● news.bsdnet.hu

[sz]DKA – Fotó: Markovics Z. Kristóf/SZMO[sz] Nemcsak kölcsönöztek: az Országgyűlés Hivatala 60-nál is több képet kapott vagyonkezelésbe a Nemzeti Múzeumtól, Tisza István házelnöki székét a lap szerint Kövér László egészen múlt hétig használta, Stromfeld Aurél kanapéja pedig eltűnt. A Karmelitában pedig közel száz MNG-mű szolgált dekorációként – derült ki a HVG által ismertetett dokumentumokból. Míg Orbán Viktor hivatala főként kölcsönözte a Karmelitába került műtárgyakat, addig Kövér László házelnöksége idején az Országgyűlés Hivatala ennél tartósabb jogcímen jutott műkincsekhez. 2024 májusában Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója egy olyan szerződést írt alá, amely több mint 60 műtárgyat adott vagyonkezelésbe a Parlamentnek. A megállapodásnak titoktartási függeléke is van, így a múzeum nem kommunikálhatja, miért adta át térítésmentesen a gondjaira bízott kincseket. A HVG szerint a műtárgyak három csoportra oszthatók: egy részüket az 1950-es években a Parlamentből a múzeumba került képekre hivatkozva, „restitúciós” igénnyel kérték vissza, egy másik csoport az „elpusztult képek pótlására” szolgált, a harmadik pedig újonnan elnevezett termek dekorációja lett – ezek a festmények korábban soha nem voltak a Parlamentben. Különös, hogy az Országgyűlés által visszakért Tisza István-portré végül a Karmelitában kötött ki, Tisza István házelnöki székét pedig, amit 2012-ben az újjászervezett Parlamenti Múzeum igényelt vissza, nem a kiállításban helyezték el, hanem a HVG szerint Kövér László ült rajta egészen a közelmúltig. Eközben más tárgyaknak egyszerűen nyoma veszett: a HVG szerint Stromfeld Aurél, a Tanácsköztársaság tábornokának kanapéja például a Kulturális Minisztériumból tűnt el. A Karmelita kolostor és más kormányzati épületek berendezése már jóval korábban megkezdődött. 2013-ban a nagy országos gyűjtemények vezetőit összehívták, hogy tegyenek „ajánlatot”, miket tudnának felkínálni. Ezt követően a kormány 2015-ben egymilliárd forintos műkincsvásárlási keretet hozott létre, majd 2016 végén további 3,9 milliárdot szántak a Miniszterelnökség új épületének „egyedi belsőépítészeti kialakítására”. A Karmelitába végül csak a Szépművészeti Múzeumból és a Magyar Nemzeti Galériából 97 műtárgy került, főként az 1930-as évek előtti klasszikusoktól. A gyakorlat rendszerszintű volt, és hatalmas mennyiségű műtárgyat érintett. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria összesen 832 képet adott kölcsön közintézményeknek; ha az oktatási és tudományos intézményeket is beleszámoljuk, a szám az ezret közelíti. A legtöbb, 307 kép az Országgyűlés Hivatalában van, a minisztériumokban 172, a külügyben 93, az Alkotmánybíróságon 62, a Sándor-palotában pedig 45 műtárgy található. Benczúr Gyula híres Andrássy-portréja például „minden jel szerint 2001 óta” van kölcsönben a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, és a tárca 2023-ban nemet mondott arra, hogy a kép a felújított tiszadobi Andrássy-kastély kiállítására kerüljön. A számok mögött olyan konkrét esetek állnak, amelyek jól mutatják a gyakorlat visszásságait. Lázár János egy alkalommal 13 képet rendelt magához a Nemzeti Múzeumból, hogy kiválassza a neki tetsző hármat, a többit pedig visszaküldte, mint egy webáruházból. Később személyesen ment el műtárgyakat válogatni a bezárt Iparművészeti Múzeumba, ahol a dolgozók feliratos pólókkal tiltakoztak. Szőcs Géza egykori kulturális államtitkár irodájába a Nemzeti Múzeum vásárolt egy art deco garnitúrát, amely a kölcsönzés lejárta után a Miniszterelnökség egy másik épületébe, majd onnan a balatonfüredi Vaszary Villába került, ahol egy télikertben, szakszerűtlen körülmények között tárolták. A garnitúrából egy Thonet karosszék időközben elkallódott. A múzeumi szakemberek szerint a műtárgyak nem használati tárgyak, a napi használat rongálja őket. Kuti Klára, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusa szerint a tárgyak valódi értékét a saját történetük adja. „Hiszen ezeknek a daraboknak a valódi értéke a saját történetük, a múzeum feladata pedig az, hogy ezeket a közösség számára fontos történeteket elmesélje, nem pedig az, hogy dekorációként használva elhazudja.” A múzeumok kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert az állam rövid pénzügyi pórázon tartja őket, így nem egyenrangú félként tárgyalnak. A kölcsönzésekért az állam jellemzően nem fizet díjat, és sokszor a szállítás költségét is a múzeumok állják. Volt olyan eset is, amikor Kuti Klára egyszerűen nemet mondott: a választások után két nappal a Kulturális és Innovációs Minisztérium egyik magas rangú hivatalnokának kértek egy szalongarnitúrát, de a főmuzeológus úgy érezte, „ezt a kérést már nem szabad kiszolgálni”. Tarr Zoltán, az új kultúráért felelős miniszter szigorú protokollt ígért a közhivatalok műtárgykölcsönzéseire. [kapcsolodo]matyas-kiraly-halotti-pajzsa-parizsban[kapcsolodo]