● news.bsdnet.hu

A FIFA rengeteg kritikát kapott azért, mert 32-ről 48-ra emelte a labdarúgó-világbajnokságon részt vevő csapatok számát. A csoportmeccsek unalomba fulladnak, a kiscsapatok senkit sem érdekelnek – ezek voltak a legtöbbször hangoztatott nézetek. Nos, ez nem teljesen jött be, de kétségtelen, hogy nem az első 72 mérkőzés marad ennek a világbajnokságnak a legemlékezetesebb szakasza. Legalábbis remléjük. Nehéz kiválasztani ebből a 72 mérkőzésből a legjobbat, ami a legrosszabbat illeti, ott könnyebb a helyzetünk. Az Anglia–Ghána (0-0) „összecsapás” azonban annyira alacsony színvonalú és annyira unalmas volt, hogy a nem túl büszke címet, a csoportmeccsek citromdíját nyugodtan megkaphatja ez a mérkőzés. (Ettől nem sokkal maradt el az angolok másik csoportmeccse Panama ellen – 2-0 –, de ott legalább esett két gól.) De ne legyünk igazságtalanok az angol csapattal szemben, mert a horvátok elleni 4-2-es győzelmükkel végződött mérkőzés megkaphatja a legjobb jelzőt. Ezzel volt versenyben a Hollandia–Japán (2-2) találkozó, de ezzel be is fejezhetjük a legjobb csoportmeccsek felsorolását. Akadtak ugyan nagy meglepetések – ilyen volt például, hogy az Európa-bajnok spanyolok nem tudták legyőzni a Zöld-foki-szigeteket , de ilyen volt a portugálok botlása a Kongói DK ellen, de összességében az első fordulóban botladozó nagycsapatok többnyire kiegyenesedtek a folytatásra. A legnagyobb meglepetést ez az 525 ezer lakosú kis szigetcsoport okozta azzal, hogy a spanyolok, az uruguayiak és Szaúd-Arábia ellen is megőrizte veretlenségét. Ami a negatív meglepetéseket illeti, arról leginkább a kétszeres világbajnok Uruguay és a többre taksált török csapat tudna mesélni. A törökök ráadásul úgy estek ki, hogy már a második forduló után búcsúztak, azaz az Egyesült Államokat már tét nélküli meccsen verték meg 3-2-re. Uruguay? Egészen elképesztő, hogy ezt az egykor szebb napokat látott, kétszeres világbajnok hogyan köszönt el ettől a tornától. Már az is meghökkentő volt, amikor nem tudták megverni Szaúd-Arábiát, de beletörött a bicskájuk a Zöld-foki-szigetek csapatába is. A végén pedig jött a spanyoloktól kapott pofon és a hazautazás. Nem kell mondanunk, mekkora vihart okozott ez a dél-amerikai országban. De a Kongói DK sima továbbjutása és az, hogy ez a csapat is ott van a 32 között, szintén előre nem látható esemény volt. A 39 éves Lionel Messi tényleg csodálatosan kezdett ezen a világbajnokságon. Algéria ellen laza mesterhármassal kezdett, majd az osztrákok ellen is hintett kettőt. Azaz az első két mérkőzés öt argentin góljából egymaga ötöt szerzett. Cristiano Ronaldo? Maradjunk annyiban, hogy nála igencsak vegyes a kép. A második, Üzbegisztán elleni összecsapáson viszont lőtt kettőt. Ember nem tudja megmondani, mi lesz ennek a vége, de az biztos, hogy a portugál csapatra nehéz küzdelem vár a legjobb 32 között, mert ott a legutóbbi vb-bronzérmes horvátok jönnek nekik, ha pedig ezen túljutnának, akkor minden bizonnyal a spanyolok. Ami a további nagy egyéni teljesítményeket illeti: a francia Dembelé három gólja örökké emlékezetes marad a norvég csapat ellen, de a norvég Erling Haaland első két meccsen szerzett négy gólja sem piskóta. Haalandnak ez az első vb-je, nagy kérdés, hogyan alakul számára a folytatás, mert az utolsó csoportmeccsen nem játszott. Akárcsak Lionel Messi, akit Lionel Scaloni a kispadra ültetett Jordánia ellen. Van néhány olyan, előzetesen sokra tartott együttes, amelyről az első három meccs alapján nehezen lehet megmondani, mire lehetnek képesek. Ez leginkább az ötszörös világbajnok brazilokra vonatkozik, mert az eddigi egyetlen komoly ellenfelüket, Marokkót nem tudták megverni. A Skócia és a Haiti elleni összecsapásuk értéke nem túl nagy, miként az ott nyújtott teljesítményük sem. Szintén megtippelhetetlen a portugálok valós formája. A Cristiano Ronaldo fémjelezte együttes a csoportját sem tudta megnyerni, Kolumbia mögött úgy lett második, hogy csak az üzbégeket győzte le. A csoportmeccsek királya mindenképp a bombaerős francia válogatott, amely mind a három meccsét megnyerte és amely erőtől duzzadó, nagyszerű futballra is képes. Nem beszélve arról, hogy a francia keret tényleg annyira komoly, hogy a gallok 2018 után újra világbajnokok lehetnek. Az, hogy ez a fajta lebonyolítás mennyire nem telitalálat, azt a csoportmérkőzések utolsó fordulójában derült ki. Akkor, amikor elég sok meccsen született „kéz a kézben” döntetlen eredmény. Miért? Mert a nyolc legjobb csoportharmadik is továbbjutott a 32 közé, ez pedig néhány csapatnak komoly számolgatásra adott lehetőséget. A Paraguay–Ausztrália összecsapás előtt tudni lehetett, hogy egy 0-0-s döntetlen mind a két együttesnek tökéletesen megfelelő eredmény. Mit ad Isten, a lefújás végén 0-0 állt a táblán. Ugyanez volt a helyzet a japánok és a svédek mérkőzésének: mind az európai, mind az ázsiai együttesnek megfelelt az iksz, 1-1 lett a vége. Ezen felül volt még pár ilyen meccs, amelyet ki lehetett volna iktatni akkor, ha nem megy tovább a csoportharmadikok közül nyolc együttes is. De ezt tudni lehetett előre, szó nem érheti a ház elejét, mert az vesse az első követ a csapatokra, aki nem így cselekedett volna. Irán pedig egészen drámai módon, az utolsó pillanatban esett ki, mert Algéria és Ausztria 3-3-at játszott egymással egy - maradjunk annyiban - meglehetősen furcsa meccsen. A FIFA a vb előtt bevezette a kötelező ivószünetet (más nevén hidratációs szünetet), amely négy negyeddé alakította át a mérkőzéseket. Ma már a csecsemők és az aggastyánok is tudják, hogy mindez nem a játékosok egészségének megőrzése érdekében történt, hanem a bevételmaximalizálás miatt, hiszen ezekben a szünetekben is a tévénézők arcába lehet tolni a reklámokat. A választ ma már jól tudjuk. Megszokjuk majd ezt is, mint annyi minden mást. A 72 csoportmeccsen tehát túl vagyunk. A vb még három hétig tart, az igazi küzdelem most kezdődik el.