● news.bsdnet.hu

Az első magyar Forma–1-es nagydíjat 1986. augusztus 10-én rendezték meg a Hungaroringen. Mondanunk sem kell, mekkora szenzáció volt mindez, hiszen a sportág történetében első alkalommal került sor világbajnoki futamra szocialista országban, vagyis ahogy az akkori nyugati újságírók fogalmaztak: a vasfüggöny mögött. A rekordgyorsasággal megépített pálya sokak tetszését elnyerte, de nem kevesen voltak azok, akik nem örültek felhőtlenül. A pilóták egy része komoly kritikával illette a pályát, amelyet porosnak, piszkosnak és nagyon lassúnak minősítettek. Mindenben igazuk volt. A hamar munka ritkán jó elve alapján arra már tényleg nem maradt idő, hogy az aszfaltcsík mellett fű növekedjék, éppen ezért a szél minden alkalommal jelentős mennyiségű homokot és port vitt fel a pályára. Ami a lassúságot illeti: az első magyar versenyt eredetileg 77 körösre tervezték, de versenyt a 76. körben intette le a kockás zászlóval Zsembery Jenő igazgató. Mégpedig azért, mert a 76. kör végére lejárt a 2 órás maximális idő, márpedig az akkori szabályok úgy rendelkeztek, hogyha 120 perc alatt nincs meg az előre tervezett körmennyiség, akkor is véget kell vetni a viadalnak. Ez történt 1986-ban Mogyoródon. Az első magyar versenyt amúgy a brazil Nelson Piquet nyerte meg. A korabeli beszámolók szerint a Magyar Nagydíj 76 köre mindenfajta izgalmat nélkülözve zajlott le. Komoly előzés, nagy ütközés nem történt, izgalmat legfeljebb néhány kicsúszás okozott. A 220 ezer kilátogató néző azonban lelkesen ünnepelte a kor sportsajtójában csak száguldó szivaroknak nevezett gépcsodákat és azok pilótáit. Sokkal nagyobb drámát hozott a II. Magyar Nagydíj 1987-ben. A dolog ott kezdődött, hogy a verseny hetében hétfőtől szombatig azzal riogattak a meteorológusok, hogy vasárnapra eső és vihar lesz Mogyoródon. Ehhez képest a teljes viadal verőfényes napsütésben zajlott le. A 71. körig egyetlen izgalmas és említésre méltó momentum akadt: a rajtnál az indítóbíró addig húzta a versenyzők idegeit a három piros lámpa zöldre váltásának halasztásával, hogy az osztrák Gerhard Berger belemozdult a rajtba. Szerencsétlen Bergert ezért alaposan megbüntették, pedig a rajtlámpa kezelője is megérdemelt volna néhány keresetlen szót. Tehát a 71. körig maradt nekünk a nagy semmi, ekkor a brit Nigel Mansell haladt az élen. Olybá tűnt fel, hogy senki és semmi nem veszélyezteti a győzelmét, se a közelében, se a távolban nem haladt más autó, egyedül körözött. Elsőre nem is lehetett megmondani, mi történt, sokan arra gyanakodtak, hogy a brit pilóta kocsijából elfogyott az üzemanyag. A pontos választ akkor kaptuk meg, amikor a versenyt közvetítő MTV lassításán azt lehetett látni, hogy valami lepattan Mansell autójáról. A lassítás lassításakor esett le mindenkinek, hogy mi esett le: az egyik kerékrögzítő csavar adta meg magát. Mansell vezető helyről esett ki, a győzelem a második helyen autózó Nelson Piquet ölébe hullott. A brazil nyerte meg tehát az első és a második magyar versenyt is, a végén pedig – nagyon sportszerűen – befuvarozta a még mindig döbbent Mansellt a boxutcába. Az 1988-as harmadik magyar verseny szinte szóra sem érdemes. A brazil Ayrton Senna gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott. Egy évvel később, az 1989-es negyedik alkalommal megrendezett magyarországi versenyen az jelentette a (nem túl nagy) szenzációt, hogy Nigel Mansell a 12. helyről rajtolva nyerte meg a futamot. Az 1989-es verseny 53. és 58. körében esett meg amúgy a Hungaroring addigi történetének két legszenzációsabb előzése: az 53. körben Mansell és Senna egymás után vágott az olasz Patrese elé, majd öt körrel később Mansell Sennát is meg tudta előzni és ez a manőver jelentette a brit pilóta végső győzelmét. 1990-ben, az ötödik alkalommal megrendezett versenyen több váratlan dolog történt. Az első amúgy sokkal inkább örömteli, mintsem váratlan volt: a futam előtt jelentették be, hogy 1991-től újabb öt éven át lesz Magyar Nagydíj. Hiába prüszköltek tehát a szakújságírók és a versenyzők a lassú magyar pálya miatt, a jogtulajdonos Bernie Ecclestone nem hallgatott rájuk. A dolog vége az lett, hogy Senna túlélte az ütközést, Prost rosszabbul jött ki a buliból. Ám a versenyt nem a brazil, hanem a belga Boutsen nyerte meg. Senna egy évvel később, 1991-ben vigasztalódhatott. Azt az 1991-es Magyar Nagydíjat minden idők legunalmasabb Forma-1-es versenyei között emlegetik. 1992-ben viszont Mogyoród a világ érdeklődésének középpontjába került. Ideje is volt, hogy végre nálunk is történjen valami. Mi kellett ehhez? Az, hogy Nigel Mansell abban az évben az első tíz futamból nyolcat megnyerjen. A magyar verseny volt abban az évben a 11. viadal, Mansell pedig úgy érkezett Magyarországra, hogy az eredmények számára kedvező alakulása esetén összetett világbajnok lehet. Minden a brit kezére játszott. Mansell tudta, hogy egy esetleges második helyezés is elég lehet neki a hőn áhított összetett aranyéremhez és ezt a második helyet hozta is. Ugyan a versenyt Ayrton Senna nyerte meg, de ez akkor és ott senkit sem izgatott. A boldogságban fürdő Nigel Mansell soha nem felejti el az 1992-es Magyar Nagydíjat. Az, hogy a magyarországi versenyek nélkülözték a nagy izgalmakat, egy idő után a nézőszámon is érződött. Az 1993-as versenyre már „csak” 60 ezren mentek ki, hol voltunk már az első nagydíj 220 ezres tömegétől? Pedig akik ebben az évben elmentek Mogyoródra, valódi drámának lehettek tanúi. A szabályok nem engedték meg, hogy Prost a felvezető körben előzést hajtson végre, ezért így lett az elsőből utolsó: Prost a 26. helyről rajtolt el. Mondhatnánk, hogy innen szép nyerni, de ez lehetetlennek bizonyult. A pórul járt versenyző összesen 9 percet töltött a boxban, s végül 12. lett. Azaz utolsó, mert ezen a kaotikus versenyen összesen 12 autó ért célba. A magyar F–1-es versenyek történetében először nyert a brit Damon Hill. Aki 1995-ben első helyen haladt át a célvonalon. E két Hill-diadal között 1994-ben Michael Schumacher verte tönkre a teljes mezőnyt. A fiatal német a IX. Magyar Nagydíjon szórakozva nyert. Taktikája egyszerű volt: mindig félig teli tankkal ment, emiatt kocsija sokkal könnyebb volt, mint az összes többi, csurig tankolt tohonya vetélytárs autó. Schumachert úgy nyerte meg ezt a versenyt, hogy háromszor cserélt kereket, kétszer tankolt, ezzel együtt sem tudta őt senki sem megközelíteni. Egy mondattal visszatérve még az 1995-ös magyar versenyre: Taki Inoue a Footwork nem sokra tartott versenyzője műszaki hiba miatt húzódott félre. Inoue a poroltóért rohant, ám nem vette észre maga mellett a segítségére érkező gyorsbeavatkozó autót, és kiszaladt elé. A japán pilóta szerencsére komolyabb sérülés nélkül úszta meg a történteket. Ez volt tehát az első tíz magyar F–1-es verseny története. Összességében nagyon kevés izgalom, még kevesebb dráma és minimális, kerék a keréken versenyzés szórakoztatta azokat, akik figyelemmel követték a mogyoródi eseményeket.