● news.bsdnet.hu

Dante Alighieri száz énekből álló Isteni színjáték című elbeszélő költeményének első helyszíne a Pokol, a bűnök és büntetések ijesztő színtere. Az itáliai költő egy monumentális, kilenc körből álló, lefelé szűkülő krátert ábrázolt a Föld belsejében, amelynek alján maga Lucifer, a Sátán raboskodik. Ez a gigantikus lyuk akkor keletkezett, amikor Isten letaszította a lázadó angyalt a mennyből, és az a földbe csapódott. De lehet, hogy Dante elképzelése mögött valami más is húzódik. Timothy Burbery a nyugat-virginiai Marshall Egyetem kutatójaként az irodalom és a természettudományok metszéspontjait vizsgálja. Az Európai Geotudományi Unió (EGU) idei közgyűlésén bemutatott tanulmánya szerint Dante nem pusztán vallási allegóriát alkotott az Isteni színjáték Pokol-részében, hanem egy meglepően pontos „gondolatkísérletet” egy gigantikus kozmikus ütközésről. A szakember úgy véli, hogy a Sátán Földre zuhanása egy óriási meteor vagy aszteroida és a Föld közötti ütközés fizikájára hasonlít. Szerinte Dante a Sátánt egy nagy sebességű becsapódásként képzelte el, amely a déli féltekébe érkezik, és alagutat fúr a Föld középpontjába. Ez a becsapódás visszahúzódásra kényszeríti az északi féltekét, amely ennek következtében a Pokol magját alkotja alulról felfelé irányuló kráterként, míg a Sátán mögé szorult Föld a Purgatórium hegyét hozza létre központi csúcsként. Burbery szerint a középkori költő előrevetíthette, mi történik, ha egy aszteroida eléri a földfelszínt. A Pokol bejáratánál leírt meredek, lépcsőzetes, omladozó sziklafalak egy meteoritkráter instabillá vált, összeroskadó peremére hasonlítanak. Danténál a Pokol tele van fojtogató gázokkal, sötét köddel, égő sárral és kénes folyókkal. Egy nagyobb aszteroida becsapódásakor a felszabaduló energia szó szerint elpárologtatja a kőzeteket, kén-dioxidot és mérgező gázfelhőket lökve a légkörbe, ami tartós sötétséget okoz. Végül ott a megolvadt mag: ahogy haladunk lefelé a Pokol köreiben, egyre extrémebb fizikai körülményekkel találkozunk – folyékony tűzzel, forró sárral –, ami megfelel a becsapódási zóna központjában lévő, megolvadt kőzettömegnek. A kutató még ennél is tovább megy, a Pokol kilenc koncentrikus köre szerinte nemcsak erkölcsi kategóriák rendszere, hanem kísértetiesen hasonlít azokra a többrétegű, gyűrűs szerkezetű becsapódási medencékre, amelyeket a Holdon, a Vénuszon vagy más égitesteken figyeltek meg. Dante évszázadokkal azelőtt élt, hogy a meteoritika elfogadott tudományos területté vált. A középkorban a legtöbb tudós Arisztotelész elképzelését követte, amely szerint az ég tökéletes és változatlan. A meteorokat általában légköri jelenségeknek, nem pedig az űrből hulló szikláknak tekintették, és csak a XIX. században ismerték el, hogy csillagászati objektumokról van szó. Burbery most azt sugallja, hogy Dante a történelemben az elsők között volt, akik komolyan fontolóra vették egy hatalmas tárgy Földdel való ütközésének fizikai következményeit. Így a Pokol nem csupán egy irodalmi remekmű, hanem a modern meteoritika előtti kor egyik legérdekesebb „fizikai gondolatkísérlete” is lehet. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát . Cikkünk nyitóképén Sandro Botticelli La Carte de l'Enfer című pokolábrázolása látható.