● news.bsdnet.hu

A ’Bevándorlók hazánkban a Római Birodalom bukása után’ címmel megjelent legfrissebb kutatás szerint skandináv népek érkeztek a Kisalföldre – írta vasárnap New York Állam Suffolk megyei lapja, amely a Science folyóiratban is közölt tanulmány alapján kérdezte a szerzőket, akik között egyébként a fotók tanúsága szerint magyar is volt, Koncz István, az ELTE-ről, de ő most éppen nem nyilatkozott a lapnak. A szerző Daniel Dunaief. Új ablakban 2026. június 29. Világtükör - Csernyánszky Judittól 2026.06.29. 05:28 00:00 A lap szerint a HistoGenes nevű nemzetközi kutatási program kutatócsoportja jutott erre a meglepő felfedezésre. Az úgynevezett „barbár” népek, amelyek a Római Birodalom egykori területeinek egy részét elfoglalták, nem hagytak hátra a rómaiakéhoz hasonló írásos emlékeket, és infrastruktúrájuk is jóval szerényebb volt. Emiatt életükről keveset tudunk. Ezt a hiányt pótolták a genetikai vizsgálatok és hét temető régészeti feltárása. A Science folyóiratban megjelent kutatás szerint a IV.-VI. században, a Római Birodalom bukását követő években jelentős népességvándorlás zajlott a térségünkben, s az ideérkezők zömében észak-európai felmenőkkel rendelkeztek. „Az emberek valóban nagy számban mozogtak, és a térség demográfiai összetétele jelentősen megváltozott az észak-európai származású népesség beérkezésével” – mondta Patrick Geary, a Princeton emeritus történészprofesszora. Az ekkor érkező emberek genetikai profilja leginkább Dél-Skandinávia, Észak- és Közép-Németország, valamint Nagy-Britannia népességéhez hasonlított. A kutatók nemcsak DNS-mintákat vizsgáltak, hanem két római kori és öt kora középkori temető leleteit is elemezték a Kisalföldön, amely Északnyugat-Magyarország, Délnyugat-Szlovákia és Kelet-Ausztria területét foglalja magában. Az ősi DNS-kutatások új meglepetésekkel szolgáltak. Korábban úgy gondolták, hogy ezek a közösségek csupán lazán kapcsolódó falusi települések voltak. A Toulouse-ben kutató Yijie Tian és az Amerikában dolgozó Krishna Veeramah eredményeik azonban arra utalnak, hogy sokkal összetettebb, eltérő hierarchiájú közösségek léteztek.  A több mint 300 sírt tartalmazó temetők arra utalnak, hogy a térségben élők társadalmi helyzete jelentősen különbözött egymástól. A hegykői temetőben az észak-európai származású emberek legalább három nemzedéken át elsősorban egymás között házasodtak, és a rokonokat egymás közelében temették el. A sírokban talált fegyverek, ívfibulák, mozaikgyöngyök és agancsból készült fésűk a kutatók szerint magasabb társadalmi státuszra utalnak. A csontok nitrogénizotópos vizsgálata azt is kimutatta, hogy ezek az emberek több állati fehérjét fogyasztottak, ami szintén kiváltságos helyzetükre utal. Ezzel szemben a szelestei temetőben kevésbé volt jellemző az észak-európai származás dominanciája: itt sok vegyes, északi és déli eredetű családfa rajzolódott ki, ami egy kevésbé elitközpontú, de hierarchikus társadalom képét mutatta. Bár a magasabb társadalmi státuszú emberek többsége észak-európai felmenőkkel rendelkezett, az adatok nem támasztják alá, hogy minden északi származású személy előkelő helyzetű lett volna, vagy hogy önmagában a bevándorlás határozta volna meg a társadalmi rangot. A kutatók szerint a népvándorlást nem feltétlenül az éghajlatváltozás indította el.  A 4. század végén megjelent hunok részben lerombolták a még meglévő római infrastruktúrát, ami valószínűleg jelentős népességcsökkenést okozott.  A hun birodalom Attila halála utáni összeomlását és a fiai közötti hatalmi harcokat követően a 6. században a longobárdok a Duna túloldaláról terjeszkedtek a térségben. Ezt I. Juszticiánusz kelet-római császár hallgatólagosan támogatta, mivel már nem volt képes megakadályozni előretörésüket. Remélte, hogy segítenek megvédeni a hanyatló birodalom határait. S ekkor bizonyos korábbi népességcsoportok – például afrikai és ázsiai eredetűek – száma jelentősen visszaesett. A Római Birodalom fénykorában a Kisalföld lakosságának genetikai összetétele inkább a keleti mediterrán térséghez hasonlított, mint az itáliaihoz. A HistoGenes kutatás során a tudósok teljes genomokat elemeztek, hogy feltárják a temetőkben nyugvó emberek rokonsági kapcsolatait.  Nem egyetlen gén vagy DNS-szakasz határozza meg valakinek a földrajzi eredetét. Ehelyett a kutatók több mint egymillió genompozíció apró eltéréseit hasonlították össze. A Stony Brook Egyetem kutatója elmondta, hogy ma már hatalmas genetikai adatbázisok állnak rendelkezésre Európa különböző régióiból.