● news.bsdnet.hu

– A választások után másfél hónappal jött létre a Védvonal, és ön lett a vezetője. Mi indokolta ennek a szervezetnek a létrehozását? – Ami a személyes részét illeti, tizenhat év országgyűlési képviselőség után a választók másnak adtak bizalmat, amit méltósággal tudomásul vettem. Ugyanakkor azt a politikai közösséget és értékrendet, amelyhez tartozom, nem lehet egyik napról a másikra bezárni egy dossziéba, és továbbmenni. Van polgári szakmám, több is, így a választások után kerestem a lehetőségeket, de a választókerületem politikai közösségét sem szerettem volna cserben hagyni. Érkeztek hozzám jelzések olyan Fidesz-szimpatizánsoktól, akik kistelepülésen vagy kisvárosban vállalták az arcukat és a nevüket. Volt, akinek kilyukasztották a gépkocsija gumiabroncsát, másoknak a boltban vagy a postán szólogattak be, és előfordult a zaklatást súroló magatartás is. Mindeközben országos szinten is megjelent egyfajta hatalomittas mámor. Bosszúról, boszorkányüldözésről és elszámoltatásról szóló bejegyzések terjedtek, valamint olyan cselekedetek, amelyek már messze túlmutatnak a politikai vitán. A tiszás szeretetországban a fideszes lett az új kulák. Mi, választókerületi elnökök, jeleztük ezt a pártvezetésnek. Egyértelművé vált, hogy a Fidesz tagságát, szimpatizánsait, aktivistáit és az önkormányzatokban dolgozó embereinket nem hagyhatjuk védtelenül. Ezekből a tapasztalatokból született meg az elnök úr javaslata a Védvonal létrehozására. – Mit jelent ez a gyakorlatban? Miben segít a Védvonal? – Bárki jelezheti, ha politikai nézete miatt atrocitás, munkahelyi diszkrimináció, jogellenes felmondás vagy bármilyen hátrányos megkülönböztetés éri. A spektrum nagyon széles a személyiségi jogi sérelmektől egészen a büntető törvénykönyv súlyosabb tényállásaiig, ezért elsősorban jogi segítséget adunk, hogy ne kelljen vaktában ügyvédet keresni, és az egyszerűbb ügyeket akár ügyvéd nélkül is lehessen rendezni. Vannak olyanok is, akiket nem elsősorban a jogi igény érvényesítése foglalkoztat, hanem az, hogy az illetőt ért sérelem ellehetetleníti az életét, vagy lelki traumát okoz. Ilyenkor fontos, hogy meghallgassuk őket, mediációs segítséget adjunk, hogy érezzék, nincsenek egyedül. – Milyen ügyekkel keresik meg önöket? – Jelentős számban érkeznek már olyan jelzések, ahol ügyvédi közreműködéssel folyik munkaügyi vita, mert kormánytisztviselőket vagy közalkalmazottakat méltatlan bánásmód ért a jogviszonyuk megszüntetésekor. Úgy tűnik, a kormánynak fontosabb a bosszú, mint a jogszerűség. Egy demokratikus választáson többséget szerző kormányzati erő a korábban demokratikus felhatalmazással kormányzó pártot diktatúrázva olyan jogalkotási és kommunikációs gyakorlatot folytat, amely határozottan rossz emlékű diktatúrák eszköztárát idézi. Ha történelmi párhuzamot kell hoznom, akkor egy furcsa elegyét látom a jakobinusok, a Lenin-fiúk, a nyilasok és a Rákosi-korszak eszközeinek. Képviselő-testületeket szólítanak fel lemondásra, önfeloszlatásra, helyi Tisza-aktivisták egészen abszurd, szürreális helyzeteket teremtenek. Ez súlyos sérelmet okoz azoknak, akik közfeladatot vállaltak, és a településükért akartak dolgozni. Jelentkezett nálunk egy tankerületi alkalmazott, aki sosem tagadta jobboldali nézeteit. Most megjegyzéseket kap a Tiszával szimpatizáló kollégáktól, mert csatlakozott egy digitális polgári körhöz, részt vett egy Fidesz-rendezvényen, és megosztott egy számára vállalható politikai tartalmat. Várható, hogy ezek az emberek a munkahelyi beszólásokon túl az intézményrendszer átalakításakor is célkeresztbe kerülnek. Könnyen lehet, hogy listázott munkavállalókká válnak, akiket az átszervezésre hivatkozva persona non gratának minősítenek, miközben a Tisza környékén sok aktivista vár arra, hogy a kampányban végzett szolgálataiért jól fizető állást kapjon. – Ön szerint mi idézte ennek az új, sokkal durvább hangnemnek és a helyi atrocitásoknak a megjelenését a közéletben? – Ez a lincselős, hergelős stílus egyértelműen a Tisza kampányának farvizén érkezett a helyi közéletbe. Magyar Péter Hegyeshalomtól Záhonyig ugyanazzal a stílussal és tartalommal járta az országot, és ezt folytatja az országgyűlésben is. Fellépése önbizalmat ad a Tisza-szimpatizánsok hasonló megnyilvánulásaihoz: „Ha neki szabad, akkor nekünk is.” És ez a jelenség a veszélyes. – Hogyan áll fel a jogászi csapat? Hány jogász és ügyvéd dolgozik majd a Védvonal mögött? – Országszerte több ügyvéd és ügyvédi iroda jelezte, hogy szívesen segít. Vannak, akik a kisebb, elsőre jelentéktelennek tűnő ügyekben vállalnak képviseletet, mások a nagyobb, szimbolikus ügyekben is akár pro bono módon támogatják a sértetteket. Az összetettebb eseteket – munkajogi viták, becsületsértés, rágalmazás, zaklatás – nem lehet egyetlen főállású jogásszal megoldani. Itt kifejezetten olyan ügyvédi irodákkal fogunk együttműködni, amelyek szakosodtak ezekre a területekre. Szükség van a csapatban olyan jogászra is, aki a hatalommal való visszaélés gyanúját mutató ügyekben a megfelelő szervezetnél bejelentést tud tenni. Lesznek olyan esetek, amelyek több állampolgári jogot is érintenek, ezekhez is kell egy hozzáértő szakember. – Naponta mennyi e-mail, bejelentés érkezik? – Ha csak az e-mailek számát nézem, akkor több száz naponta. Az első napon körülbelül kétszáznyolcvan jött. A valósághoz azonban hozzátartozik, hogy ez a szám azóta csökken. A több száz e-mail jelentős része nem érdemi ügy, hanem válogatott sértegetések, korábbi kormánytagok gyalázása. Megértem, ha valaki elégedetlen volt a kormányzattal, de azt sajnálom, hogy valaki ilyen lelkiállapotban él, és nem érvelő kritikát fogalmaz meg, hanem gyűlölködik. Ezekkel a Védvonalnak nem kell foglalkoznia, viszont jól mutatják a közhangulatot, a tiszás hergelést, uszítást. Az e-mailek másik része névvel, telefonszámmal, valós e-mail-címmel érkező bejelentés, amelyekben ellenőrizhető jogsérelmeket fogalmaznak meg. A legtöbb érdemi bejelentés munkahelyi sérelemről szól. Olyanok írnak, akik járási hivatalban, kormányablakban, tankerületben dolgoznak, soha nem politizáltak a munkahelyükön, de tudják róluk, hogy jobboldali, nemzeti, polgári kötődésű családból jönnek, és kapják a beszólásokat: „Majd meglátjuk, maradsz-e az átszervezés után.” Ezek nem bűncselekmények, de megmérgezik az ember mindennapjait. Ez az a jelenség, ami ellen a Védvonal fellép. – Mit lehet azoknak tanácsolni, akik mindennap gyomorgörccsel mennek be a munkahelyükre, mert félnek? – Azt, hogy őket is megilleti a munkajogi védelem. Ha a beszólogatás vagy a megkülönböztetés rendszeres és bizonyítható, akkor élhetnek a jogaikkal. A munkáltatónak kötelessége fellépni a munkahelyi diszkrimináció ellen. Ezeket a munkáltatónál kell jelezni, és nem biztos, hogy a munkavállalónak kell elsőként lépnie. Lehet, hogy egy-egy esetet névvel – természetesen nem a sértett, hanem a felelős vezető megnevezésével – nyilvánosságra kell hoznunk. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, amit ma eggyel megtesznek, azt holnap másvalakivel, bárkivel megtehetik. Érkezett olyan jelzés is, hogy egy egyetemi doktorandusz kap megjegyzéseket professzoroktól és kollégáktól. Már ott tartunk, hogy valakit a tényleges tudományos teljesítményétől függetlenül érnek bántások csak azért, mert jobboldali. Most örülnek a Tisza-szimpatizánsok, hogy beszólhatnak a fideszeseknek. De ne gondolják, hogy ha fél év múlva csalódottságukban a jelenlegi kormányt kritizálják, akkor őket nem éri majd ugyanilyen bosszú vagy megkülönböztetés. Amikor mi voltunk kormányon, az ellenzéki sajtó gyakran állította, hogy politikai alapon diszkriminálunk vagy döntünk előmenetelről. Ezek a vádak nem voltak igazak, de most úgy tűnik, hogy eljött ez a világ. – A külügyminisztériumból elbocsátott munkatársak ügyei is a Védvonalhoz tartoznak? – A problémát összességében kezeljük, és ha a külügyből bárki jelentkezik, képviselni fogjuk. Ott különösen hajmeresztő dolgok történtek. Tízpercenként hívták be az elbocsátottakat, és azzal fenyegették őket, ha nem írják alá a közös megegyezést, akkor évekig nem találnak majd helyet maguknak a kormányzati vagy közigazgatási rendszerben. A miniszterhelyettes szerint elsősorban a politikai döntéshozatalhoz kötődőket érintette a lépés, de a számokból látszik, hogy jóval több embert küldtek el, mint akik a miniszteri kabinetben vagy a közvetlen politikai vezetői körben dolgoztak. Hallottam olyanról is, hogy egyes egyetemeken informálisan arra kérik az oktatókat, kategorizálják a kollégákat, ki merre áll politikailag. Volt olyan eset is, ahol egy jobboldali oktatónak odavetették, mi lesz így a tudományos előmenetelével. Bár nem az Andrássy út egyik kihallgatószobájában történnek a dolgok, és nem egy államilag megszervezett ÁVH működik, a módszertan ugyanaz: listázás, megfélemlítés, egzisztenciális nyomás. Egyelőre a központi közigazgatásban zajlanak az elbocsátások, a többi intézményrendszer még csak ezután lesz soron. – Melyik a legabszurdabb ügy? – Pócs János esete. Az ő aktivistáinak már ügyvédi segítsége van, és az ügyet időközben a Központi Nyomozó Főügyészség vette át. Pócs János képviselő úr nyilatkozata szerint ő felelt választókerületi elnökként és bejelentett jelöltként a kampány során a választási eljárásért; ez majd a bizonyítási szakaszban lesz érdekes. A lényeg az, hogy három civilt, akik segítették a kampányát, eljárás alá vontak és gyanúsítottként hallgattak ki azért, mert aszfaltfestéssel buzdítottak Pócs János melletti szavazásra. Nem mocskoló, nem lejárató tartalomról volt szó. Ez azért abszurd, mert 1990 óta minden politikai párt használta az aszfaltfestést. Tudok olyan utcát Magyarországon, ahol még az 1990-es választásokról ismert SZDSZ-es madarak is ott vannak a közterületen. Ez egy bevett, olcsó kampányeszköz, ráadásul lemosható, vízbázisú. Ha lett volna egy kiadós eső, már nyoma sem marad. Ehhez képest többrendbéli rongálással gyanúsítják őket, ami teljesen aránytalan. Hogy ebből büntetőeljárást lehet indítani, az már túlmutat a józan észen. – Facebook-oldalán követhető a Védvonal munkája, ahol nemcsak egyedi ügyekre reagál, hanem szélesebb társadalmi jelenségekre is. – Igen, ilyen volt a múlt heti hódmezővásárhelyi eset is. Márki-Zay Péter polgármester eltávolítaná Rapcsák András szobrát a város főteréről, és az Emlékpontba száműzné. Rapcsák András a rendszerváltás utáni első demokratikusan megválasztott polgármestere volt a városnak. Őt összemosni a diktatúra házával és egy történeti kiállítás részeként kezelni teljesen elfogadhatatlan. Ugyanilyen vállalhatatlan volt Juhász Hajnalka sértegetése is. Az elmúlt évtizedekben a bíróságok elég tág keretek között értelmezték, mit kell tűrnie egy politikusnak becsületsértés és rágalmazás ügyében. Nem kritizálom ezt a gyakorlatot. A jogalkotó eredeti szándéka azonban az volt, hogy a képviselő a munkájával összefüggő kritikát köteles elviselni, de az, hogy valakit nőiségében gyalázzanak, a külseje vagy a kora miatt becsméreljék, a családját sértegessék, nyilvánvalóan nem tartozik ebbe a körbe. Napi szinten kapok több száz ilyen kommentet. Ha mindet bejelenteném, a sérelemdíjakból komoly összeget lehetne összeszedni. Ráadásul a Facebook-kommentek egy része ma már büntetőjogi tényállásnak minősül. – Mint például az akasztással való fenyegetés? – Ez egyértelműen büntetőjogi tényállás. A kérdés az, hogy a Facebook-profilok mennyire köthetők valós személyhez, hiszen nem nagy ügy létrehozni egy álprofilt, fröcsögni róla, majd eltűnni. A Meta ilyenkor azt javasolja, hogy a felhasználó jelentse a posztot, de a közösségi alapelveiket tetszőlegesen módosítgatják, és a következetességük finoman szólva is hagy kívánnivalót maga után, mert tíz bejelentésből jó ha kettőre reagálnak. Ezért külön feladatunk lesz iránymutatást adni a Facebookon aktív jobboldaliaknak arra, hogyan kezeljék és hogyan reagáljanak a fenyegető kommentekre. – Hetente tájékoztatja Orbán Viktort a bejelentésekről. Ő hogyan értékeli ezeket? – Úgy, hogy nem tűrhetjük. Azért vagyunk, hogy ne váljanak normává, hogy ne legyen természetes az uszítás. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk megvédeni magunkat és egymást. Az, hogy méltósággal elfogadjuk, egy másik politikai közösség nyerte a választást, nem jelenti azt, hogy hagyjuk magunkat meghurcolni. Mégiscsak demokráciában élünk. Akit sérelem ér, annak igenis van lehetősége arra, hogy a sérelméért jogi úton elégtételt vegyen. A legfontosabb, hogy nem hagyjuk őket magukra, segítünk. És legfőképpen nem engedjük, hogy politikai üldözötté váljanak.