● news.bsdnet.hu

Az Élő Környezet Minisztériumeddigi kommunikációja alapjánegyszerre jelképes és gyakorlati fordulatot ígér a hazai természetvédelemben. A zöld civil szférában elismert és népszerű Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembere lett a tárca szóvivője. A Magyar Hangnak adott interjújában arról beszélt, nemcsak az intézményt, hanem a bizalmat, a szakmai párbeszédet és a működőképes állami gyakorlatot is újra kell építeni. – Hogyan érte a felkérés, honnan ered a kapcsolata az új minisztérium vezetőivel? – A Magyar Állatkertek Szövetsége szakmai közegében találkoztam és ismertük meg egymás munkáját Gajdos Lászlóval. Húsz éve dolgozom főállásban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél,előtte közel tíz évig állatkertész voltam: először a Fővárosi Állat- és Növénykertben, majd Jászberényben, ahol egy nehéz helyzetben lévő állatkertet sikerült néhány év alatt az ország egyik legjobb intézményévé fejleszteni Sárközi Tamás igazgató vezetésével. A miniszter ismerte az állatkerti, később pedig a madártani egyesületnél végzett szóvivői és társadalmi kapcsolati tevékenységemet is. Az elmúlt két évtizedben alapvetően lakossági és önkormányzati természetvédelemmel foglalkoztam, ami Magyarországon addig fehér foltnak számított. Amikor kiderült, hogy újra önálló tárcája lehet ennek a területnek, volt bennem egy gondolat, hogy akár meg is kereshetnek. Amikor ez valóban megtörtént, nem sokat töprengtem. Egy ilyen felkérés, különösen hazánk jelenlegi helyzetében a súlyánál fogva eldől. – Önhöz hasonlóan több civil szervezeti szakember is szerepet kap az új tárca körül. Szerdán derült ki, hogy a WWF igazgatója, Sipos Katalin lesz Gajdos László egyik helyettes államtitkára. Mit üzen ez a természetvédelem szempontjából? – Fontos és jó irány. A természetvédelmi minisztérium 2010-es megszűnése után a terület főosztályként került az agrártárcához, azaz egy olyan struktúrába, ahol a természetvédelem legfontosabb ütközőpontjai éppen az agráriummal vannak. A nagyüzemi mezőgazdaság világszerte az egyik legnagyobb élőhely-átalakító erő, ezért nem nehéz elképzelni, milyen helyzetben kellett ott „őrizni a lángot” azoknak, akik ezt kitartással megtették. Egyikükből, Kőrösi Leventéből lett a szaktárca államtitkára, ami már önmagában is gyakorlatias és egyben szimbolikus döntés volt a miniszter úr és a kormány részéről. A civil szervezeteknek minden demokráciában alapvető szerepük van: azokat a feladatokat látják el, amelyeket az állam nem tud vagy nem akar megoldani. Magyarországon ez a szerep az elmúlt másfél évtizedben még inkább felértékelődött, mert voltak témák, amelyekről állami vagy intézményi szereplők csak korlátozottan, többnyire egyáltalán nem beszélhettek. Ha most ezekből a körökből érkeznek szakemberek a minisztériumba, annak szervezeti és jelképes üzenete is van. – Az agrárminiszter nagyüzemi mezőgazdász, az Ön által elmondottak alapján nem tart tőle, hogy tárcájával lesznek majd ütközőpontok? Lehet működőképes együttműködés a két terület között? – Nem vagyok jós, de már az is sokat számít, ha mindkét oldalon szakemberek ülnek. Bóna Szabolcs gazdálkodó, aki nem nagyüzemi gazdászként kezdte. Biztos, hogy lesznek viták a különböző tárcák között, de azokon belül is – legyenek is, mert ez a szakmaiság egyik ismérve és egyben alapja. Magyarországon jelenleg egyszerre kell nagyon sok, önmagában is nehéz feladatot megoldani. Csak a tárcán belül a vízmegtartás például azonnali kérdés: kevés a csapadék, kiszáradó medrekről beszélünk, és egy olyan szemléletet kell megfordítani, amely több mint száz éven át a víz elvezetésére épült. Csakhogy a vízelvezető rendszer önmagában nyilván nem lehet alkalmas vízmegtartásra; ehhez gondolkodásmódot, intézményi logikát és infrastruktúrát is át kell alakítani. Ugyanez igaz a hulladékgazdálkodásra vagy az olyan akut ügyekre, mint a nyugat-magyarországi települési azbesztszennyezés kérdése. Ezeket az ügyeket már holnapra meg kellene oldani, miközben nem lehet pusztán kommunikációs válaszokat adni, mert egészségügyi, környezetvédelmi és államigazgatási feladatok egyszerre jelennek meg. A vita nem probléma, hanem a jó alapműködés szükséges része, ismérve. Egy demokratikusan működő rendszerben a szakmai szereplők dolga, hogy kérdezzenek, jelezzenek és érveljenek. Ettől nem ellenségek lesznek, hanem segítik egymást abban, hogy ne szülessenek rossz döntések. – A pártlogika nem írja majd felült ezt a szépnek induló történetet? – A politika fontos, mert a politikai döntésekből lesz forrás, jogszabályi háttér és intézményi működés. De amikor a politika túlterjeszkedik, és szakmai kérdéseket szakmai alapon működő intézmények helyett dönt el, annak súlyos következményei vannak, láttunk erre bőven példát az elmúlt 16 évben. A szakember attól szakember, hogy nem politikai szín alapján dolgozik. Nincs piros, narancs vagy lila tökfőzelék: jó főzelék van vagy rossz. A természetvédelemben is ez a helyzet. Gajdos László esetében fontos, hogy nem a semmiből érkezik ehhez a területhez. Olyan állatkertet épített fel Nyíregyházán, amely nemzetközi szinten is elismert lett. A modern állatkertek ma már nem pusztán bemutatóhelyek, hanem természetvédelmi bárkák: veszélyeztetett fajok fennmaradásában, szaporításában és genetikai állományuk megőrzésében, az ismeretterjesztésben, szemléletformálásban vesznek részt. Egy ilyen intézmény vezetése komoly természetvédelmi rálátást ad. – Mit lehet most tudni az Ön konkrét feladatáról, hogy alakulhatnak az első hónapok? – Őszintén: nagyon keveset lehet még biztosan tudni. Most zajlik az átadás-átvétel, most állnak fel azok a rendszerek, amelyek nélkül sem egy minisztérium, sem az új kormány egésze nem tud működni. Egy új tárcánál nemcsak szakmai program kell, hanem iroda, informatikai háttér, protokoll, költségvetés, engedélyezési rend, sajtólista, és még ezernyi olyan részlet, amelyre kívülről kevesen gondolnak. Sokan lehetünk, vagyunk most hasonló helyzetben a formálódó minisztériumokban: tudjuk, hogy szükség lesz ránk, de a pontos működés menet közben alakul ki. Kommunikációs szempontból az lesz a legfontosabb, hogy tényszerű, szakmai alapú és partneri viszonyt építsünk ki a médiával. A társadalom lelki gyógyításában az egyik legfontosabb eszköz az, ha a médiában újra kiegyensúlyozott, érthető és szakmailag helytálló információk jelennek meg. A következő hónapokban mindent egyszerre kell megtanulni és működtetni: államigazgatást, szervezeti struktúrákat, kríziskezelést, párbeszédet. Ez nehéz lesz, de történelmi lehetőség is arra, hogy a természetvédelem önálló, látható és felelős területként jelenjen meg az állam működésében.