● news.bsdnet.hu

Európa az elmúlt évtizedekben több mint kétszer gyorsabban melegedett a globális átlagnál. Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense, az elmúlt 30 évben évtizedenként átlagosan 0,56 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklet. Ez több mint kétszerese a globális átlagnak, és csak az Északi-sarkvidék melegszik ennél is gyorsabb ütemben az Európai Unió Copernicus Klímaváltozási Szolgálata szerint. A kontinens új éghajlati korszakba lépett, ahol a szélsőséges hőség már nem számít ritka jelenségnek. Májusban és júniusban két rendkívül erős hőhullám döntött rekordokat Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában, több helyen 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A szokatlanul korán érkező forróságot egy úgynevezett hőkupola okozta, amely magas nyomású légköri rendszerként megrekesztette a meleg levegőt Európa felett. Az előrejelzések szerint a következő hónapokban is tartósan átlag feletti hőmérsékletek jöhetnek, amit az El Nino időjárási jelenség visszatéréséhez köthető légköri változások tovább erősíthetnek. A hosszú távú globális felmelegedést az emberi tevékenységből származó, hőt megkötő üvegházhatású gázok kibocsátása hajtja. Európában azonban több tényező is tovább gyorsítja a folyamatot. Megváltoztak a légköri áramlási mintázatok, emiatt gyakoribbá váltak a délről érkező forró légtömegek, amelyek táplálják a hőhullámokat. Emellett a levegőminőség javulása is szerepet játszik a gyorsabb melegedésben, mivel a 80-as években bevezetett szigorúbb szabályozás következtében kevesebb szennyező részecske marad a légkörben, így kevesebb napsugárzás verődik vissza az űrbe. A hó- és jégtakaró csökkenése szintén hozzájárul a hőmérséklet-emelkedéshez, mivel ezek a felszínek korábban visszaverték a napenergiát. Az Északi-sarkvidék gyors olvadása részben emiatt zajlik ilyen ütemben, és mivel az európai területek közé tartozik például a norvégiai Svalbard szigetcsoport is, ez felfelé húzza a kontinens átlagos melegedési rátáját. A hőstressz szédülést, hányingert és izomgörcsöket okozhat, súlyos esetben pedig hőgutához vezethet, amely az agyat, a szívet és a vesét is károsíthatja. A magas páratartalom tovább rontja a helyzetet, mert ilyenkor az izzadság lassabban párolog el, így a szervezet nehezebben hűti magát – számolt be róla a Straits Times . Egyre gyakoribbak az úgynevezett trópusi éjszakák is, amikor a hőmérséklet nem süllyed 20 Celsius-fok alá. Az alvás hiánya rontja a kognitív teljesítményt, növeli a szívbetegségek kockázatát, ráadásul a szervezet éjszaka sem tud regenerálódni a tartós hőség után. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az elmúlt négy évben több mint 200 ezer, hőséggel összefüggő haláleset történt Európában. A hőhullámok az energiarendszereket is próbára teszik. A lakosság ilyenkor nagy számban kapcsolja be a ventilátorokat és a légkondicionálókat, ami megugró keresletet eredményez, miközben az ellátás korlátozottá válhat. A 2026 júniusi hőhullám idején Franciaországban az esti áramárak a 2022-es energiaválság óta nem látott szintre emelkedtek. A hőkupolák ugyan kedveznek a napenergia-termelésnek a derült idő miatt, ám a magas nyomás alacsonyabb szélsebességgel jár, így a szélerőművek kevesebbet termelnek, különösen az esti órákban, amikor a napenergia már nem áll rendelkezésre. A francia energiarendszer gerincét adó atomerőművek is gyakran kénytelenek visszafogni teljesítményüket, mivel a hűtéshez használt folyók vize túlmelegszik, és korlátozni kell a meleg víz visszaengedését a vízi élővilág védelme érdekében. A kieső tiszta energia pótlására drágább és szennyezőbb fosszilis erőműveket kell beindítani. Közben a közlekedési infrastruktúra és az egészségügyi ellátórendszer is nagy terhelés alá kerül, a sínek eldeformálódhatnak, az aszfaltburkolat megolvadhat. A tartós forróság súlyosbítja az aszályt, csökkenti a vízkészleteket és a vízerőművek termelését, valamint alacsony vízállást okozhat olyan fontos kereskedelmi útvonalakon, mint a Rajna. A kiszáradt talaj kevésbé képes elnyelni a csapadékot, emiatt heves esőzések esetén nő a villámárvizek kockázata. Az Allianz biztosítótársaság becslése szerint a 2026 és 2030 közötti időszakban a hőhullámokhoz köthető kumulált GDP-veszteség az 5–7 százalékot is elérheti a nagyobb európai gazdaságokban. Európa infrastruktúrájának jelentős része nem a tartósan magas hőmérsékletre készült, különösen az északi és nyugati országokban, ahol az épületeket inkább a hideg telek elleni védelemre tervezték. Az utóbbi években több nagyváros, köztük Párizs, Madrid és Barcelona klímamenedékeket alakított ki könyvtárakban és parkokban, hogy az emberek hűvös helyen vészelhessék át a forró napokat. A légkondicionálók terjedése felgyorsult, ám az elterjedtség továbbra is egyenetlen. Spanyolországban a lakások több mint 40 százaléka rendelkezik klímaberendezéssel, európai átlagban ez az arány mindössze 20 százalék, miközben az Egyesült Államokban a háztartások körülbelül 90 százaléka használ ilyen rendszert. Az európai épületállomány jellemzően régebbi, és sok esetben nehéz engedélyt kapni utólagos klímatelepítésre esztétikai, energiafelhasználási vagy környezetvédelmi aggályok miatt. Felmerül az is, hogy a városokban az épületekből kifújt forró levegő tovább erősítheti a hősziget-hatást, amely miatt a sűrűn beépített, kevés zöldfelülettel rendelkező területek melegebbek a vidéki térségeknél.