● news.bsdnet.hu

A portugál edző felidézte, mikor döntötte el, hogy nem játékosként, hanem edzőként fut be karriert. 7 évesen még arról álmodott, hogy világhírű labdarúgó lesz, 17 évesen azonban ráébredt, hogy nem játékosként vár rá jövő a futballban. José Mourinho két meghatározó pillanatról beszélt gyerekkorából, amelyek végül az edzői pálya felé terelték. A portugál szakember számára az első nagy élmény az 1970-es világbajnoki döntő volt, amit édesapjával nézett meg. Ez az élmény még inkább megerősítette benne, hogy a futball világában szeretne érvényesülni. „7 évesen azt hittem, hogy nagy futballista leszek, de 17 évesen rájöttem, hogy nem jutok el arra a szintre” – idézte fel Mourinho. Ekkor kezdte tudatosan más irányba terelni a pályafutását, és az edzői hivatás felé fordult. Édesapja kulcsszerepet játszott abban, hogy megszerette a labdarúgást. „Gyerekként minden karácsonyi és születésnapi ajándékom egy futball-labda volt. Az apám játékos volt, én pedig ebben a közegben nőttem fel, és beleszerettem a sportágba” – mondta. Saját személyiségének változásáról is beszélt, különbséget téve a fiatal és a mostani önmaga között. „Fiatalon sokkal impulzívabb voltam, kimondtam mindent anélkül, hogy a következményekre gondoltam volna. A tapasztalat segített abban, hogy másként kezeljem az érzelmeimet, de a természetemen soha nem fogok változtatni.” – idézte a DefensaCentral . Edzőként is szemléletváltáson ment keresztül. „Korábban a karrierem rólam szólt. Most inkább arról, hogy mit tudok adni másoknak, a játékosaimnak és a szurkolóknak” – fogalmazott. A sajtótájékoztatókról is őszintén beszélt, amelyek gyakran emlékezetesek a nyilatkozatai miatt. „Nem készülök külön a sajtótájékoztatókra. A sajtófőnök két perccel előtte elmondja, melyek az aktuális forró témák, én pedig nyitottan megyek be, vállalva a kiszámíthatatlanságot. Néha a kamerákon keresztül üzenek a játékosaimnak vagy az ellenfeleknek, attól függően, mit kíván a helyzet” – mondta Mourinho.