● news.bsdnet.hu

Az orosz–ukrán háború elhúzódásával a kezdeti nemzeti egység álarca lehullott Ukrajnában. A legfrissebb kijevi és nemzetközi közvélemény-kutatások egy kifejezetten elégedetlen, a politikai elitből kiábrándult társadalmat mutatnak. Az ukrán lakosság közel kétharmada – mintegy 65-70 százaléka – ma már teljes körű politikai tisztújítást követel, és egyértelművé tette, hogy a háború lezártával Zelenszkijnek távoznia kell a hatalomból. A Zelenszkijt érő hazai kritikák gyökere az a rendkívüli hatalomkoncentráció, amely a hadiállapot leple alatt ment végbe Ukrajnában. Az ellenzéki pártok és a független újságírók egyre hangosabban figyelmeztetnek arra, hogy az elnöki hivatal lényegében felszámolta a demokratikus fékeket és egyensúlyokat. A háború elején bevezetett össznemzeti televíziós hírmaratont kezdetben a nemzetbiztonság indokolta. Ma viszont a kormányzati propaganda kizárólagos eszközévé vált, ahonnan teljesen kitiltották a kritikus hangokat és az ellenzéki politikusokat. Emellett az évek alatt csendben eljelentéktelenedett a parlament. A Verhovna Rada mára szinte teljesen elveszítette önálló döntéshozatali szerepét. A törvényeket és a személyi döntéseket nem a képviselők, hanem az elnöki hivatal diktálja. Azt is végignézte a világ, hogy Zelenszkij szisztematikusan eltávolított minden olyan figurát, aki veszélyeztethetné a népszerűségét. Ennek legtisztább példája Valerij Zaluzsnij korábbi katonai főparancsnok menesztése és londoni nagykövetté való „száműzése” volt, akinek bűne csupán az volt, hogy a felmérések szerint népszerűbbé vált az elnöknél. Zelenszkij legitimációját a frontvonalakon túl a mindennapi valóság is súlyosan erodálja. Miközben az elnök a nemzetközi porondon a végső győzelemről beszél, az ukrán társadalom a túlélésért és az igazságtalansággal szemben küzd. A kényszersorozások módszerei országszerte óriási felháborodást váltottak ki. Az utcákról, buszokról elhurcolt férfiak látványa , a videóra vett hatósági túlkapások mély társadalmi traumát és ellenállást szülnek, miközben a gazdagabbak dollárezrekért vásárolnak maguknak mentességet. A hadsereg élelmezési és beszerzési botrányai, valamint a humanitárius segélyek visszaélései pedig rávilágítottak arra, hogy a Zelenszkij által ígért korrupcióellenes harc kudarcot vallott. Az ukránok 70 százaléka szerint a korrupció az egyik legnagyobb belső veszély, amely közvetlenül hátráltatja a háborús erőfeszítéseket. Zelenszkij külső megítélése is megváltozott. A Trump-adminisztráció pragmatikus, üzletszerű hozzáállása – amely a közelmúltban az amerikai–iráni paktumot is tető alá hozta – éles ellentétben áll Kijev merev álláspontjával. Kritikusai szerint az ukrán elnök a saját retorikájának foglyává vált. Éveken át azt sulykolta a lakosságba, hogy a háború egyetlen elfogadható lezárása az 1991-es határok (beleértve a Krím) fegyveres visszafoglalása. Mivel a katonai realitások és a nyugati fegyverszállítások akadozása ezt ma már szinte teljesen lehetetlenné teszik, Zelenszkij képtelen irányt váltani. Ukrajnában a hadiállapot miatt hivatalosan nem lehet választásokat tartani. Az ellenzék azonban azzal vádolja az elnököt, hogy a háborús helyzetet ürügyként használja saját mandátumának korlátlan meghosszabbítására, mivel pontosan tudja, hogy egy tiszta, demokratikus megmérettetésen ma már elbukna. A háború utáni Ukrajna képe egyre sötétebb belpolitikai csatározásokat vetít előre. Zelenszkij már nem az a megkérdőjelezhetetlen nemzeti hős, aki 2022-ben volt. A felmérések arra világítanak rá, hogy sokkal inkább egy olyan politikai vezetőként tekintenek rá, aki a hatalom megtartása érdekében kész feláldozni a belső pluralizmust.