● news.bsdnet.hu

„Két javaslatcsomagot nyújtunk be. Az egyik az alaptörvény 17. módosítása, a másik a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal megalapítása” – jelentette be Magyar Péter miniszterelnök minapi rendkívüli sajtótájékoztatóján. Ha csak ennyit mondott volna, akkor nyugodtan néztem volna tovább a labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit, de azt is mondta, hogy társadalmi egyeztetésre bocsátották az alaptörvény módosítását. Még ettől a bejelentéstől se kapartam meg magam az izgalomtól, csupán átfutott rajtam, hogy miről is kellene egyeztetni ebben a marha nagy demokráciában? Mert a téma kapcsán olvastam egyrészt Magyarország új kormányának közlését arról, hogy „az elmúlt két évtizedben még konzervatív becslések szerint is hatvanezermilliárd forint vándorolt jogtalanul magánzsebekbe különböző állami forrásokból. Ez a felfoghatatlanul sok pénz hiányzik a vasúti rendszereinkből, kórházainkból, iskoláinkból, valamint a magyar emberek széles tömegeinek fizetéséből”.Másrészt Magyar Péter jelezte, hogy a véleményezők egy része máris örömét nyilvánította, hogy végre nem a nemzeti konzultáció „felesleges kérdéseiről”, hanem az ország működését is meghatározó komoly kérdésekről mondhatnak véleményt. A miniszterelnök ezzel rátapintott a lényegre, mivel az Orbán-kormány a legutóbbi konzultációjában többek között olyan felesleges témákról kérdezte a lakosságot, mint a családi adókedvezmények kiterjesztése, az adómentességek szűkítése, az orosz energiaellátás igénybevétele. Korábban véleményt mondhattunk például a kis- és közepes vállalkozások támogatásáról, a multicégek rendszabályozásáról, a béremelési programról, a fiataloknak juttatható munkáshitelről, a lakhatási támogatásról, a tizenharmadik havi nyugdíjról vagy a migrációs büntetés elutasításáról. Most viszont jön a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal, amelynek vissza kellene szereznie az állami forrásokból állítólag jogtalanul magánzsebekbe vándorolt hatvanezermilliárd forintot vagy annak jelentős részét. És erről kérik Magyar Péterék a véleményünket. Mit tesz ilyenkor a magyar ember? Nos, olyan adatokat keres, amelyek alapján némileg véleményképesnek érezheti magát. Persze megelégedhetne a miniszterelnök közérdekű közlésével, miszerint szükség van „a magyar Cosa Nostra, az orbáni gazdasági maffia” felszámolására, de akadnak, akik ragaszkodnak a meggyőzőbb érvekhez is. Mert ugye, ha Orbánék legalább akkora tolvajok voltak, mint például Gyurcsányék, akkor annak látszódnia kellene az ország gazdaságán, a munkaerőpiac és az életszínvonal romlásán. A magam részéről e tekintetben megbízható adatközlőnek tartom Szalai Piroskát, az Országgyűlés gazdasági és energetikai bizottságának fideszes alelnökét, aki nemrég a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta, hogy hazánkban, 2010-hez képest egymillióval több, mintegy 4,7 millió munkavállaló dolgozik. A foglalkoztatási ráta megegyezik Németországéval. A szakpolitikus hölgy közölte, hogy a jelzett időszakban a kétszázezer forint körüli átlagkereset mára meghaladta a hétszázezer forintot, ami azt jelenti, hogy az inflációt is figyelembe véve a keresetek reálértéke csaknem megduplázódott. Szalai Piroska szerint a politikai manipulációk és a tények nem igazolják a kezelhetetlenül magas hazai inflációval kapcsolatos állításokat. A 2023 januárját követő három év alatt az infláció 25,7-ről 1,4 százalékra csökkent, ami példátlan a világgazdaság történetében. A kiváló eredményt az Orbán-kormány intézkedéseinek, például az árrésstopnak és a rezsicsökkentésnek tulajdonította. Szalai Piroska az Eurostat adataira is utalt, amelyek szerint az élelmiszerek inflációja hazánkban mínusz 4,1 százalékos volt, vagyis a legkisebb az Európai Unióban. Az alacsony energiaárak és más, hasznos kormányintézkedések jelentősen hozzájárultak a családi megtakarítások növekedéséhez. Mindezt azonban a Tisza-kormány kétségbe vonja. Magyar Péter kijelentette, hogy Magyarországon a GDP hét-nyolc százaléka is eltűnik a korrupció, illetve a maffiaállam ­miatt. Talán hihetnénk is neki, mert 14 évig ő is fontos szereplője és haszonélvezője volt a „maffiának”. Csak azt nem értjük, hogy ha itt ennyit loptak, akkor mitől fejlődött az ország, ­miért volt elfogadható az életszínvonal, ahogyan azt a saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Ha viszont a miniszterelnök valótlanságokat állít, akkor nagyon is értjük, hogy miért kellett a Fidesz–KDNP elleni hangulatkeltéshez a Szőlő utcai botrány, a több milliós fizetség a fiatalkorú főszereplőnek a Zsolti bácsis pedofilvád kreálásához. Ha bebizonyosodik, hogy Magyar Péter testvérének mindehhez komoly köze volt, akkor a kormányfő ne Sulyok Tamás köztársasági elnököt szólítsa fel lemondásra, hanem ő mondjon le. A szerző író, újságíró