● news.bsdnet.hu

Ha nem akart az utolsó pillanatokig izgulni a továbbjutáson, minimum pontot kellett szereznie Horvátországnak Ghána ellen  Philadelphiában.  Mindez azonban azt is jelentette, ott lógott a levegőben a lehetőség, hogy a 2018-as aranylabdás, szeptemberben már 41 éves Luka Modric pályafutásának utolsó hivatalos mérkőzését látjuk, amennyiben az európaiak elbuknak... A horvátok ikonja egy egész generáció számára testesítette meg azt a középpályást, aki nem a fizikai adottságaival, hanem az eszével, a technikájával és a játék olvasásának szinte utánozhatatlan képességével emelkedett mindenki fölé. Nem véletlen, hogy még az előző idényben is kulcsfigurája tudott lenni az AC Milannak. Miközben a sportág egyre gyorsabbá, erősebbé és atletikusabbá vált, ő évről évre bebizonyította, hogy a labdarúgás legfontosabb fegyvere továbbra is az intelligencia. Mindezt pedig utánozhatatlan eleganciával volt képes társítani, mind legfőbb sikerei színhelyén, a Real Madridban eltöltött tizenhárom szezon, mind a válogatottal elért diadalmenetek, a 2018-as vb-ezüst, vagy a három és fél évvel korábbi világbajnoki bronz során. A két válogatott eltérő előjelekkel várhatta a philadelphiai összecsapást. A horvátok a nyitó fordulóban 4–2-es vereséget szenvedtek Angliától, így rögtön nehéz helyzetbe kerültek, majd a második körben Ante Budimir góljával 1–0-ra legyőzték Panamát, amivel életben tartották továbbjutási reményeiket. Zlatko Dalic csapatának azonban nemcsak a megszerzett pontok számával lehetett gondja két kör után, hanem bizony a mutatott játékkal is. A horvátok támadásban minden mutató alapján felülteljesítettek a három szerzett találatukkal, miközben védekező számaik alapján még rosszabbul is járhattak volna. Azaz messze nem csak a jó szerencse hiánya vezetett a csoportkör végi kiélezett helyzetig. Ghána a nyitányon ugyancsak 1–0-ra múlta felül Panamát, ezt követően pedig hősies védekezéssel – külső szemlélőként egyáltalán nem jó meccsen – pontot csent az angolok ellen. Ennek köszönhetően a fekete csillagok négy, a horvátok pedig három ponttal érkeztek a csoportkör záró fordulójába. A kezdésre pedig az is kiderült, hogy az afrikai csillagok számára egyáltalán nem létkérdés a pontszerzés, legrosszabb esetben is hetedik helyen tovább tudnak menni a csoportharmadikok különversenyében. Ennek ellenére Antoine Semenyóék fogadkoztak, a győzelem lesz a céljuk, ugyanis nemcsak továbbjutni szeretnének a kvartettből, hanem annak első helyét is eloroznák Anglia elől. (Ehhez mondjuk Harry Kane-éknek is lehetett pár szavuk Panamával szemben.) Vagyis motivációban – papíron – egyik oldalon sem lehetett hiány. Ezúttal pont úgy értem át Philadelphiába , hogy a buszos médiatranszfer használatának semmi értelme nem lett volna. Inkább a szurkolókkal közösen metróztam a belváros szélén található William Herbert Gray után elnevezett vasútállomástól a stadionhoz. A ghánai drukkerek többször is megdörrenve remek hangulatot varázsoltak az úthoz, de meg kell vallanom ennél sokkal jobban megcsapott a tömény joint szag, ami hozzá nem szokott emberként kicsit azt hiszem, meg is szédített. Az államban ugyan nem törvényes, de dekriminalizált a marijuhána birtoklás és fogyasztás, így ha valakit minimális, saját fogyasztásra hordott mennyiséggel kapnak el, az megússza előállítás és esetleges letartóztatás nélkül. A helyiek egy része pedig érezhetően él is a lehetőséggel... Míg a vasútállomáson a szürkés ég felül ki ki kandikált a nap, a stadionhoz érve már vaskos felhő borította a látómezőt minden irányban. Csakhamar rá is kezdett a zuhé, így a pályára vonuló csapatokat és a széksorokat határozott tempóban töltő drukkereket az egyre erősebben hulló eső fogadta. A horvátokat – minden más társát méterekkel megelőzve – természetesen Modric vezette ki a kellemesnek egyáltalán nem nevezhető viszonyok közé. Kezdésre aztán csillapodott, sőt, szakaszosan el is állt az eső. Így nedves füvön, de fentről érkező vízpótlás nélkül vágtak neki a horvátoknak létfontosságú meccsnek a felek. Az első 15-20 perc rengeteg technikai hibát és eladott labdát hozott mindkét oldalon. Aztán mintha a horvátok tudtak volna hamarabb megnyugodni és alkalmazkodni a környezethez. Az első komolyabb lehetőség is a piros-fehér kockás szerelést viselő európaiak előtt adódott: Nikola Vlasic 17 méterről, kissé jobbról eleresztett lövése a jobb kapufát „borotválva” pattogott mellé. A hidratációs szünetig Nikola Vlasic bizarr módon történő, ám tizenegyest nem érő földre kerülésén kívül további említésre méltó esemény azonban így sem történt. Félórányi játékhoz közeledve Modric szabadrúgásából Ivan Perisic fejese jelentette az első kaput eltaláló gólszerzési kísérletet, de ez nem ment eléggé szélre ahhoz, hogy komolyabb fejfájást jelentsen Benjamin Asarénak.  Petar Sucic annál több problémát okozott nem sokkal később. Az Internazionale középpályása jó 23-24 méterről gondolt egy merészet és vette célba a kaput, a labda aztán a 11-es pont magasságában megpattant az egyik védőn, így pedig a kapust becsapva a jobb alsóban kötött ki (1–0) . Ha Carlos Queiroz ugyanazt is tervezte Horvátország ellen, mint ami Angliával szemben már bejött tanítványainak, ezen a ponton ugrott az elképzelés... Ghána azonban a folytatásban sem tudott igazán váltani. Az afrikaiak játékát az első két meccsen sem lehetett sziporkázással vádolni, de agresszivitásnak egy másodpercig sem volt híján. Ezúttal viszont a lecsorgó, lepattanó labdák érezhetően jelentősebb része is a horvátokhoz került vissza. A szünet előtt nem sokkal legalább a Manchester Cityben remeklő Semenyo összehozott egy lövést a tizenhatos jobb oldalától, azonban egy-két méter híján a kapu célfelületét ez sem találta el. Szünetben úgy tűnt, a Modric lehetséges utolsó meccse kérdés helyett újat kell feltegyünk... Horvátország végre megérkezett a vb-re? Mivel szünetben Panama és Anglia mérkőzésén nem volt gól, úgy fordultak a csapatok, hogy a 45 perce még kiesés által fenyegetett Dalic-csapat épp csoportelső lett volna! Queiroz elégedetlenségéről mindennél többet elárult, hogy félidőben kettőt is cserélt. A Leicester City fiatal szélsője, Issahaku Fatawu pedig kifejezetten lendületesen szállt be a jobb oldalon. Nem sokon múlt, hogy a 49. percben kiosszon egy gólpasszt Semenyónak. Ezúttal mintha a horvátok találták volna nehezebben a ritmust, minimális ideig tudták csak megtartani a labdát, azt is inkább a saját térfelükön, mint az afrikain. Ellenben a szélre letett, onnan pedig erőből középre lőtt labdákkal alaposan meggyűlt a bajuk. Egy ponton túl már mind a két oldalon. Egy órányi futballhoz közeledve – az első játékrészben talán a leghaloványabb ghánai teljesítményt nyújtó – Kamaldeen Sulemana néhány perc leforgása alatt kétszer is iszonyatosan átvágta Josip Stanisicot. A Bayern bekkje a jó szerencséje mellett a második alkalomnál középen nagyot mentő Josip Sutalo nevét áldhatta még... Alakult az elsőtől teljesen eltérő második félidő. Közben pedig megérkezett a hír, hogy Jude Bellingham találatával az angolok sikeresen feltörték a panamai reteszt – az óriáskivetítőre kitett pillanatnyi állást óriási pfujolás követte. Érezhetően mindkét tábor abban reménykedett, egy itteni siker valóban csoportelsőséget érhet majd, az szigetországiak sikerével azonban szó sem lehetett ilyesmiről. A 73. percben aztán Dominik Livakovic kapujába került a labda. De jó négy percig még nem derült ki, gól is született-e. Életemben először láttam olyat, hogy egy tábor a VAR-t kezdi ritmusos skandálás mellett éltetni, mintegy attól várva a megváltást. A ghánaiak márpedig így tettek. Miközben a játékvezető elsőre les miatt szabadrúgást adott volna kifelé hosszasan zengett a lelátó: „ví-éj-ár, ví-éj-ár.” Mindez pedig megtette a hatását. Hosszas várakozás után előbb a monitor mellé szólították a játékvezetőt, majd utóbbi megállapította, ugyan valóban akadt Ernest Nuamah szabadrúgásánál olyan afrikai, aki lesről indult, a labdát négy méterről a hosszú alsóba passzoló Derrick Luckassen nem volt köztük. A szubjektív döntés szerint – ehhez kellett a monitor – pedig a többiek nem is zavarták a rossz ütemben mozduló Livakovicot (1–1). A találatot kis híján tovább vizsgálták, mint amennyi ideig élt az eredmény, amit magával vonzott. A 82. percben ugyanis már újfent a horvátoknál volt az előny: Modric szöglete után Nikola Vlasic használta ki, hogy feltűnően egyedül hagyták középen (2–1). A kvartett másik mérkőzésén Anglia végül 2–0-ra verte Panamát. Ezzel eldőlt, hogy Thomas Tuchel együttese megnyerte a kvartettet és július elsején Atlantában lesz majd jelenése. Az ellenfele azonban még kérdéses. A horvátok második helyen jutottak tovább, így Torontóban majd a K csoport második helyezettjével – Portugália vagy Kolumbia – mérkőzhetnek meg a legjobb 32 között. Ghána pedig nullás gólkülönbségével szintén biztos továbbjutó a többi négyes végeredményétől függetlenül. Csoportkör, 3. forduló, L csoport A csoport végeredménye: 1. Anglia 7 pont, 2. Horvátország 6, 3. Ghána 4, 4. Panama 0. Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét , ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja. Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen! (Borítókép: Petar Sucic megszerzi a horvátok vezető gólját, miközben a ghánai kapus, Benjamin Asare hiába vetődik a labdára a Horvátország–Ghána világbajnoki csoportmérkőzésen Philadelphiában. Fotó: Dan Mullan / Getty Images Hungary)