● news.bsdnet.hu

A Monetáris Tanács keddi kamatdöntő ülését követő háttérbeszélgetés legfontosabb üzenete talán nem is az volt, hogy a jegybank lefelé módosította inflációs előrejelzését, hanem az, hogy saját számításai szerint az árrésstopok kivezetése sem veszélyeztetné az inflációs cél teljesülését. Az Inflációs jelentés ismertetésekor csütörtökön a jegybank közgazdászai megerősítették: az árnövekedés a rendkívüli intézkedések megszűnése után is a toleranciasávon belül maradna. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a Magyar Nemzeti Bank a korábbi várakozásához képest érdemben mérsékelte inflációs prognózisát, miközben a növekedésre vonatkozó előrejelzését enyhén javította. A jegybank arra számít, hogy az infláció az év hátralévő részében a célsáv alsó szélén, 2 százalék körül alakul, a gazdaság fokozatosan élénkülhet. A GDP az első negyedévben – éves szinten – 1,7 százalékkal bővült, így a második negyedévre 1,4 százalék körüli növekedést várnak. Az idei év egészére pedig 2 százalékkal számolnak. A jegybank értékelése ugyanakkor egy fontos kérdést is napirendre helyezett: valóban szükség van még az árrésstopokra? Az élelmiszerekre vonatkozó árrésstopot 2025. március 17-én vezették be 30 alapvető élelmiszerre az évi egymilliárd forintnál nagyobb nettó árbevételű kiskereskedelmi cégeknél. Magyar Péter miniszterelnök csütörtökön a jegybank értékelésére reagálva elmondta, a kormány egyelőre nem tárgyalta az intézkedés megszüntetését, de az alacsony infláció miatt később érdemes lehet felülvizsgálni azt. Bár a jegybank optimizmusa első látásra merésznek tűnhet, az Inflációs jelentés számai alapján nem alaptalan. Az árrésstopok várható kivezetésének inflációs hatását ugyanis leginkább abból lehet megbecsülni, milyen változást okozott a szabályozás bevezetése. Az MNB számításai szerint az intézkedés 1 százalékponttal mérsékelte az inflációt, vagyis durávan leegyszerűsítve a kivezetése hozzávetőleg legfeljebb hasonló mértékben gyorsíthatná az árak emelkedését. Ez magyarázza, hogy a jegybank miért tartja reálisnak, hogy az infláció az árrésstop megszüntetése után is a 3 százalékos cél közelében maradhat. Ez a becslés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az árrésstop kivezetésének hatása pontosan kiszámítható. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza az Indexnek azt mondta, az inflációs következmények megítélésekor több, egymással ellentétes irányú tényezőt is mérlegelni kell. Vannak olyan folyamatok, amelyek nagyobb árnövekedést valószínűsítenek, míg mások éppen azt támasztják alá, hogy a hatás a vártnál mérsékeltebb lehet. Utóbbi mellett szól, hogy a kereskedőknek az elmúlt hónapokban alkalmazkodniuk kellett a szabályozáshoz, ha fenn akarták tartani működésük jövedelmezőségét. Ez történhetett például más termékek árazásának módosításával – a rendelkezésre álló adatok nem utalnak érdemi keresztárazásra –, vagy akár hatékonyságjavító intézkedésekkel is. Az is mérsékelheti az árrésstop megszüntetésének inflációs hatását, hogy az elmúlt időszak kedvezőbb piaci körülményeket, így az erősebb forintot és az alacsonyabb világpiaci élelmiszerárakat a kereskedők nem feltétlenül építették még be teljes az áraikba. Ez mozgásteret teremthet számukra arra, hogy az árréseket ne emeljék vissza automatikusan a korábbi szintre. „Egy fontos kérdés, hogy mit gondolunk a verseny intenzitásáról. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy erős a verseny a kiskereskedelmi láncok között, akkor kisebb, ha gyengébb a verseny, akkor nagyobb hatással kell számolnunk – ennek kapcsán én inkább szkeptikus vagyok. Szintén a nagyobb hatás mellett szól, hogy beszámolóik alapján a kiskereskedelmi láncok egy része veszteséges – márpedig ha egy ilyen helyzetben lehet árat emelni, akkor fognak is” – összegezte a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Egy további szempont is érdemes megvizsgálni, az intézkedés jellemzően olyan alapvető élelmiszereket érint, amelyek iránt a kereslet az áremelkedés ellenére is stabil. Ezeknél a termékeknél alacsony az úgynevezett árrugalmasság, a fogyasztók a magasabb árak mellett sem mondanak le könnyen a vásárlásról. Ez azt jelenti, a kereskedőknek ugyan lenne lehetőségük árat emelni anélkül, hogy jelentős keresletcsökkenéstől kellene tartaniuk, a piaci alkalmazkodás és a korábban említett tényezők azonban együttesen mégis mérsékelhetik az árrésstop kivezetésének végső inflációs hatását. Az elmúlt hónapok kedvezőbb inflációs adataiban és ezen belül is az élelmiszereknél tapasztalt kedvező adatokban nagy szerepe lehetett az árrésstopoknak, az olcsóbban előálló terméket olcsóbban is kellett értékesíteni. Azonban mekkora egyszeri inflációs hatása lehetne az árrésstop megszüntetésének a fogyasztói árindexre? „A hatás nem rögtön jelentkezne feltehetően, hanem több hónap alatt állnánk vissza egy magasabb árszintre. Ha a 0 és 1 százalékpont közötti skálán nézzük, akkor vélhetően a skála közepénél, illetve attól valamivel feljebb lehet ez az inflációs hatás – itt persze az MNB becsléséhez képest tized százalékpontos eltérésekről beszélünk.” Regős Gábor szerint éppen ezért nem lehet pontosan előre meghatározni, mekkora inflációs hatással járna a kivezetése. A becslést számos, egymással ellentétes irányba ható tényező nehezíti, amelyek jelentős része nem számszerűsíthető, így az eredmény szükségszerűen bizonytalanságot hordoz. Az intézkedés időzítése sem mellékes. Ha az árrésstopot az év elején vezetnék ki, annak hatása döntően az adott év éves inflációs mutatójában jelenne meg. Ha azonban a szabályozás megszüntetésére csak év közben kerülne sor, az árhatás két naptári év inflációs adatai között oszlana meg. De nem minden termékkört érintene egyformán az árrésstop kivezetése. Amennyiben azt szeretnénk megbecsülni, hol várható a legnagyobb áremelkedés, érdemes abból kiindulni, hogy az intézkedés bevezetésekor mely termékek ára csökkent a legnagyobb mértékben. Az inflációs adatok alapján a legerősebb hatás a margarinnál, a sertészsírnál, a tejtermékeknél, a lisztnél, a vajnál és a tejnél volt érzékelhető. Ebből az következik, hogy az árrésstop megszüntetése után ezekben a termékkörökben lehet a legnagyobb tér az árak korrekciójára. Ezzel szemben azoknál a termékeknél, ahol a szabályozás kisebb árhatást váltott ki – az inflációs adatok alapján például a tojásnál –, a kivezetés inflációs következménye is várhatóan mérsékeltebb marad. Egy július 1-jével történő kivezetést már nem tartok valószínűnek, talán legkorábban augusztusban vagy szeptemberben kerülhet sor kivezetésre, ha egyáltalán sor kerül rá az idei évben. Ezt követően várakozásaim szerint az árrések fokozatosan épülnek át az új szintre. Ha mondjuk egy 0,7 százalékpontos inflációs hatással számolunk a teljes visszaépülést követően és ez úgy jelenne meg, hogy az első hónapban (legyen ez augusztus) 0,2, majd utána 0,3, majd ismét 0,2 százalékpont, akkor ez idén 0,23 százalékponttal, jövőre pedig 0,46 százalékponttal vinné feljebb az éves inflációt. Ez persze csak a közvetlen hatás, ha az inflációs várakozások is emelkednek, az további néhány tized százalékpontot adhat hozzá. Regős Gábor szerint jól látszik: az árrésstop sorsát ugyanakkor nemcsak az határozza meg, hogy milyen inflációs hatással járna a kivezetése, hanem az is, hogy erre mikor kerül sor. A jelenlegi környezet ebből a szempontból kedvezőnek tekinthető. Az infláció alacsony, az élelmiszer-infláció visszafogott, van mozgástér arra, hogy egy esetleges árkorrekció ne lökje ki az árindexet a jegybanki célsávból. Emellett az inflációs várakozások is mérsékeltek, ami csökkentheti annak kockázatát, hogy a kereskedők a szabályozás megszűnését széles körű áremelésekre használják fel. Magas inflációs környezetben ugyanis könnyebben elfogadják a fogyasztók az áremelkedéseket, ami nagyobb teret adhat a vállalatoknak az árazásban. De éppen a kedvező inflációs környezet miatt különösen nagy a tét. Egy rosszul időzített vagy túl gyors kivezetés megtörheti az elmúlt hónapokban kialakult inflációs folyamatokat, és ismét felfelé mozdíthatja a lakossági várakozásokat. A döntés politikai szempontból is érzékeny. Az új kormány gazdaságpolitikájáról és a kiskereskedelmi szektorhoz való viszonyáról egyelőre kevés tapasztalat áll rendelkezésre, ezért egy gyors kivezetés azt az üzenetet is közvetíthetné a piac felé, hogy az állam lazít az árképzés feletti kontrollon. Ezért célszerű körültekintően kezelni az árrésstop megszüntetésének kérdését, a döntés során a fogyasztók, a kereskedők és a makrogazdasági stabilitás szempontjait egyaránt mérlegelni kell. Az sem kizárt, hogy a fokozatos, több lépcsőben történő kivezetés kisebb kockázatot jelentene, mint az intézkedés azonnali megszüntetése. A kereskedők szerint ugyanakkor nem valószínű, hogy az árrésstop megszüntetése automatikusan jelentős áremelkedést hozna. Telefonon elértük Kozák Tamást, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkárát, aki szerint két tényezőt kell vizsgálni. Az egyik a beszerzési árak alakulása, a másik pedig az, hogy a kereskedők milyen mértékben próbálják majd visszaépíteni az árrésstop miatt elszenvedett veszteségeiket. Kozák Tamás szerint jelenleg a beszerzési oldalon inkább kedvező folyamatok láthatók. Az alapvető élelmiszerek közül a legnagyobb súlyt képviselő tej- és sertéshústermékek esetében a felvásárlási és nagykereskedelmi árak alacsonyak. A tejpiacon a túlkínálat is lefelé nyomja az árakat, bár a nyári hónapokban – különösen egy esetleges aszály miatt visszaeső termelés következtében – már mérsékelt drágulás indulhat. A sertéshús piacán szintén visszafogott beszerzési árak jellemzőek, vagyis a két legfontosabb termékkörben jelenleg nem látszik olyan költségoldali nyomás, amely önmagában jelentős fogyasztói áremelkedést indokolna. A másik kérdés az, hogy az árrésstop megszüntetése után a kereskedők milyen gyorsan és milyen mértékben korrigálnák áraikat. Kozák szerint bár a szabályozás által érintett 43 terméket jelenleg jellemzően veszteségesen értékesítik, nem reális forgatókönyv, hogy a korábbi árrések egyetlen lépésben visszaépüljenek. Ennek oka az éles piaci verseny: a kiskereskedelmi láncok továbbra is intenzíven versenyeznek a vásárlókért, ezért szerinte rendkívül valószínűtlen – sőt kizárható –, hogy az árak egyik napról a másikra visszatérjenek az árrésstop előtti szintekre. Kozák Tamás szerint ugyanakkor van egy olyan hatása is az árrésstopnak, amely ritkábban kerül szóba: a szabályozás a piaci versenyt is korlátozza. A főtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötött árazás mellett eltűntek a korábban megszokott akciók és promóciók. Ha a szabályozás megszűnne, a kereskedők ismét szabadabban alakíthatnák áraikat, és a kereslethez, illetve kínálathoz igazodó kedvezményekkel is élhetnének. Ez akkor is tompíthatná az áremelkedéseket, ha közben egyes termékek beszerzési ára emelkedne, a vállalatok ismét rugalmasabban gazdálkodhatnának saját árrésükkel és promóciós eszközeikkel. A főtitkár szerint ugyanakkor minél tovább marad érvényben az árrésstop, annál nehezebb lehet annak későbbi kivezetése. Különösen akkor, ha a kivezetés egy kedvezőtlenebb környezetben történne. Ilyenkor már önmagában az árakat érintő döntések és az ezekről szóló kommunikáció is felerősítheti a lakosság inflációs várakozásait. Kozák szerint a fogyasztók árérzete még ma is erősen tükrözi a 2022–2023-as inflációs sokk emlékét, ezért sokan a tényleges inflációnál magasabb áremelkedést érzékelnek. Ebben a helyzetben minden, az árakhoz kapcsolódó bejelentés könnyen túlzott inflációs várakozásokat válthat ki. Kozák Tamás szerint érdemes különválasztani az inflációs hatás gazdasági és kommunikációs oldalát. Úgy látja, az árrésstop megszüntetése önmagában okozhat némi áremelkedést, de ez várhatóan nem lenne akkora mértékű, hogy érdemben megváltoztassa az inflációs pályát vagy kivezesse a pénzromlás ütemét a jegybanki célsávból. Érvelését az inflációs kosár szerkezetével is alátámasztotta. Az élelmiszerek súlya a fogyasztói kosárban megközelítőleg 18 százalék, ezen belül pedig az árrésstop csak a termékek egy részét érinti. Vagyis még akkor is, ha a szabályozás megszűnése után ezeknél a termékeknél áremelkedés következne be, annak hatása az összesített inflációra korlátozott maradna. Kozák Tamás szerint ezért sokkszerű inflációs megugrásra nem kell számítani. A főtitkár ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az élelmiszerek sajátos szerepet töltenek be a közbeszédben. Mivel minden háztartás nap mint nap találkozik a kenyér, a tej vagy a hús árával, ezek változása jóval nagyobb figyelmet kap, mint más termékcsoportoké. Emiatt a fogyasztók inflációérzete könnyen eltérhet a statisztikailag mért inflációtól, és egy kisebb áremelkedés is aránytalanul erős társadalmi visszhangot válthat ki. Az árrésstop és az árfigyelő rendszer együtt olyan átláthatóságot teremtett, amely nemcsak a fogyasztók, hanem a beszállítók számára is láthatóvá teszi a piaci árakat. Kozák Tamás szerint ez mérsékelheti a beszállítók közötti árversenyt, a nyilvános fogyasztói árakból viszonylag pontosan vissza lehet következtetni a beszerzési árakra is. Egy esetleges kivezetés ezért nemcsak a kiskereskedelmi, hanem a beszállítói oldalon is erősíthetné a piaci versenyt. A főtitkár arra is kitért, hogy az árrésstop megszüntetésének közvetlen költségvetési hatása szerinte nincs. Bár magasabb árak mellett az áfabevételek emelkedhetnek, ez önmagában nem jelent automatikusan nagyobb állami bevételt. Az intézkedés tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy az árrésstop érdemben nem növelte az élelmiszer-fogyasztást: az értékesített mennyiségek nagyjából a korábbi, hosszú távú trendnek megfelelően alakultak. Összességében az árrésstop kivezetése nem egyszerűen technikai döntés, hanem bizalmi próba is. A jegybank, az elemzők és a kereskedelmi szektor képviselői alapján nem az tűnik a fő kérdésnek, hogy önmagában új inflációs nehézségeket okozna-e az intézkedés megszüntetése, hanem az, hogy a kormány mikor, milyen ütemben és milyen kommunikáció mellett nyúl hozzá a szabályozáshoz. Az alacsony infláció lehetőséget teremthet a kivezetésre, de éppen ez teszi érzékennyé is a döntést: ha a lépés rossz ütemben vagy rossz üzenettel történik, könnyen újraélesztheti azokat a félelmeket, amelyeket az elmúlt hónapok kedvező adatai már elkezdtek leépíteni. (Borítókép: Magyar Péter 2026. június 25-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)