● news.bsdnet.hu

[sz]Fehér Adél, Fotó: Magnific[sz] Miközben az orvostudomány évtizedeket pakol hozzá az életünkhöz, a biológiánk egy kíméletlen, ősi szoftver szerint fut, aminek egyetlen célja: szaporodj, aztán lényegében mindegy. A végeredmény egy abszurd paradoxon: egyre tovább élünk, de azokat a plusz éveket gyakran betegségek és nyavalyák árnyékolják be. Most végre van egy tudományos magyarázat, ami nemcsak feltárja ezt a szomorú helyzetet, de talán a kiutat is megmutatja. A jelenség neve „szelekciós árnyék”, és a koncepció pofonegyszerű: a természetes szelekció addig tartja éberen a pajzsot a génjeink felett, amíg termékenyek vagyunk. Amint túl vagyunk a babaprojekten, az evolúció lényegében magunkra hagy minket egy sötétedő szobában, ahogy arról a ScienceAlert is beszámolt. Innentől kezdve a rendszerben maradhatnak azok a genetikai hibák, amik csak idősebb korban okoznak bajt, például növelik a rák vagy a demencia kockázatát. Sőt, az evolúció még azokat a kétarcú géneket is megtűri, amelyek fiatalkorban turbózzák a termékenységet, cserébe pedig időskorban garantálják a krónikus gyulladást. A fiatalkori előny mindent visz, az időskori árat meg fizessük ki mi. Handan Melike Dönertaş és Linda Partridge evolúciós genetikusok most hatalmas genetikai adatbázisokat átfésülve igazolták, hogy ez a sötét kompromisszum nemcsak egy elmélet, hanem kőkemény valóság. A kutatásuk szerint a jelenség megértése túlmutat a tudományos kíváncsiságon, és konkrét célpontokat jelöl ki a beavatkozásokhoz. „Az öregedés evolúciós szemlélete nem csupán történelmi érdekesség. Rámutat azokra a konzerválódott, ősi útvonalakra, amelyek későbbi életkorban való folyamatos aktivitása hozzájárul az időskori betegségekhez, és ahol a beavatkozások ezért a legnagyobb valószínűséggel működhetnek” – mondta Dönertaş. Ez pedig teljesen átformálja a célokat. Ahelyett, hogy az élethossz-hosszabbítás szent grálját kergetnénk, a fókusz átkerülhet az egészségben eltöltött évek maximalizálására. Nem arról van szó, hogy 120 évig éljünk, hanem arról, hogy a 80-as, 90-es éveinket ne kórházi ágyban töltsük. Linda Partridge szerint a feladat az, hogy enyhítsük azokat a biológiai költségeket, amelyeket egy fiatalkori teljesítményre optimalizált rendszer hagy ránk örökül. „Ez átformálja a célt is: nem egyszerűen az élettartam meghosszabbítása, hanem a természetes szelekció által a fiatalkori életre optimalizált biológia késői életkori terheinek részleges enyhítése – hogy az élet nagyobb része teljen jó egészségben” – tette hozzá Partridge. A szelekciós árnyék elméleti alapjait már az 1950-es években lefektették, akkoriban azonban ez még csak egy elegáns elmélet volt, adatok nélkül. A tudósok évtizedekig csak tapogatóztak, hogy pontosan mely gének és mechanizmusok állnak a háttérben. A mostani kutatás áttörése abban rejlik, hogy a modern genomika és a százezrek genetikai adatait tartalmazó adatbázisok korában a kutatók már nemcsak elméleteket gyártanak, hanem konkrét bizonyítékokkal támasztják alá azokat. Most először látjuk tisztán, hogy az öregedés nem egy misztikus folyamat, hanem egy evolúciós melléktermék, aminek a szabályait lassan elkezdhetjük a saját javunkra fordítani. Via Phys.org [kapcsolodo]semmilyen-szempontbol-nem-tudok-azonosulni-a-korommal-keresztes-ildiko-elmondta-miert-nem-varratja-fel-a-rancait-a-betegsege-utan/[kapcsolodo]