● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Örömmel fogadtam Bagyinka Csaba válaszát a korábbi javaslataira írt kritikáimra ! Az alábbiakban közölném a vitához való hozzáfűzni valóimat. Elöljáróban annyit, hogy az április 12-i választással valóban megnyílt a lehetőség mind az alkotmányozásra, mind a választási rendszer átalakítására. Idézett cikkem kapcsán annyit megemlítenék, hogy még februárban küldtem el a Magyar Hangnak, és csak a választás előtt pár nappal közölték. Ezért látszik tévedésnek, hogy a Tisza Párt se alkotmányozásról, se a választási törvény átalakításáról nem beszélt: ezen kijelentéseik február után történtek meg. Az, hogy mennyire veszik majd komolyan a társadalmi egyeztetést, meglátjuk. Köszönettel tartozom Bagyinka úrnak azért, hogy megvilágította az üres mandátumok kiosztásának értelmét. A saját logikám szerint bonyolultabban oldottam volna meg a rejtvényt, de el kell ismernem, hogy a bemutatott példája (Hajdú-Bihar 4.) sokkal egyszerűbb megoldás. Elismerem, hogy így elképzelhető az üres mandátum az egyéni körzetekben. És természetesen a listás szavazásnál alkalmazandó eljárás is világossá vált. Ezen egyszerű tudás birtokában már felkészültebben vehettem górcső alá, hogy milyen következményekkel járhat az üres mandátumok elvének alkalmazása. Azonban az ötlettel szembeni ellenérzéseimet a korábbi esszém példáiból vett konkrét adatokkal kívánom alátámasztani. Egy kitétel: a mandátumot nem szerzett pártok elvesző szavazatait nem vettem figyelembe, mert az helyenként jócskán megdobja az amúgy is távol maradók létszámát, és mint kiderül majd, az már igazán túlzás lenne (például az 1990-es magyar és a 2025-ös német választásokon az összes szavazat 14 százalékát tették ki a be nem jutott pártok). Tehát a választástól távolmaradók és az érvénytelen szavazatok összegével vetettem össze a nyertesek szavazatait. Hollandia: utóbb Bagyinka úr jóváhagyta, hogy a bejutási küszöb nélküli rendszereknél alkalmas lenne a részvétellel beszorozni (1 alatti szám) a pártok szavazatait, a küszöbbel rendelkezőknél (mint a magyar) viszont a távolmaradókkal állítja szembe a pártokat (ezért nem jutna be a Mi Hazánk). Ha ez utóbbit alkalmaznánk a 2025-ös holland választásra (78,3 százalékos részvétel, ami magasabb a 2023. évinél), akkor egy párt nem szerezne mandátumot. Ez alapján vége lenne a holland konszenzus demokráciának, és ezért érdemes végiggondolni a következőket. Nyilván felvetődik, hogy pártszövetségben is be lehetne kerülni a parlamentbe, ráadásul rengeteg variációban, és még ellenzékként is. Így tehát az az elvi lehetőség is adott, hogy az összes induló párt mandátumot szerezzen, még azok is, amelyeknek most sem sikerült. Mivel az a lehetőség is adott, hogy a parlamentbe kerülve felbomlanak a választási koalíciók, valójában az összes párt potyautas lehet elvben. Vagyis az üres mandátumok elve annyira elrettentő lehet szélsőségesen töredezett pártrendszerekben, hogy alkalmi koalíciók révén fogják átugrani ezt az akadályt, tehát kijátsszák a kritériumot, teljesen logikus és jogszerű módon. Küszöb nélküli listás rendszerekben tehát nincs sok értelme az üres mandátumok elvének így. A mandátumkiosztás mikéntjéről a magyar esetben fogok szót ejteni bővebben. Egyesült Államok: egy kéretlen magyarázattal tartozom. Válaszom késlekedésének oka az, hogy az államokra vonatkozó adatokat sok időbe telt felkutatni, és nem is jártam mindenütt sikerrel, ugyanis nem minden államnak van olyan hasznavehető honlapja (valasztas.hu), mint nekünk. Korábban az országos részvételre koncentráltam, így a valósághoz képest túl nagyvonalú voltam, hiszen az ördög a részletekben lakozik, pontosabban az ottani választókerületekben. A legalacsonyabb részvétel Alaszkában volt (30 százalék), a legmagasabb Wisconsin 5. körzetében (81,1). A részvételt én a szavazókorú (nem eltiltott) állampolgárok becsült számából (forrása a census.gov) és a leadott érvényes szavazatok számából állapítottam meg. Ezt azért fontos leszögezni, mert sok államban nem automatikus a választók nyilvántartásba vétele, mi több, nem is közlik, hogy a választókerületekben hányan jogosultak részt venni a választásokon. Ahol elérhető volt, ott a regisztráltak számával is összevetettem a részvételt, de még így is akadtak ellentmondásos adatok, azaz több regisztrált állampolgárt találtam több helyen, mint ahányan a cenzus szerint lehetnének, így végül többféleképpen számoltam. Tehát: ha a cenzus szerinti számokat vesszük figyelembe, akkor az alsóház 435 képviselőjéből 236 maradna, a regisztráltak szerint számolva 311, utóbbi az előző esszémhez közelítő érték, de az előbbi lenne pontosabb, mert az önként regisztráltak száma jócskán (medián 87,8 százalék, minimum 67,4) elmarad a népességtől. Jelenleg a republikánusok 220, a demokraták 215 képviselővel vannak jelen, ez 236 fős gyűlés esetén 139-re és 97-re módosulna, 311 fős gyűlésben pedig 177-re és 134-re. Ez tragikus hatással lenne a választókerületekre, sőt az államokra is: összes képviselőjét elvesztené Alaszka, Arkansas, Hawaii, Indiana, Mississippi, Nyugat-Virginia, Oklahoma, Rhode Island és Új-Mexikó; elveszítené képviselőinek többségét Alabama (7-ből 4), Arizona (9/5), Illinois (17/9), Kalifornia (52/34), Kansas (4/3), Lousiana (6/5), Nevada (4/3), New York (26/21), Tennessee (9/5), Texas (38/28). Érintetlenül csak 12 állam maradna, jellemzően alacsony népességűek, a legnagyobb közöttük Wisconsin. Különösen fájdalmas veszteség lenne ez olyan jelöltek számára, akik egyedüli indulók voltak a választókerületükben, vagy legfeljebb a másik induló jelöltet szabadon írhatták be a szavazók (ők mind 90 százalék fölötti eredménnyel esnének ki), szövetségi szinten 21 ilyen eset volt. 12 olyan körzet volt, ahol azért esnének ki képviselőjelöltek, mert a kelleténél több jelölt miatt mégsem nyernék meg a mandátumot, bár a részvétel elegendő volt. Oregon 5. körzete ellenpélda, ott annyira magas volt a részvétel, hogy a jelölt 47,7 százalékkal is tudott nyerni a sok induló között. Egyébként egyedül Alaszkában volt preferenciális választás (IRF), de az alacsony részvétel miatt ezek szerint hiábavalóan. A felsőházban is teljesen képviselet nélkül maradna Arkansas, Hawaii, Indiana, Mississippi, Nyugat-Virginia, Oklahoma és Új-Mexikó; továbbá nem lenne jelen a felsőházban Georgia, Idaho, Kalifornia, Kansas, Louisiana, Missouri, Nevada, New York, Ohio, Tennessee, Texas és Wisconsin. Pontosabban azért lehetne egy-egy szenátora Ohionak és Oklahomának, mert James David Vance és Markwayne Mullin helyére más szenátorokat jelöltek ki, miután alelnökké, illetve kormánytaggá váltak. 7 állam maradna ilyen szempontból érintetlen. Összességében a 100 fős szenátus a szavazásra jogosultak alapján 38 főre csökkenne, a regisztráltak alapján csak 57 főre; a republikánusok jelenlegi 53 szenátorából 17 (!), illetve 28 maradna, a demokraták jelenlegi 47 szenátorából 21 vagy 29, esetleg 28 Delaware miatt. Egyesült Királyság: pusztán kíváncsiságból megnéztem, hogy Nagy-Britanniában mi lenne a helyzet, ha üres mandátumokat érdemelnének azok, akik restek voltak szavazni. Észak-Írország és Wales képviselői mind kiesnének, Skóciából 3 képviselő maradna, Angliából mindössze 37 képviselő jutna be az amúgy 650 tagú parlamentbe. A nagy vesztes a Munkáspárt lenne (411🡪12), nyertese a liberálisok (72🡪23). Japán: a magyarhoz hasonlóan vegyes aránytalan rendszer, de ott az árokrendszert alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy nincsenek töredékszavazatok, az egyéni egymandátumos körzetek nincsenek ilyen kapcsolatban a listás szavazással; a parlamentek összetételében pedig az a különbség, hogy a 465 fős alsóház 289 képviselőjét egyéni körzetekben választják, 179 főt listán. A listás részre érvényesek a holland példán bemutatott tanulságok, és ha nem lenne küszöb, üres lenne ez a rész. Az egyéni választókerületek tekintetében viszont a 2026-os választás is kriminális volt, csupán négynek lenne mandátuma: Yamagata 2., Shizuoka 7., Aichi 11. és 14., Nara 2. körzete. De mivel voltak olyan jelöltek, akik listán is indultak, nekik mégis lehetne esélyük bejutni a parlamentbe. A felsőház feltöltése hasonló, a felét háromévente megméretik, az egyéni körzetekből a méretüktől függően többen is bejuthatnak (például Tokió 12 képviselő). A listás részre ugyanaz érvényes, mint előbb. Az egyéni körzetekben viszont nehezen értelmezhető az üres mandátumok elve, hiszen eleve több győztese van, azaz az első X számú jelölt szerez mandátumot. Én úgy vettem, hogy a kiosztandó mandátumoknak megfelelő számú helyezettek szavazatait adtam össze. Például: Tokióban 2025-ben az első 7 jelölt közül nyilvánvalóan egyik sem érte el a 4,6 millió szavazatot, de még együtt se. Az üres mandátumok elve alapján pedig a Tanácsosok Háza kongana az ürességtől. Bagyinka Csaba utóbbi cikkében rosszul javított, mert 14 üres mandátum lett volna, legalábbis én a névjegyzékben szereplők és az érvényes szavazatok számával számoltam (ami Hajdú-Bihar 4. esetén nem 42 001, hanem 41 206), hiszen az érvényteleneket a távolmaradókhoz adjuk. A töredékszavazatok vonatkozásban azonban túlzóak a feltételezések: a 40-50 közötti üres listás hely nem tudom, milyen számítás szerint jött ki, a d’Hondt mandátum-szimulátor szerint közel sem lett volna ennyi kieső mandátum az elveszett pozitív és negatív kompenzációs szavazatok miatt. De mivel ha egy körzet kiesik, akkor illik az összes szavazatot törölni, nem sinkófálom el, legyen nagyobb a veszteség. Kis hatásszünet: gyakorlatilag egy mandátum veszett volna el a Fidesztől, ami az összellenzékhez ment volna. Itt fontos az eljárás ismerete: a magyar választási rendszerben egyrészt az egyéni körzetek második helyezettjeinek összes szavazata a pártjának listájához adódik (veszteskompenzáció), és a körzet nyertesének azon szavazatai is a saját pártjának listájára kerülnek, amik „már nem szükségesek a nyeréshez”, azaz amelyek a körzetben második helyezést elért jelölt szavazatai plusz 1 fölött vannak (győzteskompenzáció). De: a listás rész után járó mandátumokat a bekerülő pártok összes szavazata alapján számolják, a listás mellett az egyéni jelöltekre leadott szavazatokat is, még akkor is, ha nem az első két helyezést is szerezte meg. Ha kiesik egy körzet, ezért kellene minden itt leadott szavazatot törölni, a kompenzációsakkal együtt. Ha nem így lenne, nem változna a listás rész mandátumkiosztása. A mandátumkiosztásról pedig itt legyen szó. Ehhez d’Hondt-mátrixot használnak, ami aránytalanabb formula, de Hollandiában is ezt használják, hogy ne legyen még töredezettebb a pártpaletta a parlamentben. Azonban itt épp az a módszer lényege, hogy addig kell haladni a mátrixban, amíg az összes mandátumot ki nem osztják. Tehát ha már az elején kivesszük a Mi Hazánk szavazatait, akkor groteszk módon a Fidesz több mandátumot kapna – a belinkelt mandátum-szimulátorral el lehet játszogatni, figyelembe véve, hogy az összes leadott szavazatot csökkenteni kell a megfelelő számokkal. Persze lehetne úgy operálni, hogy a mandátumkiosztás során figyelembe vesszük az 5 százalék alatti (az üres mandátum elve szerint) pártok szavazatait, a mandátumait viszont kivesszük utólag. Szerintem ez az eljárás felháborítaná az így kieső pártokat. Egyébként a 2022-es 8 215 304 szavazó 5 százalékát meghaladta a Mi Hazánk töredékszavazatokkal, tisztán listás szavazatokkal nem. Tehát így nézett volna ki az Országgyűlés összetétele: Fidesz – 76+47 mandátum; összellenzék – 18+39; Mi Hazánk 7 mandátum; és itt kérdés, hogy a német önkormányzat képviselője kaphatna-e mandátumot; Mellár Tamás pedig egyszerűen kiesik. Összesen 187 képviselő. 2026: a választás csupán egy üres mandátumot eredményezne, ami semmiben nem befolyásolná a listás mandátumokat. A Mi Hazánk képében felmerülő probléma természetesen fennáll: vagy utólag vesszük ki a mandátumaikat, vagy már mandátumkiosztás előtt, és így a Tiszának 48 listás mandátuma lenne 45 helyett, a Fidesznek pedig 45 a 42 helyett, a parlament pedig 7 taggal lenne szegényebb. És most nézzünk vissza a múltba! 2018: 32 egyéni mandátum veszne el, 3 képviselő mandátumán kívül mind fideszes. Ha csak a listás szavazatokat nézzük, 2,5 millióan voltak távol a választástól, ennél több szavazata csak a Fidesznek volt, ha az összes választó szerinti 5 százalékot vesszük figyelembe, akkor mindegyik párt bent marad a töredékszavazatokkal, de tisztán listán kiesne a DK és az LMP. Területileg kiesne teljes Jász-Nagykun-Szolnok megye, majdnem egész Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés és Hajdú-Bihar megye. Az Országgyűlés így nézett volna ki: Fidesz – 62+41 mandátum; Jobbik – 25; MSZP-Párbeszéd – 7+13; DK – 3+8; LMP – 1+6; egy Együtt egyéni képviselő és egy német nemzetiségi; összesen 168 fős parlament. 2014: kiesne 95 választókerületi mandátum a 106-ból, csak budapesti és Pest megyei képviselők lennének, 3,14 millióan nem mentek el szavazni, egy párt sem szerzett ennyi szavazatot listán. Az Országgyűlés tehát úgy nézne ki, hogy 11 egyéni képviselő és 93 listás mandátum, hiszen ennél nem számít, hogy 8 vagy 5 millió szavazatból kell kiosztani a mandátumokat. Mandátum szerint: Fidesz – 10+44; MSZP-EGYÜTT-DK-PM-MLP – 1+26; Jobbik 18; az LMP 5 mandátumát utólag kéne kivenni, különben a listás mandátumok 47-27-19-re módosulnának. Ez 99 parlamenti képviselő. A 1990 és 2010 közötti választási rendszert is nézzük meg, amiről megjegyzendő, hogy többek között Fábián György és Kovács László Imre is már régen rámutatott arra (Voksok és mandátumok), hogy mennyire nem érdemes visszasírni, az átgondolatlan és manipulált szisztémája nagy mértékben eltorzította a pillanatnyi választói hangulatot. Innentől csak az egyéni körzeteket vizsgálom, mivel a korábbi választási rendszer bonyolultabb volt a töredékszavazatok átvitelében is. 2010: 176-ból 123 kiesne, és ne lepődjünk meg, de mindet a Fidesz-KDNP jelöltje nyerte volna. A részvétel mediánja (60,3 százalék) alapján azt mondanám, hogy hiába hivatkozott rá a Fidesz, azért az emberek többsége nem azt kívánta, ami 2010 után történt, csupán meg akartak szabadulni a baloldali kormányzástól, ám nem nagy igyekezettel. A részvétel hiánya a legkevésbé Győr-Moson-Sopron (7-ből 5 maradna) és Veszprém megyét (ugyanennyi) érintette, Vas megyét semennyire. 2006: egyéni mandátumból kiesne 95, teljesen kiesne Békés, Nógrád megye képviselete, jelentősen megcsappanna Budapesten és Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém megyén kívül az összes többié. 2002: a korábbi legmagasabb részvétel azt sugallja, hogy a kétfordulós választás hatékonyan ki tudja szűrni az „imposztorokat” magas részvétel mellett, csak hát ez bármely más választási rendszerre igaz lehet a megfelelő körülmények között. Összesen csak 7 mandátum esne ki. 1998: a legalacsonyabb részvételű választás, 157 mandátum esne ki, köztük az összes fideszes (90), és egyébként kiesne az egyetlen független képviselő (Kupa Mihály). Budapestnek és 5 megyének maradt volna egy-két képviselője. Itt kiemelendő az a mentalitás, ahogyan az első fordulós érvénytelen vagy eredménytelen eseteket kezelték: az alapszabály, hogy ha érvényes és eredménytelen, akkor azok jutnak tovább a második fordulóba, akik legalább 15 százaléknyi szavazatot kaptak, ahol aztán a 25 százalékos részvétel is elég; ha érvénytelen, a második fordulóba boldog-boldogtalan bekerülhet (például Bács-Kiskun 4., összesen 31 jelölt), és relatív többség is elég a győzelemhez, ha legalább a fél választókerület elment szavazni. A mentalitás hasonlít az államfő akkori megválasztására: ha nem megy kétszer sem kétharmaddal, akkor ahogy esik, úgy puffan, az első két jelölt közül lesz valamelyik. Vagyis: ha nem megy nehezen, csapjuk össze! 1994: bár a részvétel magasabb volt, 176-ból 170 mandátum kiesne, köztük 147 MSZP, 16 SZDSZ, 3 KDNP és 1-1 Agrárszövetség, FKGP, MDF és független (Zwack Péter) képviselő. 1990: a rendszer megalapozása rosszul indult, 173 egyéni mandátum üresen maradna. Az üres mandátumok elve alapján máshogy nézett volna ki az egyéni képviselői garnitúra: MDF – 164 helyett 53, SZDSZ 93/57, FKGP 44/33, MSZP 33/32 (az egyik kieső Szűrös Mátyás, Hajdú-Bihar 6.), Fidesz 21/19 (az egyik kieső Kövér László, Veszprém 3.), KDNP 21/18, Agrárszövetség 2/0, és kiesett volna 6 független (például Kállay Miklós unokája, Szabolcs-Szatmár-Bereg 4.). 5 mandátum kelt el az első fordulóban, ebből 3 kiesne, például Németh Miklós (Borsod-Abaúj-Zemplén 11.) és Raffay Ernő (Csongrád 1.). Sajnos az üres mandátumok elve alapján is megközelíthető szélsőség, hogy olyan képviselők legyenek a parlamentben, akikre „kevesen” szavaztak, csak épp országosan és nem körzetenként. Sőt, az egyfős parlament sem lehetetlen. De az az elképzelés is hajmeresztő, hogy ha mondjuk a parlament 130-140 fős lenne, de váratlanul egy kétségkívül kétharmados felhatalmazású intézkedésre lenne szükség, ezt viszont képtelenség lenne megtenni, mert vagy nincsenek elegen, vagy lehetetlen együttműködni a kisebb létszám megosztottsága miatt. A fentebbi példák alátámasztják a valós matematikai lehetőségeket arra, hogy miképpen nyerhető el egy egyéni mandátum az üres mandátumok elve szerint. A legreálisabb lehetőség, hogy maximum egyharmadnyi távolmaradó van, és egy erős jelölt abszolút többséget szerez, méghozzá úgy, hogy szavazatai meghaladják az egyharmadnyi nem-szavazó számát. Természetesen ennél kisebb részvételnél is nyerhető egy körzet, de ahhoz annál nagyobb arányú győzelem szükséges, és a végén 50 százalék+1 részvételnél 100 százalékos győzelmet kell hozni, ami az amerikai példában valós eshetőség. És persze minél nagyobb a részvétel, annál kisebb relatív többséget maga mögött tudó nyertes is előfordulhat. Ezen idilli képbe a részvételen túl még legalább további három tényező tud belerondítani annyira, hogy elvesszen az egyéni mandátum: a potens jelöltek száma, a választói hangulat és a potens ellenfelek manipulációs hajlandósága. A potens jelöltek kellemetlenül sok szavazatot visznek el a gyaníthatóan befutótól. A szavazatok jelöltek közötti megoszlása a választói hangulattól függ, és egy relatív többséggel megelégedő választási rendszerben ez végzetes lehet a parlamentre tekintve, ha nem elég nagy a részvétel, vagyis: előfordulhat, hogy sokan sokfelé szavaznak, és együtt többen is vannak a nem-szavazóknál, de ez utóbbiak a legnagyobb kisebbség. A potens ellenfelek manipulációs hajlandósága alatt azt értem, amit csináltak már a világtörténelem során egyes pártok: buzdítottak esélytelen jelölteket az indulásra, csak azért, hogy az ellenfél jelöltjétől elcsatornázzanak szavazatokat. Ez az üres mandátumos rendszerben egy kiskapu arra, hogy X párt belerondítson Y esélyébe, és inkább ne is létezzen az adott körzet mandátuma, csak nehogy Y párt jelöltjéé legyen. Ha ezen tényezők megfelelő kombinációi előállnak, márpedig a felsorolt példákban már előálltak, akkor kérdésessé válik, hogy egy üres mandátumos rendszerben van-e egyáltalán értelme a választásoknak. Azt nem merem azt állítani, hogy az üres mandátum fenyegetése mindig ösztönözni fog a részvételre. Mint látható volt, az üres mandátum elve szerint nemcsak megyék tűnnének el a népképviseletből, hanem államok is. Lehet mondani, hogy a lépték egész más, és hogy államot azért már csak ne zárjuk ki az Egyesült Államokban, de szerintem egy nógrádi lakos nem ér kevesebbet egy arkansasinál. Egyiktől se vegyük el a választások értelmét, morálisan helytelen úgy, hogy valójában csak egy kisebbség a passzív. Még akkor se, ha személy szerint megvan a véleményem a választókerületek képviselőinek teljesítményéről elvi és gyakorlati szinten. Az üres mandátumok elvének alkalmazhatóságával kapcsolatban fel kell tennünk kérdéseket. Biztosítható-e minden választáson a magas részvétel, hogy elkerüljük a képviselet nélkül maradók lehetőségét? Nem igazán indokolható erős szankciókkal igen, de morális kérdés, hogy ez helyes-e. Elvárható-e az a belátás a jelöltek részéről, hogy ne induljanak azt kockáztatva, hogy a mandátum is elveszhet? Szerintem nem, a becsvágy és a kapzsiság erősebb motivációk (az ostobaságról nem is beszélve). Elvárható-e a szavazóktól, hogy minden körülmények között taktikai szavazással óvják meg választókerületük mandátumát? Abszolút nem, engedjük már meg mindenkinek, hogy arra szavazzon, akire akar, vagy épp senkire, ha úgy látja jónak. És számíthatunk-e olyan pártokra és jelöltekre, akik hajlandóak befolyásolni akár az előző három tényezőt is a szabotázs vagy éppen a saját maga dominanciája érdekében? Mi az hogy?! Nagyon is! Ennek tükrében szerintem nem ajánlatos az üres mandátumok elvének éles bevetése, ugyanis a machiavellistáknak egy jogosnak tűnő eszköz lehet arra, hogy felszámolják a népképviseletet. Az aránytalanság alatt a következő értendő: vegyük Budapest Főváros Közgyűlését, amely 33 tagú, és listás választással töltik fel. Ez aránytalan, de ha 100 tagú lenne, akkor gyakorlatilag teljesen arányos lenne. Vagyis ha zsugorodik egy gyűlés, szükségszerűen aránytalanabb lesz. A válasz tehát arra, hogy mihez képest lesz aránytalanabb a mandátumarány, az, hogy az üres mandátumok elvétől mentes választási rendszerekhez képest. Pláne úgy, ha egyéni körzetekből is származhatnak mandátumok. Ezúton köszönöm Bagyinka úrnak, hogy figyelmembe ajánlotta a Telex cikkét , bevallom a click-bait címe miatt is számomra észrevétlen maradt. A cikkel kapcsolatban annyit megjegyeznék, hogy a papíralapú szavazásnál is képtelenség a szavazatok egyéni ellenőrizhetősége, megeshet, hogy az elektronikus szavazórendszertől sem várható el, bár épp egy erre vonatkozó ötlettel próbálkoztam az előző cikkemben. A cikk által idézett MIT kutatók tanulmányáról (Security Analysis of the Estonian Internet Voting System): a publikáció 2014-es, remélem azóta az észtek összekapták magukat, és igyekeztek orvosolni a javítható hibáikat és hiányosságaikat, amelyek főleg emberi hibák; egyes programozási gyengeségek pedig kiküszöbölhetőek lennének. A szavazásokon passzív polgártársak véleményét nem egy üres szék (mandátum) juttatja kifejezésre, hanem az, ha saját maguk mondják el, és cáfolom azt, hogy a passzív állampolgárok nem akarnak hozzáférni a közélethez. Egy magyar példa: a Corvinus Egyetem 2008-ban szervezett egy deliberatív közvélemény-kutatást, amit publikáltak is (Deliberativemethods in local societyresearch – the Kaposvár experiences – ed. by Lengyel György), amelyben a résztvevők kifejezetten örültek annak, hogy civilként részt vehetnek egy döntési folyamatban – ez világszerte jellemző. Meglehet, hogy ők aktív állampolgárok, de nem plusz költség passzívakat bevonni. A választások és népszavazások nem biztosítanak akkora lehetőséget a közélethez való hozzáféréshez, mint a közvetlen részvétel, ahol kifejthetik saját véleményüket, tapasztalataikat, témával kapcsolatos érzéseiket. Előző cikkemben is említettem az ír alkotmánymódosítási folyamatot, náluk a deliberatív demokrácia már a 6. javaslattételi cikluson is túl van (The Citizens’ Assembly/An Tionól Soaránach). A dánoknál bevett gyakorlat a konszenzus konferencia, németeknél tervező sejtek, Amerikában városházi gyűlések, csak hogy néhányan kiragadjak. Ez már nem idealista elképzelés, hanem élő gyakorlat, még ha helyi politikusok használhatatlanná is teszik, és még ha az Orbán-korszak alatt ennek hírét sem láttuk. Egy nem régi példa arra, hogy itthon is vannak ennek propagálói, a Partizán YouTube csatornáján közzétett „Rendszeralapítás konferencia - A Mercator-klub rendezvényének közvetítése” című adás. Élő példák vannak rá, hogy a deliberatív demokrácia megvalósítható, és még senki nem ment csődbe miatta. Voltaképpen a közéletben való aktív részvétel adja meg a nemzethez/néphez/államhoz való tartozás igazi tartalmát. De: az üres mandátumok ötletét figyelembe lehetne venni a képviseleti demokrácia mércéjeként, mert felfedi, hogy egyes választási rendszerek mennyire alkalmatlanok egy lehetőleg minél teljesebb körű képviselet biztosítására. Konkrétan mindegyikből a leginkább hiányzó elem a részvételi alsó korlát. Emiatt lehetne az ötlet az alapja annak, hogy ismétlésre kötelezze az érintett választásokat, választókerületeket. A Hang.hu oldalon megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját Források: Hollandia és Nagy-Britannia esetén a vonatkozó Wikipedia-szócikkeket használtamJapán esetében ezt , ezt és a WikipediátEgyesült Államok: https://enr.totalresults.com/arkansas#election=1846&filter=all&contest=227&bucket=turnout&search=district+02 , https://www.georgiavotes.com/ushouse.php , https://elections.maryland.gov/press_room/2024_stats/PG24/Eligible%20Active%20Voters%20by%20Congressional%20-%20PG24.pdf , https://www.vpap.org/elections/us-house/ , https://wacommunityalliance.org/wp-content/uploads/2025/02/2024-General-Election-Report.pdf , https://www.census.gov/programs-surveys/decennial-census/about/voting-rights/cvap.html https://valasztas.hu