● news.bsdnet.hu

A New York Cosmos története egyszerre az amerikai futball egyik legnagyobb sikersztorija és egyik legnagyobb be nem váltott ígérete. Az 1971-ben alapított klub az első években szó szerint csak kereste a helyét: játszott a Yankee Stadiumban, Long Islanden, majd a manhattani Downing Stadiumban is, miközben hol néhány százan, hol pár ezren szorítottak a sikereiért. Az igazi fordulópontot 1975 hozta el, amikor a világ legismertebb futballistája, Pelé – csaknem a semmiből – New Yorkba szerződött. A brazil legenda érkezése nemcsak a klubot, hanem az egész észak-amerikai labdarúgást új pályára állította. A Cosmos néhány év alatt olyan vonzerőre tett szert, hogy később Franz Beckenbauer, Carlos Alberto és Giorgio Chinaglia is csatlakozott hozzá, a csapat pedig a hetvenes évek végére már a Giants Stadiumban szerepelt – tízezrek előtt. A klub útja jól mutatta az amerikai futball robbanásszerű növekedését: a kezdeti néhány ezres nézőszámoktól bő öt év alatt eljutottak odáig, hogy egyes mérkőzéseiken több mint 70 ezer szurkoló foglalt helyet a lelátókon. A sikertörténet azonban kérészéletűnek bizonyult. Az akkori liga, a NASL 1984-ben összeomlott, a mezőny fejlődése teljesen szétszakadt, a többség nem bírta tartani a lépést a legnagyobbakkal. A Cosmos önmagában hiába lett volna erős és vonzó, bajnokság híján ugyanúgy eltűnt a süllyesztőben. A klub neve legendává vált, de a következő évtizedekben inkább mítosz volt, mint valódi futballcsapat. Amikor 2013-ban újraindították a szervezetet, a cél az volt, hogy a régi dicsőséget modern környezetben élesszék újjá. A második Cosmos azonban már egészen más környezetben próbált boldogulni. Az MLS időközben megerősödött, a New York Red Bulls stabil szereplővé vált, majd megjelent a New York City FC is. A Cosmos ugyan megőrizte történelmi nevét, de nem tudta kamatoztatni: nem tudott olyan pozíciót találni magának a piacon, mint elődje. Főleg úgy, hogy az akkori élvonalat jelentő MLS-ben esélye sem volt helyet szerezni. Folytatódott viszont a vándorélet. Előbb a Long Island-i Shuart Stadiumban játszott, amely ugyan történelmi kapcsolatot jelentett a régi Cosmoshoz, de sok szurkoló számára nehezen volt megközelíthető. A nézőszámok elmaradtak a várakozásoktól, a stadion pedig sosem vált valódi otthonnává. Talán a legközelebb ehhez a brooklyni MCU Park került, ahová 2017-ben költözött a csapat. Ezt a létesítményt ma is felváltva használják eredeti célja szerint a baseballra; valamint soccerre. A szintén idén alapított Brooklyn FC hazai pályája aktuálisan, ahogyan arról riportunkban  írtunk is korábban. A Coney Island-i helyszín már valóban New York része volt, könnyen (még ha Manhattanből nem is gyorsan) megközelíthető tömegközlekedéssel, és sajátos hangulatot adott a mérkőzéseknek a környező vidámparkok, hullámvasutak és óriáskerekek fénye, háttérben meghúzódó képe. A történet ezúttal is a NASL válsága miatt ért idő előtt véget. Az ekkor már a másodvonalat jelentő liga súlyos anyagi- és szakmai gondoktól küzdve 2017-ben elvesztette a hivatalos státuszát az amerikai szövetségnél, egy évvel később pedig összeomlott. A Cosmos előbb tettszhalott állapotba került, országos bajnokik nélkül, többnyire gálameccseket játszva, majd újra széthullott, 2020-ban, a Covid-korszak beköszöntével ismét eltűnt a profi futball térképéről. A mostani, harmadik újjászületés több szempontból is szakít a korábbi modellel. A klub jogilag és márkaértékét tekintve továbbra is a Pelé-féle Cosmos örökösének tekinti magát, ezért is folyik vita arról, mennyire tekinthető „igazi” Cosmosnak. A történelmi név és az örökség kétségtelenül megmaradt, szervezetileg és földrajzilag azonban egy teljesen új projektről van szó. A tulajdonosi kör és a vezetés saját bevallása szerint ezúttal nem egy sztárklubot próbál felépíteni, hanem egy regionális futballprojektet. Ennek megfelelően a csapat nem New York városában keresi újra önmagát, hanem Patersonban, a hétezer fő befogadására alkalmas, történelmi Hinchliffe Stadiumban rendezi be otthonát. Az üzenet világos: a Cosmos ezúttal nem Manhattanre, Brooklynra vagy Long Islandre akar építeni, hanem Észak-New Jersey futballkultúrájára és a teljes New York-i nagyvárosi térségre. A Patersonban, a Passaic-vízesés szomszédságában 1932-ben felépített Hinchliffe ráadásul jóval több egy régi sportlétesítménynél: az amerikai sport- és polgárjogi történelem egyik fontos emlékhelye. A szegregáció évtizedeiben a „Negro Ligák” egyik meghatározó stadionjaként szolgált, vagyis azoknak a fekete játékosoknak létrehozott profi baseball-bajnokságiknak adott otthont, amelyekben a későbbi MLB-sztárok szerepeltek, amikor még a faji elkülönítés miatt nem léphettek pályára a legmagasabb szinten. A New York Black Yankees rendszeresen játszott itt, de megfordult a stadionban a Negro Leagues számos legendája is, köztük a patersoni születésű Larry Doby, aki Jackie Robinson után másodikként törte át az MLB rasszkorlátját, valamint Josh Gibson, Monte Irvin és Cool Papa Bell. A Hinchliffe ezért a társadalmi kérdések és a sport összefonódásának is az egyik fontos jelképe a környéken. Történelmi emlékhellyé is minősítették 2013-ban. A projekt onnan indult, hogy a North Jersey Pro Soccer nevű szervezet három éve megszerezte a Cosmos névhez kapcsolódó jogokat, márkaelemeket és történelmi örökséget. Ez azért volt kulcsfontosságú lépés, mert a korábbi Cosmos-vállalkozás összeomlása után évekig kérdéses volt, hogy a legendás név egyáltalán visszatérhet-e még valaha. A klub(újjá)építés kulcsembere Baye Adofo-Wilson, aki elsősorban ingatlanfejlesztőként és városfejlesztési szakemberként ismert Észak-New Jerseyben. A bajnoki visszatérés előkészítéseként pedig részben ő vállalta a Hinchliffe felújítását is. (Ha a futball nem jönne be, a 110 millió dolláros, a teljes régióra kiterjedő építési és fejlesztési projektben alighanem van szimpla üzleti potenciál is.) Kommunikációjában rendszeresen visszatérő elem, hogy a klubot a helyi közösségekhez kívánják kötni, és nem egy felülről épített, mesterségesen felfújt projektként képzelik el. Ebben a megközelítésben fontos szerepet kap Erik Stover is, aki a korábbi Cosmos-érában is a csapatot szolgálta. Az ő jelenléte hivatott további folytonosságot teremteni a második és a harmadik Cosmos-korszak között. A legnagyobb név a csapat vezetői között azonban egyértelműen Giuseppe Rossi. Az korábbi olasz válogatott támadó ugyan pályafutása során soha nem játszott az MLS-ben, de New Jersey-i születésűként különleges kapcsolat fűzi a térséghez. Rossi befektetőként és futballszakmai vezetőként is részt vesz a projektben. Személye egyszerre szolgálja a szakmai hitelességet és a helyi identitás erősítését. Az üzenet szerint a klub nem külföldi befektetők játékszere, hanem olyan emberek vállalkozása, akik személyesen kötődnek a régióhoz. Talán még ennél is fontosabb, hogy a Cosmos ezúttal tudatosan nem próbál versenyezni a New York City FC-vel vagy a New York Red Bullsszal ugyanazon a pályán. A korábbi próbálkozások egyik alapvető problémája az volt, hogy a klub egyszerre akart New York történelmi futballcsapata, globális márka és alternatív profi klub lenni. A gyakorlatban azonban egyik szerepet sem tudta teljesen betölteni. Manhattanben soha nem volt saját stadionja, Long Island túlságosan távol esett a város jelentős részétől, Brooklynban pedig hiába talált karakteres helyszínt nem volt ideje gyökeret ereszteni mielőtt az újabb ligaválság és a koronavírus-járvány kettőse ismét elsöpörte volna. Érdekesség egyébként, hogy nem Rossi az egyetlen, aki az olaszos vonalat képviseli: a klubban futballozik ugyanis Davide Materazzi, az olasz világbajnok Marco Materazzi 24 esztendős fia. A másodosztálynak megfelelő USL Championship után a harmadik vonalat jelentő USL League One-ról sajnos nem szerezhettem első kézből benyomásokat. Hogy nincs a környéken kolbászból a kerítés, azt jól mutatja, hogy a ligában egész általános dolognak számít, hogy valaki idény közben (vagy épp nem sokkal előtte, de már a sorsolást követően) visszalép. Az elmúlt öt kiírásból most esett meg harmadszor ilyesmi, és épp azzal a Tormenta FC-vel, amellyel a világbajnokság csoportköre alatt hazai pályán játszott volna a Cosmos. Helyette felkészülési mérkőzésen léptek pályára Pattersonban Pelé  „örökösei”. A mexikói élvonalban tizenhét forduló után a kiesés elkerüléséért küzdő – minek szépítsük, 12 ponttal utolsó – Santos Lagunával mérkőztek meg. A mérkőzés meglepően jó hangulatban, mintegy 1500 néző előtt ment végig. A jegyárak pedig 18 és 45 dollár, azaz cirka 6000 és 14 500 forintnak megfelelő összeg között mozogtak. Amennyire elsőre elveszett ez a létszám a lelátó szürke szék- és padsorai között, annyira bizonyult egyébként hangosnak, ha a Cosmos előtt bármilyen lehetőség adódott. A Santos az első félidőt könnyedén uralta, Diego González találatával már a 9. percben előnybe került, majd még a szünet előtt meg is duplázta a fórt. Lucas Di Yorio szerezte a második mexikói találatot. A második félidő azzal együtt is kisebb népünnepéllyé vált, hogy a Laguna már érezhetően visszább vett. A 65. percben összejött a szépítés, méghozzá a klubikonnak számító, a csapatot már az előző érában – 2013 és 2016 között – is segítő  Sebastian Guenzatti révén. A néhány tucatnyi drukkerből álló hazai keménymag ennek hatására még néhány zöld színű füstölőt és fáklyát is meggyújtott. Meccs közben egyébként többször megemlékeztek Peléről is, volt külön olyan rigmus, ami a brazil legenda és a New York-iak közös múltját idézte meg. Hiába, a fanatizmus nem létszámfüggő... Maga az összecsapás bővelkedett technikai hibákban, és az is érződött, ha a Santos meg akarja pörgetni a tempót, akkor azért komolyabb sebességen képes futballozni, mint az inkább félamatőr, mint profinak nevezhető Cosmos. A mérkőzésen túl azért némi plusz fogalmunk lehet a harmadosztályban legutóbb hat bajnokiját kivétel nélkül elvesztő, tizenkét mérkőzésen begyűjtött hét pontjával tök utolsó zöld-fehérek játékerejéről. A Brooklynnal szűk három hónapja a USL Cup csoportkörében csapott össze – és maradt alul vele szemben 3–0-ra. A férficsapatukat szintén idén először elindító „városi riválist” a szemteszt alapján a magyar NB III tetejére, az NB II aljára lőttem be, amikor bő egy hete láthattam a már említett, Tampa Bay elleni bajnokijukat... Itt egyébként a kupameccs összefoglalóját bárki visszanézheti, aki kiváncsi. LABDARÚGÁS, FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét , ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja. Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen! (Borítókép: Ed Mulholland / Getty Images Hungary)