● news.bsdnet.hu

Interjúalanyunk Dr. Nagy Péter Lajos (M.D., Ph.D.) genetikai patológia szakorvos, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa. A néhai Kásler Miklós professzor felkérésére 2024 novemberétől 2025 augusztusáig az Intézet archaeogenetikai csoportjának igazgatója volt. A most megjelent, II. (Vak) Bélát azonosító Kovács et al. (iScience, 2026) tanulmány levelező szerzője. Orvosi diplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte (1989), biokémiai PhD-fokozatát a Purdue Egyetemen (1995), szakorvosi és posztdoktori képzését pedig a Stanford Egyetem Orvosi Központjában végezte. 2004 óta molekuláris diagnosztikai laboratóriumi igazgató – az Iowai Egyetemen, a Columbia Egyetemen és a Medical Neurogenetics Laboratories-nál. A Praxis Genomics LLC (Atlanta, USA) alapítója és orvosigazgatója. *** A magyar archeogenetika az utóbbi években elkényeztette a történelem szerelmeseit. Legutóbb II. (Vak) Béla (uralkodott: 1131-1141) személyazonosságát tárták fel a kutatók, és ebben a Magyarságkutató Intézet elévülhetetlen érdemeket szerzett. Honnan indult ez a történet? 2014-ben Kásler Miklós professzor felkérésére megkérdezték tőlem, vállalnám-e azoknak a csontmaradványoknak a DNS-szekvenálását, amelyeket a budapesti Mátyás-templomban helyeztek örök nyugalomra – köztük III. Béla és felesége, Antiochiai Anna hiteles maradványát, valamint további hét azonosítatlan egyént. Abban az időben a New York-i Columbia Egyetem személyre szabott genomikai orvoslás részlegének vezetője voltam, így megvoltak az eszközeim – és igent mondtam. A munkámat 2015. szeptember 1-jén mutattam be az Országos Onkológiai Intézet székházában, amelynek Kásler professzor volt az igazgatója. Mi történt pontosan? Az előadásban a kilenc minta közül nyolcnak bemutattam a mitokondriális és Y-kromoszomális haplocsoportját, és az akkori szakirodalom alapján a Z2123 (R-Z2123) – egy a legfrissebb (FamilyTreeDNA) becslés szerint mintegy 3500 éves (kb. i. e. 1500) Y-haplocsoport – volt az a marker, amelyet a dinasztiához lehetett rendelni. Az elemzés azt is kimutatta, hogy egy másik egyén – a HU52 – ugyanezt a névjegyet hordozza. Kásler professzor ekkor úgy döntött, az első közleménynek magyar laborból kell megjelennie, így az eredményeim közlése függőben maradt. Végül 2018. február 10-én jelent meg az első tanulmány Olasz Judit első szerzőségével (Archaeological and Anthropological Sciences): ez STR-alapú „ujjlenyomatokat” rögzített, megerősítette, hogy a HU52 apai ágon rokon a királlyal, és egy adatbázis-keresés egy ma is élő, Magyarországhoz közeli férfi Y-STR-haplotípusát is azonosította, amely csupán egyetlen ismétlődésben tért el III. Béláétól. Ennek a férfinak az Y-STR-adatai anonim mintaként, egy szerbiai populációs vizsgálatban jelentek meg, amelyet Dragana Zgonjanin újvidéki igazságügyi orvosszakértő tett közzé (Zgonjanin és mtsai, Forensic Science International: Genetics, 2017). Ekkor Kásler professzor újra megkeresett, és arra kért, publikáljam a saját munkámat – teljes szakmai függetlenséget garantálva. A magas impaktfaktorú közléshez A Z2123 túl régi (többezer éves) ahhoz, hogy önmagában az Árpádokat kövesse, ezért fiatalabb markert kerestem. Hogyan? ahol Ufában felvettem a kapcsolatot a genetikai tanszék vezetőjével, Dr. Elza Khusnutdinovával. Megosztott velem mintegy kétszáz, a Z2125 markert hordozó mintát, hátha találok köztük az Árpádokhoz közelebbi rokont. A Z2125 egy starburst (hirtelen, legyező alakú szétágazás) során több ágra bomlott; fő ágai a Z2123, az YP413 és az S23592 haplocsoportok voltak. Az YP413 elsősorban a pastukban (afganisztáni–pakisztáni nép) koncentrálódik, a Z2123 pedig további két fő ágra vált szét: a Y934-re és a SUR51-re. Az utóbbi szigorúan a dél-uráli baskírokra és az Árpád-házi egyénekre, III. Bélára és HU52-re korlátozódott – így – az R-SUR51-et hordozó, főként Burzjanszkij és Abzelilovszkij járásbeli baskírok. A Y934-ágon ugyanakkor számos kaukázusi nép is a Z2123-at hordozza – balkárok, karacsájok, kabardok, cserkeszek, abazinok, nogajok –, ők azonban már távolabbi rokonok. A SUR-markerek akkor még publikálatlanok voltak; Bulat Muratov Suyun-projektjében bukkantak fel. Ezek a markerek időben is élesen kirajzolják a vonal útját: a mély, bronzkori sztyeppei gyökerektől – Z2125 mintegy 3800, Z2123 mintegy 3500 éves – a baskírokkal közös, mindössze ~1400 éves (kb. i. sz. 640) ősig, az R-SUR51-ig. Vagyis a privát SNP-jeit keresve kilenc olyan mutációt találtunk, amelyet megoszt az Árpádokkal – ezek határozzák meg az Árpád-ház saját, új haplocsoportját, az R-ARP-ot („Árpád”) –, és további kilencet, amelyek már az ő ága különválása után keletkeztek, és egy szintén új haplocsoportot, az R-UVD-t („Újvidék”) definiálnak. Ezek az eredmények rendkívül fontosak voltak, mert ahová Peter Underhill vizsgálatai az R1a eredetét helyezték. A cikk végül 2021-ben jelent meg a European Journal of Human Genetics-ben, és kivételes visszhangot keltett: a hasonló korú, minden folyóiratban nyilvántartott 450 313 közlemény 95. percentilisében (20 721. helyezett) áll, a European Journal of Human Genetics hasonló korú 63 közleménye közül pedig a 96. percentilisben (2. helyezett) – döntő érvet adva a magyarság eredetéről szóló kétszáz éves vitához. Kik vettek részt a Vak Bélához kapcsolódó kutatásokban? A genetikai névjegy birtokában kiterjeszthettük a kutatást a székesfehérvári királyi bazilika (I. Szent István alapította) osszáriumára. Először is amely ahhoz kellett, hogy a székesfehérvári osszáriumban őrzött csontokhoz hozzáférhessünk, és belőlük mintát vehessünk. Ezután pedig szeretném kiemelni Varga Gergely és Kovács Bence tudományos munkatársak, valamint az összes többi technikus munkáját, akik elvégezték a mintegy hatszáz maradvány katalogizálását, mintázását, DNS-kinyerését, könyvtárkészítését és szekvenálását. Külön köszönet illeti Török Tibort, aki a projektet összetartotta, valamint Maróti Zoltánt és Schütz Oszkárt, akik az elemzés nagy részét végezték. Melyek a legfontosabb eredmények? A több mint 400 genomból három újabb R-ARP-pozitív egyént azonosítottunk – így az ismert R-ARP-pozitívak száma négyről hétre nőtt. A rokonsági és IBD-elemzések ezeket – Macsói Béla herceggel (†1272), III. Béla ükunokájával együtt – beillesztették a családfába. (feltehetően nagyapja vagy nagybátyja); a harmadik csak az Y-haplocsoport alapján kötődik a dinasztiához. A korábban azonosított HU52-t – III. Bélának és a beházasodott Antiochiai Annának egyaránt másodfokú rokonát – nagy valószínűséggel halicsi Andrásként (III. Béla unokája, II. András fia, †1234 k.) helyezzük el a családfán. ő anyai ágon az Árpád-házhoz köthető leszármazott, egyúttal Rurik-herceg. Ő a második Rurik-herceg, akinek meghatározták az Y-haplocsoportját – ez N-Y4338 (teljes nevén N1a1a1a1a1a1a7a~) –, ami megerősíti, hogy a Rurik-dinasztia az N-haplocsoportot hordozza. Az IBD pedig – amely a távoli rokonságok kimutatására alkalmas módszer – a honfoglaló magyarokhoz, a vikingekhez, valamint az Aba, Báthory és Corvin családhoz is kapcsolta az Árpádokat. Az elemzések során többféle módszert alkalmazva vizsgálták a rokonsági fokokat és a genetikai kapcsolatokat. Milyen módszerekről van szó? Mi volt a kulcs, mi volt a „trükk”, amivel eljutottak Vak Béláig? A háttérben álló módszertan röviden: az apai vonalat az Y-kromoszóma, az anyait a mitokondriális DNS adja; a rokonságot pedig klasszikus rokonsági együtthatók (correctKin) és – a nagyobb felbontású – IBD-elemzés (ancIBD) tárták fel. Mi az IBD? Két ember a DNS-ének bizonyos, pontosan egyforma szakaszait egy közös őstől örökölte. Nemzedékről nemzedékre a rekombináció „felaprózza” ezeket, ezért minél közelebbi a rokonság, annál több és hosszabb a közös szakasz. A szakaszok hossza és száma így – nemcsak azt, hogy rokonok-e, hanem azt is, hányadfokon, sőt – családfa-szimulációval (ibdsim2) kiegészítve – azt is, pontosan hová illeszkednek a fán. Mi tette lehetővé a beazonosítást? Egyrészt a Dragana Zgonjanin által közzétett adatok közt megtalált modern egyén teljes Y-szekvenálása adta a finom felbontású markereket, amelyeket aztán az ősi mintákban is kereshettünk. Másrészt a HU52 esetében – és mivel a HU52 mind III. Bélának, mind a beházasodott Annának másodfokú rokona, ez kizárta a felmenő (Géza II) lehetőségét: a HU52 csak unoka lehet (a legvalószínűbb jelölt halicsi András). Mindezt a Szent László-ereklye (Varga és mtsai, 2023) hitelesítése is támogatta: Szent László Y-haplocsoportja (R-ARP) megerősítette Árpád-házi tagságát, és viszonyítási pontot adott. Ki volt valójában Vak Béla? Ki volt Vak Béla? 1115 körül, alig kilencévesen, Könyves Kálmán király megvakíttatta – apjával, Álmos herceggel együtt –, hogy a vetélytárs Álmos-ágat kiirtsa. A hóhérok azonban, „rettegvén az Istentől”, megkímélték a gyermeket: azt mondták a királynak, hogy „Béla meghalt”, és Pál pap meg Othmár ispán biztos helyre rejtette. Évekkel később, amikor II. István örökös nélkül haldoklott, fedték fel, hogy a vak Béla él – ő lett az utolsó Árpád-házi férfisarj, és II. Béla néven király (1131–1141). Felesége, a szerb Ilona úgyszólván kormánytársa lett; fiuk a későbbi II. Géza. ugyanakkor mélyen vallásos, jótékony ember volt. A korabeli krónikás megrendítő képpel írt róla: „A ki repülni szeretett és talán tudott volna is, mankóra szorult.” Mégis, ahogy egy kortárs feljegyezte: „a király, a ki bár vak, mégis uralkodóvá lett, s országát a hit és bölcseség szemeivel gondosan kormányozta.” Mivel magyarázható a viking kapcsolat? A genetikai elemzés szerint II. Béla, III. Béla és a HU52 közös IBD-szakaszokat hordoz viking kori egyénekkel: egy kora középkori dán vikinggel, III. Béla pedig még egy észtországi viking kori családdal és egy svéd pre-viking egyénnel is – sőt, ugyanazt a DNS-szakaszt osztja meg velük. Ez azonban nem egy „friss” viking őst jelent, hanem a Kijevi Rusz uralkodóházától, a varég (viking) eredetű Rurik-dinasztiától örökölt skandináv hányadot. III. Béla egyenes ágában két Rurikida ősanya áll: dédanyja, Predszláva, aki II. Béla édesanyja volt, és saját édesanyja, Eufrozina. Ezért bukkannak fel a skandináv DNS-szakaszok az Árpád-házi királyok genomjában. Milyen történeti következtetések adódnak az Árpád-ház férfivonalára? Az Árpádok apai vonala a sztyeppe mély múltjába vezet. Az R-ARP a R1a-Z93 ághoz tartozik, amely a bronzkori sztyeppei Sintashta és Srubnaja kultúrákra jellemző, majd A teljes szétágazás, az úgynevezett „starburst”, >4500 éve, a Turáni-alföld – a mai Dél-Közép-Ázsia, Baktria – térségében történt, és onnan terjedt nyugatra, egymást követő hullámokban: szkíták, szarmaták, hunok, avarok, majd a honfoglaló magyarok. Ennek a hullám-modellnek a genetikai lenyomataként több publikáció is kimutatta a Z2123 haplocsoportot – amelyhez az Árpádok is tartoznak – szarmata, hun és avar kori mintákban (a hunokat és avarokat lásd Maróti és mtsai, Current Biology 2022; a szarmatákat Schütz és mtsai, Cell 2025). A Z2125 markert ugyan Eurázsia-szerte hordozzák – például afgánok és kaukázusi népek is, csak más ágakon –, ám az Árpádok fiatal ága (R-SUR51 → R-ARP) kizárólag a dél-uráli baskírokkal, valamint a szerbiai egyénnel közös – ami az apai őshazát a Baskíria/Magna Hungaria térségébe horgonyozza. Mikor vált szét az Árpád- és a baskír vonal? Az első évezred közepén. A 2021-es cikkünk szerint ekkortájt indult útnak a Volga–Urál vidékéről az a csoport, amely Az N-vonal magyar–uráli kapcsolatát Post és munkatársai – köztük Türk Attila – mutatták ki (Scientific Reports, 2019), a honfoglaló elit körében pedig az Aba-nemzetség kelet-eurázsiai N-haplocsoportja is igazolja ezt az összetevőt (Varga és mtsai, iScience 2024). Mit jelent, hogy fokozatosan „gyengült a keleti vérvonal”? Ez nemcsak elmélet – ez jelenség a cikk főkomponens-elemzésén (PCA) szó szerint látható. A legkorábbi vizsgált egyének, SZKB58, beleilleszkedve a 10. századi honfoglaló magyarok genetikai sávjába: bennük van a legtöbb keleti, „honfoglaló” genomszakasz. alig kimutatható keleti hányaddal. Ennek egyértelmű oka, hogy az Árpádok nemzedékről nemzedékre európai dinasztikus házasságokat kötöttek, s ezek fokozatosan „felhígították” az eredeti keleti, honfoglaló örökséget. Macsói Béla enyhe dél-európai, bizánci eltolódása például a nagyanyjával, a niceai császár lányával, Laszkarisz Máriával magyarázható. A genetikai pozíció tehát szépen követi a családfát. Mi a helyzet a máig élő leszármazottal? Valóban, ahogy említettük, az Árpádok apai vonalának van egy ma is élő hordozója: az a modern, újvidéki egyén, akinek a DNS-e a privát SNP-k révén megerősítette az Árpád-ház egyedi mutációit. Reményeink szerint a Vajdaságban további Árpád-házi leszármazottakat is sikerül majd azonosítanunk. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy az Árpád-ház mint uralkodóház kihalt. A férfiági biológiai leszármazás tovább élhet – ám ez a vajdasági egyén is egy korán levált, oldalági vonalat képvisel, nem a középkori királyok egyenes leszármazottja. Az Árpád-háznak már a honfoglalás óta sok ága volt – Árpádnak öt fia és öt felnőttkort megért unokája –, és e mellékágak nagy része nyomtalanul eltűnt a történeti forrásokból; emléküket sokszor csak külföldi, például bizánci források őrizték meg. A trón ráadásul nem pusztán vér kérdése: ahhoz politikai támogatás is kellett. Tudunk olyan Árpád-házi hercegekről is, akik – mintegy lemondva trónigényükről – elhagyták az országot, és kihullottak a magyar nemesség látóköréből. Géza herceg, III. Béla öccse a Bizánci Birodalomba költözött, ahol a leszármazottai is éltek; a hagyomány szerint pedig Az utolsó Árpád-házi király, III. András halála (1301) utáni trónharcból végül az Anjou Károly Róbert került ki győztesen, mert ő szerezte meg a legtöbb támogatást – jóllehet ő maga is Árpád-leszármazott volt, de leányágon, nagyanyja, Magyarországi Mária (V. István lánya) révén. Mennyire fonódik össze a honfoglalók és az Árpádok sorsa? A genetika meglepő képet rajzol: (N-M2019/N3a2) – vagyis a vezető nemzetségek két különböző ős-komponensből származnak. Ráadásul a székesfehérvári bazilika teljes osszáriumának populációgenetikai feldolgozása – több mint négyszáz ősi genom, egy kísérő tanulmány tárgya, amely jelenleg bioRxiv-előközleményként elérhető és bírálat alatt áll – egy meglepő, új eredményt hozott: a temető legkorábbi rétege a honfoglalás korára, a 9–10. századra nyúlik vissza, megelőzve magának a koronázóbazilikának az alapítását. Ugyanakkor a középkori elit nem egyetlen nagy, zárt rokonság volt: a temető egy ritka rokonsági hálót rajzol ki, túlnyomórészt távoli rokonokkal és erős, mintegy 77%-os férfitöbblettel, két kiterjedtebb családi csomóponttal – az egyik az Árpádoké, a másik egy egyelőre azonosítatlan családé. A keleti, honfoglaló eredetű hányad évszázadokon át, helyenként egészen a 14. századig kimutatható maradt, miközben a népesség a középkor során fokozatosan kiegyenlítődött, és nyugat-európai beházasodások színezték át. – a kezdőponton, Székesfehérvárott azonban a honfoglalók és az uralkodó nemzetség sorsa kézzelfoghatóan összefonódott. Hogy vonná meg a Magyarságkutató Intézet archaeogenetikai mérlegét? Akkor is hosszú a lista, ha kizárólag a rangos nemzetközi szaklapokban megjelent eredményekre szorítkozunk, amelyek hozzájárulnak a magyarság eredetének és összetételének megértéséhez. (Maróti és mtsai, Current Biology 2022), és jellemezte a Kárpát-medence „elfeledett népét”, a szarmata kori népességet is (Schütz és mtsai, Cell 2025). Ezek a munkák genetikai alapokra helyezték a magyarság eredetéről és összetételéről szóló, több mint kétszáz éves vitát. A nevezetes történelmi személyek és családok azonosításával kapcsolatban amelynek Y-haplocsoportja (E1b1b) a család apai eredetét a Balkánra helyezi (Neparáczki és mtsai, Heliyon 2022). A mostani, II. (Vak) Bélát azonosító tanulmány (Kovács és mtsai, iScience 2026) ennek a sornak a legújabb láncszeme. Ezek együtt először adtak szilárd genetikai alapot a honfoglaló elit és az uralkodó nemzetség apai vonalának, megmutatták az elit kettős gyökerét (Árpád R1a vs. Aba N), és nemzetközi mércével is azonosították történelmünk kulcsszereplőit. Milyen „ügyeken” dolgoznak jelenleg? A Magyarságkutató Intézet archaeogenetikai műhelye jelenleg két nagy projekten is dolgozik. Az egyik a mai magyar genom átfogó elemzése: az ország minden tájáról származó több mint 600 élő magyar genomját vizsgáljuk, hogy A másik eddig mintegy negyven, Eurázsia különböző pontjairól származó hun mintát gyűjtöttünk össze – köztük a Mongol Tudományos Akadémiával közös ásatásunkból, az Ulánbátor melletti Ar Gunt hun temetőből –, és ezek genetikai vizsgálata jelenleg folyik. Mi a székesfehérvári osszáriumban zajló munka jelentősége, ha tágabb szempontból közelítünk? Az osszárium genetikai elemzése Míg a legtöbb hasonló közlemény alacsony lefedettségű, célzott, részleges genomokra épül, a Magyarságkutató Intézet által közölt anyagok teljes genomszekvenciák, kiváló minőségben – így szilárd alapot adnak a jelen és a jövő kutatóinak. így bárki levonhatja belőlük a saját következtetéseit. A munka célja a kezdetektől az volt, hogy méltó módon megadjuk a végtisztességet: visszaadjuk az identitását azoknak, akik ebben a királyi temetőben nyugszanak, amelyet a történelem viharai tömegsírrá változtattak. Ők alakították a múltunkat – s rajta keresztül a jelenünket és a jövőnket is. A hála pedig a legszebb emberi érzés. Nyitókép: II. (Vak) Béla király ábrázolása a Képes Krónikában (Chronicon Pictum, 14. század). Részlet.