● news.bsdnet.hu

Azt ismered, hogy egy pasi kiesik az ötvenedikről? Miközben zuhan lefelé, azzal nyugtatja magát: Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít, a leérkezés. A gyűlölet története mindössze huszonnégy órát ölel fel. Egy párizsi külvárosi zavargás után három fiatal – a zsidó Vinz, az észak-afrikai Said és a fekete Hubert – céltalanul sodródik. Barátjuk, Abdel élet-halál között lebeg, miután a rendőrök brutálisan megverték. A feszültség kezdettől fogva adott. Egy elveszett rendőrségi fegyver, a bosszú fantáziája és az a tudat, hogy a társadalom szemében a fiúk már eleve gyanúsítottak. A film működésének egyik kulcsa éppen ebben a rendkívüli egyszerűségben rejlik. Kassovitz nem magyaráz, nem pszichologizál túl, és nem kínál szociológiai előadást. Ehelyett hagyja, hogy a hétköznapi gesztusok, a semmittevés, a csellengés és a folyamatos verbális adok-kapok rajzolja ki a külvárosi létet. A szereplők hús-vér figurák, akik egyszerre röhejesek, azonosulhatók, agresszívak és sérülékenyek. Ebben meghatározó szerepe van a három főszereplő közötti dinamikának. Vinz (Vincent Cassel) a dühöt testesíti meg, Hubert (Hubert Koundé) a józan önkontrollt, Said (Säid Taghmaoui) pedig a túléléshez szükséges humort. Hárman együtt egyetlen közösségi tudat különböző reakciói ugyanarra a helyzetre. Mit kezdjen az ember azzal, ha úgy érzi, nincs helye a társadalomban? A film legismertebb mondata – „eddig minden rendben” – újra visszatér mint társadalmi önáltatás metafora. Nem az számít, hogyan zuhanunk, hanem a becsapódás. Ez a szerkezet adja A gyűlölet tragikus ritmusát: a néző már az első percekben sejti, hogy a történet nem végződhet jól, mégis végignézi a szereplők minden kitérőjét, minden reményét és minden rossz döntését. Több mint harminc év elteltével a film aktualitása nyugtalanító. Több európai nagyvárosban továbbra is jelen vannak azok a problémák, amelyekre Kassovitz rámutatott. A társadalmi mobilitás beszűkülése, az etnikai feszültségek , a rendőri erőszak körüli viták vagy a fiatalok perspektívavesztése. A filmet nézve könnyű felidézni a rendszeres franciaországi zavargásokat, a Black Lives Matter mozgalom körüli vitákat vagy akár az európai bevándorlási diskurzusokat. Nem azért, mert Kassovitz megjósolta volna ezeket az eseményeket, hanem mert olyan társadalmi mechanizmusokat ragadott meg, amelyek azóta sem tűntek el. A politikai felhang mellett egy másik aspektusa is emlékezetessé teszi a filmet. A gyűlölet ugyanis a megaláztatás és az erőszak körforgásáról is szól. Arról, hogyan termeli újra a rendszer azt a dühöt, amelytől maga is fél. A cím nem egyszerűen a szereplők indulataira utal, hanem arra, hogy a gyűlölet gyűlöletet szül, az erőszak újabb erőszakot, és minden szereplő foglyává válik annak a folyamatnak, amelyet senki sem képes megállítani. Mert a zuhanás közben valóban úgy tűnhet, hogy minden rendben van. A kérdés mindig ugyanaz. Mi történik, amikor földet érünk? Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, azzal nyugtatja magát: Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít, a leérkezés.