● news.bsdnet.hu

Mivel közterületen graffitizni illegális, még a legművészibb munkák alkotói is álnéven dolgoznak, miként tette ezt Brian Donnelly is. A KAWS semmit sem jelent, de a tizenéves fiúnak tetszettek egymás mellett a betűk. Érettségi után a New York-i School of Visual Arts hallgatója lett, ahol 1996-ban diplomázott illusztráció szakon. Ezután nappal grafikusként dolgozott, éjszaka pedig graffitiművészként hirdetőtáblákat, buszmegállókat és telefonfülkéket fazonírozott át, és az úgynevezett „subvertisinggel”, e reklámellenes művészeti műfajjal gyorsan híressé is vált. Figurái rögtön felismerhetők: általában félénkek vagy szomorúak, néha átölelik egymást, máskor egyszerűen egyedül ülnek, kezükkel eltakarva az arcukat, mintha szégyellnék magukat. Van olyan karakter köztük (lásd. borítóképünket), amely mintha a Szezám utcából lépett volna elő, de a KAWS-univerzum leghíresebb alakja az áttörést meghozó, Companions névre hallgató disztopikus Mickey egérnek tűnő figura: bár az arca egy koponya melyből lábszárcsontok állnak ki, szeme pedig jellegzetesen, rajzfilmesen X-szel áthúzva, mintha halott lenne, mégis, a Walt Disney figura jól ismert sortja és kesztyűje megteremti a hasonlatosságot. (Companions ráadásul sokszor monokróm szürke színű, amivel az alkotó a legkorábbi Mickey egér történetek fekete-fehér epizódjaira reflektál.) Donnelly főként Companionst veti be akár gigantikus köztéri szobor gyanánt is, számos városban tették ki központi helyre a felfújható verzióját. Az idén 250 éves Albertina kortárs művészetnek szentelt, Karlsplatzon lévő kiállítóhelye a KAWS Art & Comix tárlaton közel 200 tárgyat mutat be, gyakorlatilag a képregények, képregénysorozatok, rajzfilmek és a képzőművészet közötti kölcsönhatást vizsgálja a XX. század második felétől kezdve, és KAWS műveit válogatott kortárs művészek alkotásaival állítja párhuzamba. De KAWS ma már nemcsak egy alkotó művészneve, hanem egy brand is. Többször működött együtt például a Diorral és ikonikus az Audemars Piguet luxusóramárkának tervezett modellje is, melyen természetesen Companions jelenik meg. Bár a KAWS pólók kifejezetten olcsók, de ha valami figurális fröccsöntött szobrot szeretnénk otthonra, ehhez már mélyen a zsebbe kell nyúlnunk, a Farfetch luxuswebshopban a legdrágább ilyen mintegy 1,2 millió forint, a legolcsóbb pedig 200 ezer forint. A Ringen lévő MAK (Museum für angewandte Kunst) is hasonló módon rendez kiállítást az 1906-ban a párizsi Vendome téren alapított, ma már a svájci Richemont luxuskonszern tulajdonában lévő Van Cleef & Arpels ékszermárkának, melynek neve ma már itthon sem ismeretlen, amióta a jellegzetes Alhambra kollekciójuk globális státuszszimbólummá vált az elmúlt években. (Csak viszonyításképp, szintén a Farfetchen egy használt karkötő 3 millió forint körül van, míg egy nyaklánc 10 millió forintnál kezdődik – és ezek nem haute joaillerie darabok!) A GLANZSTÜCKE Van Cleef & Arpels High Jewelry × Masterpieces from the MAK Collection nevű tárlat mintegy 500 remekművet mutat be, köztük olyan tárgyakat a bécsi iparművészeti múzeum gyűjteményéből, amelyeket csak ritkán hoznak elő a raktárból, egyes darabok évtizedek óta nem voltak láthatók. A múzeum és a cég három évet töltött azzal, hogy kitalálják, mely darabok kerüljenek a nagyérdemű szeme elé, a múzeumi kurátorok 400 ezer tárgy közül válogattak, míg a párizsi archívumban 3000 ékszert tekintettek át. A kiállítás termei labirintusszerűen kapcsolódnak egymáshoz és hat tematikát ölelnek fel: Wanderlust (magyar fordítása ennek nincs, utazásra való csillapíthatatlan belső késztetést jelent), építészet, ritmikus dizájn, színpad, metamorfózisok (átváltozások), valamint a természet és kozmosz világa. A kiállítás legkülönlegesebb darabjai közt ott az 1955-ös Zip nyaklánc, melyet a pilótaruhák cipzárja ihletett, és a cipzár ékszerészetben való használatára a cég szabadalmi jogot szerzett vele. Manapság csak az ékszerház leggazdagabb és legigényesebb ügyfelei rendelhetnek ilyet. De ki van állítva a cég egyik első megrendelése is, az 1906-ban készült Varuna jacht miniatűrje is, amely egy gazdag amerikai család hajójának kicsinyített másolata. Az arany és ezüst, zománcozott hajótest a jádéből faragott hullámokon ringatózik, és egy beépített csengővel a tulajdonos a komornyikját tudta hívni. (Érdekesség, hogy a kelet-közép-európai régióban egyedül Bécsben van a Kohlmarkton saját márkaüzlete az ékszerháznak.) Október 1. és jövő év március 28. közt a szintúgy a Karlsplatzon lévő Wien Museum négy évszázad bécsi divatjából rendez kiállítást True Colors - Viennese Fashion across Four Centuries néven. Az érdekessége az lesz, hogy a 350 tárgyat nem kronológiai sorrendben mutatják be, hanem színek szerint, mivel a tárlat elsősorban azt vizsgálja, hogyan fonódik össze a színhasználat a társadalmi státussal, az öltözködés a hatalommal. A bíborvöröstől az egérbarnán át a skarlátvörösig gyakran elfeledett árnyalatok és a jelentések kaleidoszkópja bontakozik ki a báli ruhákon, fehérneműkön és fejdíszeken vagy épp az irodai kosztümökön keresztül. A kiállítás a szigorúan szabályozott XVIII. századtól a színesen anarchikus jelenünkig követi nyomon ezt az utat, körképet tárva elénk a szegénységtől a luxusig, és megmutatja, hogy a színek hogyan formálták a társadalmat és keltették életre a divatot. A másik kiállításra kissé még várni kell, a Leopold Museum jövő év február 26. és június 27. közt rendezi majd meg a Modern Fashion: Wiener Werkstätte & Paris című kiállítását, amely a bécsi divat fejlődését mutatja be kb. 1900-1930 közt. Ebben a korszakban Bécs egyszerre volt az arisztokrácia és a liberális értelmiség fővárosa, a pompás bérpaloták és a nyomornegyedek otthona. Ez az időszak a kulturális eredmények olyan egyedülálló koncentrációját eredményezte, hogy ma a századfordulós és századelős Bécsre a modernitás forrásaként gondolunk. A kulturális pezsgés természetesen az alkalmazott művészeti ágakra, így a divatra is hatott, elsősorban a Wiener Werkstätte (Bécsi Műhelyek) révén, amely egy radikális képző- és iparművészeti, valamint építészeti alkotóközösség volt, melynek legfőbb filozófiai alapját az összművészeti alkotás (Gesamtkunstwerk) adta. Úgy vélték, hogy egy épület külsejének, belső tereinek, bútorainak, szőnyegeinek, sőt a lakók személyes tárgyainak és ruháinak is egyetlen, harmonikus művészi egységet kell alkotniuk. Szemben a szecesszió burjánzó, indás, virágos formáival, a Wiener Werkstätte a letisztult, geometrikus formákat helyezte előtérbe. A luxus és minőség fontos szempont volt, kizárólag a legkiválóbb anyagokkal dolgoztak, és minden darabot kézzel, a legmagasabb szakmai precizitással készítettek. Emiatt termékeik méregdrágák voltak, és csak a gazdag nagypolgárság engedhette meg magának őket. A divatban szakítottak a szoros fűzőkkel, és kényelmes, avantgárd, absztrakt mintás reformruhákat terveztek a nőknek. Mivel az akkori divat királya, a modern divatipar atyja, Paul Poiret is szoros kapcsolatot tartott fenn a Wiener Werkstätte rendszeresen Párizsba látogató tervezőivel, így a nagy dizájner kreációi is megtekinthetők lesznek majd, ami errefelé igazi kuriózum. (Borítókép: KAWS egyik szobra a bécsi Albertina Modern kiállításán. Fotó: KAWS Studio)