● news.bsdnet.hu

Egy szokatlan miniszterelnökhöz szokatlan Alaptörvény-módosítás dukál. Magyar Péter miniszterelnökként sokszor olyan stílusban beszél és úgy viselkedik, ahogyan az első szabad, 1990-es országgyűlési választások óta még egyetlen miniszterelnök sem. Az Országgyűlés nagy figyelemmel kísért hétfői ülésén „maffiaállamnak”, „maffiának” nevezte a Fidesz előző tizenhat évnyi kormányzását. Politikai ellenfeleit az ország szétrablásával és hazudozással vádolta, illetve több fideszes képviselőt is csúfnevekkel illetett. A kormányfő többször bekiabált más képviselők felszólalásaiba, időnként mutogatott is nekik, máskor jókat nevetett rajtuk a parlament plenáris ülésén – ilyen sem volt még nálunk. Csütörtökön pedig élő videóközvetítésben láthattuk, amint Magyar Péter társaival együtt megmássza a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház tetejére vezető, a tériszonyban szenvedők számára rettegett tűzlépcsőt. „ Ha Magyar Pétert látod, várd a váratlant!” – akár ez is lehetne a szokatlan stílusú miniszterelnök jelmondata. Ám nemcsak a miniszterelnök viselkedése szokatlan, hanem olykor az általa vezetett hatalmi többség Alaptörvény-módosításai is. A miniszterelnök mandátumának nemrég megszavazott két ciklusra való korlátozására Európában nem találunk példát, még a Föld más országaiban is csak alig-alig. Arra már inkább, hogy az állam vezetőjének a mandátumát korlátozzák. A legismertebb példa erre az Egyesült Államok, csakhogy az erős elnöki rendszerben az alkotmány az államfő hivatali idejének legfeljebb nyolc évre történő korlátozásával is akadályozza egy diktatúra kiépülését. Őt a törvényhozás nem válthatja le (a megfosztáshoz vezető impeachment-eljárásra csak kivételes esetben, elkövetett jogsértés esetén van mód), míg nálunk a parlamentben a miniszterelnököt, illetve az általa vezetett kormányt meg lehet buktatni bizalmatlansági indítvánnyal. Ehhez nem kell a törvénysértés bizonyítása, az viszont szükséges, hogy az országgyűlési képviselők legalább fele igennel szavazzon a bizalmatlansági indítványra, és új miniszterelnököt is találjon. Magyarországon a törvényhozás tehát erősebb eszközzel rendelkezik a miniszterelnök leváltására, mint azokban az elnöki rendszerekben, ahol az állam vezetőjéről a nép (vagy az elektori kollégium), nem pedig a parlament dönt. Vagyis alkotmányjogi szempontból nem volt indokolt a miniszterelnöki megbízatás nyolc évre való korlátozása. Ez igencsak rendhagyó megoldás, ugyanakkor alkalmas arra, hogy a jelenleg legkomolyabb ellenfelet, Orbán Viktort kizárja a miniszterelnöki versenyből. Magyar Péter kizárására is alkalmas, mondhatnánk erre, hiszen nyolc év múlva már ő sem lehet majd miniszterelnök. Ez igaz, viszont köztársasági elnök még lehet, ha úgy dönt, hogy a néppel választatja meg magát államfőnek. Méghozzá nagyobb hatáskörrel. Elvégre, ahogy Magyar Péter hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, közvetlen államfőválasztásnak akkor van értelme, ha nagyobb hatáskört is kap a köztársasági elnök. Ebben nem biztos, hogy igaza van, mert akadnak olyan európai országok – Csehország és Ausztria –, amelyekben az államfőt a nép választja meg, a köztársasági elnöknek mégsem széles a hatásköre. Magyarországon viszont az lenne, ha a mostani miniszterelnök elképzelése érvényesülne. Azaz lehet, hogy miniszterelnökként nem maradhat nyolc évnél tovább a tisztségében, köztársasági elnökként azonban – ha a nép megválasztja – továbbra is ő irányíthatná az országot. Újabb közjogi módosítás az országgyűlési képviselők mandátumának a tizenkét (vagy nyolc) évre való korlátozása, amely egyfelől Magyar Péter ellenfeleinek okoz kellemetlenséget: az ismertebb nem tiszás képviselők tipikusan pont beleesnek majd a képviselői mandátum korlátozásába, miközben a tiszás képviselők még egyáltalán nem szembesülnek ezzel a problémával. Mire pedig igen, addigra Magyar Péterből akár a nép által megválasztott köztársasági elnök is lehet, úgy, hogy az alkotmány által kikényszerített fluktuáció a Tisza-frakció soraiban nehezebbé teszi, hogy olyan stabil frakcióvezetés alakuljon ki, amely a kormánnyal és/vagy a megnövelt hatáskörű államfői hatalommal szemben kellő ellensúlyt tudna képezni. Ráadásul továbbra sincs hajlandóság arra, hogy a Tiszából ténylegesen valódi pártot csináljanak: a párttagsága továbbra is pár tucat fő, ebből adódóan a hagyományos pártszerkezet (alapszervezetek, területi, országos választmány, kongresszus) sincs meg. Amíg tehát a pártelit összetartó, addig más ellenpólus a párton belül nem tud kialakulni, hiszen amíg nem vesznek fel tömegesen új párttagokat, újabb személyek nem tudnak párton belüli vezető szerephez jutni. Az is kérdéses, hogy az új alkotmányban korlátozzák-e a köztársasági elnök újraválaszthatóságát, mert ha nem, akkor Magyar Péter akár húsz évig, vagy még tovább is maradhatna Magyarország vezetője, először miniszterelnöki, majd köztársasági elnöki pozícióban. Hihetetlen, hogy így lesz? Gondoljunk csak bele, hogy mi magyarok mennyire szomjazzuk a megváltó népvezéreket. Fel akarunk nézni azokra, akiket jobbnak, különbnek gondolunk. Horthy Miklós, Kádár János és Orbán Viktor az országot uraló, domináns politikai vezetők voltak, Orbán megbuktatásához pedig nem kisebb-nagyobb pártok koalíciója vezetett el, hanem egy másik népvezér, Magyar Péter felemelkedése. Aki már most a népakaratra hivatkozik egyes nem fideszes értelmiségieknek az Alaptörvény 17. módosítása kapcsán elhangzott nyilvános kifogásaival szemben. Magyar Péter általában véve is a nép miniszterelnökeként igyekszik eladni magát. Ha valóban köztársasági elnök akar majd lenni a nép szavazataival, ennek az is lehet a következménye, hogy miniszterelnökként is a nép vélt vagy valós igényeinek kíván megfelelni. Ez esetben azonban félő, hogy a szükséges és fontos, ám népszerűtlen döntéseket nem, vagy csak késve hozza meg. Ha azonban mégis meghozza a „nem szeretem” döntéseket, akkor viszont fontos számára, hogy az ellenfelei minél gyengébbek legyenek, így a sokat emlegetett nép rajta kívül ne lásson valódi alternatívát. A Fidesz hétről hétre való ócsárlása, a hatósági eljárások (nemrég Orbán Viktor őrizetbe vételét kezdeményezte az egyik ügyvéd), a kínos ügyek elvezethetnek oda, hogy az egykori nagy kormánypárt soha többé ne tudjon talpra állni és a kormányzásba visszatérni, a Mi Hazánk meg legfeljebb komoly veszélyt nem jelentő kis párt maradjon. Addig sem szabad tétlenkedni: az Alaptörvény 17. módosításával eltávolítják Sulyok Tamás köztársasági elnököt, helyébe vélhetőleg olyan személyt szán Magyar Péter, aki nem jelent majd vele szemben érdemi ellensúlyt. Az Alkotmánybíróság elnöke és más alkotmánybírók a 70. életévük betöltése miatt már ebben az évben távozni kényszerülnek, az ő helyüket meg lehet majd tölteni a Tiszával nem ellenséges alkotmánybírákkal. Átalakul a médiafelügyelet vezetése is, és inoghat Polt Péter legfőbb ügyészi pozíciója is. Szóval nem kell túlzottan meghatódni attól, hogy Magyar Péter korlátozni kívánja a miniszterelnöki és a képviselői mandátumok időtartamát, mert ez mások hatalmának is a korlátozásával jár, emellett pedig a nem tiszás közjogi vezetők kiszorítása szintén zajlik. Ha viszont a cikk kiindulópontja téves, és Magyar Péter valójában nem akar majd államfő lenni, nyolc év múlva pedig még az országgyűlési választás megnyerése ellenére is átadja a miniszterelnöki tisztséget másnak, és legfeljebb európai parlamenti képviselő lesz, akkor ő a világ egyik legönzetlenebb politikusa, és akkor tényleg szem nem maradhat majd szárazon. A szerző politikai elemző. A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. (Borítókép: Magyar Péter 2026. június 22-én. Fotó:  Szollár Zsófi / Index)