● news.bsdnet.hu

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése rámutat arra, hogy az eltartottsági mutatók a népesség korösszetételében történt változások legfontosabb indikátorai. Értéküket hosszabb távon a gyermekvállalás és a halandóság alakulása, valamint a nemzetközi vándorlás befolyásolja. Az eltartottsági ráta történelmi változásának általános trendje, hogy a gyermekvállalás mérséklődésének hatására a kezdeti magas szintről előbb csökken, majd az életkor kitolódása miatt emelkedik. Utóbbi folyamat különösen erőteljesen bontakozik ki manapság a fejlett országokban, ami rendkívül komoly, hosszú távú kihívásokat állít a társadalmak elé. A KSH jelezte, hogy az eltartottsági ráták számításánál három főbb korcsoportot emelhetünk ki: a gyermekkorúakat (0–14 évesek), a felnőtt- vagy aktív korúakat (15–64 évesek) és az időskorúakat (65 évesek és annál idősebbek). Ezek egymáshoz viszonyított aránya jól mutatja a társadalom elöregedését, az egyes korcsoportok függőségi viszonyait, és előrevetíti a változások társadalmi-gazdasági hatásait. Magyarországon 1990 elején az eltartottsági ráta 51 százalék volt, ezer aktív (15–64 éves) korúra 510 nem aktív (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) korú személy jutott. Azóta a legalacsonyabb arányt (45,2 százalék) 2007-ben figyelhettük meg. Az eltartottsági ráta értéke később folyamatosan emelkedett, 2025-re elérte az 54,4 százalékot, ez az előrejelzések szerint a következő évtizedben kismértékben tovább nő. Az emelkedés várhatóan a 2040-es évek első felében lesz a legjelentősebb, azonban a 2060-as évek elején megállhat majd a növekedés. A népesség-előrejelzés közepes változata szerint 2075-ben várhatóan 69,7 százalék lesz az eltartottsági ráta értéke, azaz ezer aktív korúra (15–64 éves) 697 eltartott (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) juthat. A gyermekkorúak aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, üteme az 1990-es években felgyorsult. A számok szerint 1990-ben még a népesség 20,5 százaléka volt gyermekkorú, 2012-ben már csak 14,5 százaléka, és ez az arány hosszú ideig változatlan maradt, míg 2025-re 14,3 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan az időskorúak aránya folyamatosan emelkedett, 1990 és 2025 között 13,2-ről 20,9 százalékra nőtt. Az aktív és az inaktív korúak arányának kedvező irányú átmeneti változását a 2000-es évek közepén alapvetően az okozta, hogy az 1970-es évek közepén született, nagy létszámú nemzedék ekkorra már munkaképes korba lépett, miközben az 1950-es évek közepén született, ugyancsak népes generáció még aktív korban volt. Ezzel párhuzamosan a születések száma nagyobb mértékben csökkent, mint ahogy az időskorúaké nőtt. Napjainkra az 1950-es évek második felében születettek nagy létszámú korcsoportjai elérték a 65 év feletti kort, ezért ugrásszerűen emelkedett az idősko­rúak száma, ez pedig növekvő terhet jelent a csökkenő számú aktív korú népességnek. A KSH nemzetközi kitekintést is tett. Ebből az látszik, hogy 2024-ben az Európai Unióban a 14 évesek és annál fiatalabbak, valamint a 65 évesek és annál idősebbek függőségi arányát kifejező eltartottsági ráta elérte az 56,8 százalékot. A legnagyobb értékek Franciaországban (ahol a kiemelkedő termékenységhez magas várható élettartam párosul) és a skandináv országokban tapasztalhatók. Az átlagosnál magasabb még az eltartottsági ráta Bulgáriában, Horvátországban és a balti országok közül Lettországban, valamint a déli országok közül Portugáliában és Olaszországban. Utóbbiakban és Bulgáriában a legmagasabb az időskorúak aránya az EU-ban. Bulgária, Horvátország és Portugália esetében a termékenység is az uniós átlag feletti. Két aktív korúra egy eltartottnál kevesebb jut Máltán, Luxemburgban és Cipruson. Szintén alacsony az eltartottsági ráta Spanyolországban, Ausztriában, Szlovákiában és Írországban. Magyarország 54,2 százalékos értékével az alacsonyabb eltartottsági rátájú országok közé tartozik, ennek oka elsősorban az európai átlagtól elmaradó várható élettartam és az alacsony születésszám. A Nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia szerint a népesség csökkenésének mérséklésére elsősorban a családokat és a gyermekvállalást támogató intézkedések kialakítása szolgálhat. Ilyen többek között a stabil és kiszámítható családtámogatási rendszer vagy a gyermekeket nevelők munkával kapcsolatos jogszabályi védelme.