● news.bsdnet.hu

Megkérdeztük a szakma képviselőit, mennyibe kerül ténylegesen egy gombóc minőségi fagylalt idén, honnan jönnek az ijesztő összegek, és mennyire árt a Balaton hírnevének, ha rémhírek keringenek a drágaságról. A válaszokból kirajzolódik, hogy a fagyiárak jóval kevésbé drámaiak, mint amit az egyes címek sugallnak. Arra a kérdésünkre, mennyire reálisak a sajtóban, például az egyik megyei lapban megjelent 1200–1500 forintos gombócárak, Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület elnöke határozott választ adott: „ezek nagyon elrugaszkodott árak lennének, én ilyennel nem találkoztam”. A 120 éves ipartestület egyébként több mint 400 aktív tagot számlál, akik mind egy-egy vállalkozást képviselnek, ezen felül pedig a pártoló, nyugdíjas és ifjúsági tagokkal együtt további közel 150 fős létszámot fog össze. A tagok zöme Budapesten és Pest vármegyében üzemeltet cukrászdát vagy fagyizót, de az ország minden részéről vannak tagjaik és akadnak köztük éttermesek, kézműves pékek, sőt szállodát működtető vállalkozások is. Erdélyi Balázs magyarázata szerint a félreértés abból fakad, hogy  különböző módon értékesítik a fagylaltot. Egy gombócot a szakma jellemzően öt dekagrammhoz kalkulál, de egyre több helyen kenik és mérik manapság a fagylatot, a gombócolás helyett. Ha valaki lapáttal ken egy tölcsérre 10–15 dekányit egyetlen ízből, majd grammra lemér, az természetesen kerülhet ennyibe, csakhogy az a vendég ekkor nem egy, hanem nagyjából három gombócnyi fagylaltot kapott. Érdemes tehát visszaszámolni egy gombócra a tömeget, és máris eltűnik az ijesztő szám. Az Index nyári körképe ezt megerősíti: kollégánk végigjárta a partot , és arra jutott, hogy aki szerint mocskosul drága a Balaton, az nem ebben az országban él – egy gombóc fagylaltért Lellén például 650 forintot kértek. Idén egy gombóc ára 600–650 forint körül indul, és 550 forint alatt szinte lehetetlen minőségi fagylaltot találni – mondta lapunknak Erdélyi Balázs. A Balatonnál, bevásárlóközpontokban és üdülőhelyeken ez 650–700 forintról indulhat, az elhelyezkedéstől, a minőségtől és az üzletpolitikától függően. A jó hír, hogy idén nem volt drasztikus drágulás: az alapanyagárak nem emelkedtek jelentősen, sőt egyes termékcsoportok olcsóbbak lettek a tavalyinál, így rengeteg cukrászda a tavalyi árakon kezdte a szezont. Akik emeltek, azok is csak 5–10 százalékkal, ami épp csak meghaladja az éves inflációt. Erdélyi szerint az 550 forintos lélektani határ alatt nem éri meg fagylaltot árulni: amikor a vállalkozás minden költséget kifizetett, már nem marad elég profit a biztonságos működéshez. Több balatoni szereplőt megkérdezve arra jutottunk, hogy a klasszikus ízek általában 600–700 forintba kerülnek, a különleges, díjnyertes fagyik pedig jellemzően 750–800 forintig kúsznak fel. A Balatoni Turizmus Szövetség 15, kézműves és minőségi fagylaltot árusító cukrászdát kérdezett meg, amelyek szinte mind elindultak a Balaton Fagyija versenyen – és sehol nem találkoztak az 1200-1500 forintos ijesztő összegekkel. A negatív hírek elterelhetik a turisták figyelmét a lényegről: arról, hogy a Balaton egész évben kínál látnivalókat, programokat, természeti értékeket, kulturális eseményeket és minőségi gasztronómiai élményeket. Ahelyett, hogy ezekről esne szó, most ismét a fagylaltárak kerültek a címlapokra – fakadt ki Fekete Tamás, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke, hozzátéve, hogy „ez a fajta általánosítás már a turisztikai rémhírterjesztés kategóriáját súrolja, hiszen azt a benyomást kelti, mintha ezek az árak lennének a jellemzőek a teljes Balaton-parton”. A drágaságot egyébként nem a Balatonon kell keresni: az Index körképe szerint Lellén egy tortaszelet ára közelíti az ezer forintot, ami a pesti, 1200–1300 forinttól induló áraknak sehol nincs a nyomában. Megkérdeztük azt is, milyen költségek mozgatják a fagyiárakat. Erdélyi Balázs szerint a legnagyobb teher már nem az alapanyag, hanem a munkaerő: a jó szakembert csak nyugati bérszínvonalon lehet megtartani, de még úgy sem mindig. „A munkaerőhiány a legnagyobb megoldandó feladat most a szakmánkban, megbízható, szakképzett kollégákat szinte lehetetlen találni, de pultos munkakörre is hasonlóan nehéz, sőt mosogatót, vagy takarítót sem lehet találni” – mondta lapunknak Erdélyi Balázs. Ehhez jön, hogy a cukrászda energiaintenzív üzem: a fagylaltkészítéshez jelentős áram és víz kell, amit szintén ki kell termelni. A turisztikai szövetség arra hívja fel a figyelmet, amit a vásárlók gyakran figyelmen kívül hagynak: a tulajdonosok üzlethelyiséget bérelnek, korszerű konyhatechnológiát vásárolnak, energiaigényes gépeket működtetnek, adót, járulékot és rezsit fizetnek. A különleges helyszínt – egy hangulatos parti sétányt vagy panorámás magaspartot – külön meg kell fizetni. A költségek ennek ellenére sem épültek be teljes mértékben az árakba, a legtöbb vállalkozó óvatosan emelt. Ugyanezt erősítette meg egy zamárdi lángossütő is az Index körképében: nem akar árat emelni, pedig a bérleti díja nőtt, a villanyt újra kellett szereltetnie, és a konyhai eszközöket is cserélnie kellett. Nemzetközi összevetésben a magyar fagyi kifejezetten olcsó. Erdélyi Balázs szerint Bécsben már 800–1200 forint között kínálnak egy adagot, a jelenlegi kedvező euró-forint árfolyam mellett is. A különbség akkor a legszembetűnőbb, ha a tisztességes árazásra figyelünk: minden üzletnek ki kell írnia a gombóc árát és tömegét, a kent fagylaltnál pedig a kilogrammra vetített egységárat. Ez utóbbi a legtisztább megoldás, hiszen a vendég grammra pontosan annyit fizet, amennyit kap – itt csak a mennyiség okozhat meglepetést, pedig magától értetődő, hogy a nagyobb adag többe kerül. A fagyiárakról megkérdeztük Princzinger Pétert, a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány vezetőjét is, aki megerősítette az előtte megszólalók megállapításait az árakról. Rávilágított azonban egy gyakran elhallgatott aránytalanságra: Valamiért azon nincs felháborodva a sajtó, hogy Budapesten egyes frekventáltabb helyeken 2000, 3000 forint vagy akár 3500 forint egy szelet Sacher torta. A díjnyertes balatoni sütemények ehhez képest 1500–1600 forintba kerülnek. A fagyiárakon túl a tó egészének forgalmáról is kérdeztünk. Princzinger Péter, aki a VisitBalaton365 Nkft. ügyvezetője is, elmondta hogy a negatív sajtóhírek összbalatoni szinten nem rontják érdemben a forgalmat: a vendég- és vendégéjszakaszám 2023-ról 2024-re és 2024-ről 2025-re is nőtt, a 2026 első öt havi adatai pedig 2–3 százalékkal meghaladják a tavalyi azonos időszakot. Sőt, mint megjegyezte, idén már „nem is olyan drága a Balaton” típusú cikkekkel is lehetett találkozni. Princzinger arra is rávilágított, milyen háttér áll a régió marketingje mögött. A Balaton desztinációmenedzsmentjét és belföldi, valamint külpiaci marketingjét a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány (MTSZA) által erre a célra létrehozott VisitBalaton365 Nonprofit Kft. látja el. A szolgáltatói adatbázisukban mintegy 4000 szereplő szerepel – szálláshelyek, vendéglátóhelyek, borászatok, attrakciók és programszervezők vegyesen –, amelyek közül nagyjából 1400 egész éves nyitvatartású. A 4000 szolgáltatóból mintegy 400-zal napi szintű az együttműködés: őket edukációs programokkal, infokommunikációs szolgáltatásokkal és marketingtevékenységgel támogatják. A leglényegesebb mégis az, ahogyan az árak a fejünkben élnek. Arra a kérdésünkre, honnan tudható, hogy a rémhírek valóban befolyásolják-e a turizmust, a Balatoni Turizmus Szövetség nemzetközi kutatásra hivatkozott. Egy japán vizsgálat egy utazási csomag eladásán keresztül mérte, hogyan hatnak az online vélemények a fogyasztói döntésekre. Az eredmény szerint a negatív szájreklám hatására ugyanaz a csomag gyakran drágábbnak tűnt, mint amennyibe valójában került, és ahogy az ár „magasabbnak érződött”, úgy gyengült a vásárlási szándék. Vagyis a döntést nem mindig a tényleges ár vezérli, hanem az online térben kialakult benyomás. A turisztikai piacot néha nem az árak mozgatják, hanem az, amit az emberek hinni kezdenek róluk. Ha turizmusról van szó, akkor az árak a középpontban vannak, és ez nemcsak magyar jelenség. Fekete Tamás, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke rámutatott, hogy tavaly már a horvát turisztikai szakemberek is arra figyelmeztettek, hogy az áremelkedés sok potenciális vendéget olcsóbb úti célok felé terelhet. Kristjan Stanicsics, a Horvát Turisztikai Hivatal vezetője egy televíziós interjúban óva intett a túlzott áremeléstől, amely elriaszthatja a látogatókat – szerinte a turisták visszatérnek, de csak akkor, ha „okos és óvatos” az árazás. (Borítókép: Tövissi Bence / Index)