Jelvény és tappancs

Gyerekkori álomból lett hivatás. A szolgálat mellett pedig egy különleges szenvedély is beszippantotta: ma már nemcsak rendőrként, hanem pumitenyésztőként is ismert Máthé Zoltán százados, a Szekszárdi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Járőr- és Őrszolgálati Alosztályának vezetője. Életmentések, elfogások, álmatlan éjszakák és apró kutyakölykök. A százados egyszerre két világban él, és mindkettőért ugyanazzal a szenvedéllyel dolgozik. A rendőri pályát már egészen fiatalon kinézte magának. – Minden gyerek rendőr akar lenni – kezdte. – Nálam ez megmaradt, ma már tizenöt éve viselem az egyenruhát. A története Pécsváradon indult, ahol rendészeti előkészítőn tanult, majd 2009-ben felvették az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolába. – Engem mindig az emberek segítése motivált, szociálisan érzékenynek tartom magam. Ez a mai napig a fő mozgatórugóm – fogalmazott. Végigjárta a ranglétrát. A Készenléti Rendőrségnél kezdett Budapesten, később Pécsre került, majd a Szekszárdi Rendőrkapitányságon folytatta a munkát. Volt járőr, járőrvezető, szolgálatparancsnok, ma pedig már a járőrök alosztályvezetője. Az évek során akadt bőven olyan ügy, amit sosem felejt el. Az irodája falán kapitányi dicséretek sorakoznak. Az egyik egy drámai életmentés emléke: egy stroke-ot kapott férfit találtak meg télen, hideg volt, és már majdnem kihűlt. De volt olyan is, amikor betörőbandát kapcsoltak le. A bűnözők zárfésűs módszerrel törtek be házakba, végül egy igazoltatás vezetett a lebukásukhoz. A legfrissebb sikerélménye pedig idén márciushoz kötődik. Egy halált okozó testi sértés ügyében kellett villámgyorsan dolgozniuk Szekszárdon. – A helyszínre érkezésemtől fél órán belül elfogtuk mindkét elkövetőt – mondta büszkén. Miközben ez a hivatás teljes embert kíván, van még egy különleges szerelem az életében: a pumi. A felesége vezette be a kutyák világába, ma pedig már saját kennelük is van. 2019-ben alapították a tenyészetet, amely azóta nemzetközi hírűvé vált: kutyáik többek között Amerikába, Svédországba, Csehországba, Lengyelországba és Floridába is eljutottak. A hungarikumnak számító fajta teljesen elvarázsolta őket. Sportolnak velük, versenyekre járnak, sőt, olyan extrém akadályfutásokon is részt vesznek, amelyek leginkább a Spartan Race-re hasonlítanak. Ennek a neve Hard Dog Race. A tenyésztés azonban korántsem egyszerű feladat. – A bürokrácia, az egészségügyi szűrések, a vérvonalak kiválasztása rengeteg munka. Sokszor több száz kilométert utaztunk egy-egy fedezőkan miatt – mesélte. – És persze ott vannak az érzelmek is. Az első alom születését soha nem felejtem el. Feleségemmel egész éjszaka virrasztottunk, várva az első kiskutyák érkezését. Épp a boltba mentem, amikor hívott a feleségem, hogy indul a szülés, azonnal menjek vissza. Hihetetlen érzés látni, ahogy ezek a kis életek megszületnek a kezünkben. Bár ma már rutinos tenyésztők, a búcsú még mindig nehéz. – Az első alomnál majd megszakadt a szívem, amikor elvitték a kölyköket. Tényleg mi voltunk nekik a világ közepe abban a pár hétben – vallotta be őszintén. Ma már próbálja tudatosítani magában, hogy jó helyre kerülnek. A gazdikat személyesen választják ki, beszélgetnek velük, felmérik a körülményeket, sőt a kutyák fejlődését később is nyomon követik. És hogy elszakadnak-e valaha tőlük a kis pumik? – Nem igazán. Sok gazdi visszahozza őket hozzánk a nyaralásuk idejére vagy pár napra. Olyankor újra találkozunk velük. Ez nagyon jó érzés – tette hozzá mosolyogva. RÁDI MÓNIKA FOTÓ: RENDŐRSÉG