● news.bsdnet.hu

Az Allianz Research friss nyugdíjreform-felmérése nyolc országban – Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban – vizsgálta, hogyan gondolkodnak az emberek a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és saját nyugdíjas éveik anyagi biztonsága kapcsán. A több mint 8 ezer válaszadó bevonásával készült kutatás világos képet ad: az emberek érzik, hogy a jelenlegi rendszerekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, de sokan kételkednek abban, hogy a politikai döntéshozók időben és hatékonyan lépnek. A felmérés szerint a vizsgált országok többségében a válaszadók több mint 80%-a egyetért azzal, hogy a társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségügyi rendszerek reformra szorulnak a hosszú távú fenntarthatóság érdekében. A reformigény különösen erős Lengyelországban és Németországban, ahol a válaszadók közel fele határozottan osztja ezt a véleményt. Franciaország látványosan kilóg a sorból: ott jóval alacsonyabb azok aránya, akik erős meggyőződéssel sürgetik a változtatásokat. A bizalmi probléma ugyanakkor legalább ennyire fontos: miközben a reform szükségességét széles körben elismerik, átlagosan csak a válaszadók körülbelül fele gondolja úgy, hogy országa képes lesz végrehajtani a hosszú távú fenntarthatóságot biztosító lépéseket. Az Egyesült Államokban és Lengyelországban viszonylag magasabb ez a bizalom, Olaszországban és Németországban viszont kifejezetten alacsony. A generációs bontás különösen érdekes: a közkeletű feltételezéssel szemben az idősebb korosztályok nem a reform fő akadályai. Az Allianz adatai szerint a reform szükségességének felismerése az életkor előrehaladtával nő. Az idősebbek ugyanakkor szkeptikusabbak a végrehajtással kapcsolatban. A fiatalok optimistábbak, de kevésbé érzik sürgetőnek a kérdést, ami érthető: számukra a nyugdíj még távoli élethelyzet, holott éppen ők viselik majd a mostani halogatás hosszú távú következményeit. A reformok társadalmi elfogadhatóságát tovább nehezíti, hogy az emberek mást gondolnak a terhek megosztásáról. A leginkább elfogadott megoldás a nagyobb egyéni felelősségvállalás, vagyis a több magánmegtakarítás, míg az adók és járulékok emelése jóval kevésbé népszerű. A válaszadók jelentős része elutasítja a fájdalmasabb opciókat, ami megmutatja, mennyire nehéz politikailag végigvinni egy érdemi nyugdíjreformot. A demográfiai nyomás eközben gyorsul: a baby boomer generáció nyugdíjba vonulásával egyre több időskorú jut a munkaképes korú népességre. Az Allianz szerint a század közepére Olaszországban és Spanyolországban 100 munkaképes korú emberre körülbelül 75 időskorú juthat, Lengyelországban pedig ez az arány meghaladhatja a 60-at. Ez különösen nagy kihívást jelent azokban az országokban, ahol a nyugdíjrendszer erősen támaszkodik az aktuális járulékbefizetésekből finanszírozott ("folyó finanszírozású" / "felosztó kirovó") állami pillérre. A jelentés egyik legfontosabb következtetése a tőkefedezeti nyugdíjpillérek szerepére vonatkozik. Az Allianz szerint a foglalkoztatói és magánnyugdíj-megoldások erősítése valódi win-win helyzetet teremthetne: a háztartások nagyobb vagyont halmozhatnának fel időskorukra, miközben a gazdaság hosszú távú befektetési forráshoz jutna. Ez a tőke finanszírozhatná az innovációt, az infrastruktúrát, a zöld átállást és a klímavédelmi beruházásokat is. Ezen a téren hatalmasak az országok közötti különbségek: Dániában az egy főre jutó nettó pénzügyi vagyon 191 560 euró, több mint kétszerese a németországi 86 800 eurónak. Ezzel párhuzamosan Dániában a nyugdíjcélú megtakarítások értéke meghaladja a GDP 200%-át, miközben Németországban mindössze 6%. Az Egyesült Államokban ez az arány 147%, az Egyesült Királyságban 78%. Ezek az adatok jól mutatják, hogy az erősebb tőkefedezeti pillérek nem pusztán nyugdíjpolitikai eszközök, hanem a háztartási vagyonképzés és a tőkepiaci mélyülés motorjai is lehetnek. Az Allianz egy gondolatkísérlettel érzékelteti a tét nagyságát: ha Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország és Spanyolország nyugdíjvagyona elérné az Egyesült Királyság GDP-arányos szintjét, mintegy 8800 milliárd eurónyi többlet hosszú távú befektetési tőke állhatna rendelkezésre. Ez nagyjából kétszerese az Euro Stoxx 50 szabadon forgó piaci kapitalizációjának. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy az eszközök nagysága mellett a befektetések allokációja is kulcskérdés. Az amerikai nyugdíjalapok eszközeik mindössze 12,5%-át tartják kötvényekben és kincstárjegyekben, készpénzben pedig 1,5%-ot. A német szolgáltatóknál ezzel szemben a kötvények és kincstárjegyek aránya 42,8%, a készpénzé 2,6%. Ez jelentős különbséget okozhat a hosszú távú hozamokban, a nyugdíjkimenetekben és abban is, mennyi tőke jut gazdasági átalakulásra. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ