● news.bsdnet.hu

Mint arról tegnap mi is beszámoltunk , 24 esztendő után újra hatalmas siker kapujában áll egy magyar jégkorongozó: a szombat este megrendezett NHL-es játékosbörzén a Buffalo Sabres megszerezte a 18 éves magyar válogatott hokis, a jelenleg Finnországban légióskodó Szongoth Domán játékjogát. Magyar jégkorongozó utoljára 2002-ben járt ilyen közel a leghíresebb hokibajnokságban való jégre lépéshez, akkor az egyik későbbi "szapporói hőst", Vas Jánost draSzftolta a Dallas Stars. Jégre végül nem lépett az NHL-ben, úgy, ahogy előtte két másik magyar kiválasztott, Szuper Levente és Gröschl Tamás sem. Ha viszont most Szongoth mégis megkapja az esélyt, és jégre léphet a Sabres (vagy esetleges csere után egy másik NHL-csapat) mezében, azt nagy pénzért teheti majd meg. Az észak-amerikai profi sportok egyik legfontosabb sajátossága, hogy a fiatal játékosok fizetését és szerződési feltételeit szigorú szabályok korlátozzák - ez kiderül az egyik hokis szaklap, az Elite Prospects cikkéből . Nincs ez másként az NHL-ben sem, ahol a ligába érkező hokisok úgynevezett belépő szintű szerződést (Entry Level Contract) kötnek első profi megállapodásukként. Ezek a kontraktusok nemcsak a játékosok pályafutásának első lépcsőfokát jelentik, hanem a klubok gazdálkodása szempontjából is kulcsszerepet töltenek be: egy kiemelkedően teljesítő fiatal játékos ugyanis töredékébe kerülhet egy hasonló szintű veteránnak. Az NHL kollektív szerződése pontosan meghatározza, hogy egy újonc hány évre írhat alá első alkalommal. Ez a következőképpen néz ki: A legtöbb első körös draftválasztott tehát három évre kötelezi el magát, ami elegendő időt biztosít a kluboknak arra, hogy felmérjék és fejlesszék a fiatal tehetségeket. Az NHL-ben emellett létezik az úgynevezett "slide rule", vagyis csúsztatási szabály. Ez a 18-19 éves játékosokra vonatkozik: amennyiben egy ilyen korú hokis egy adott idényben kevesebb mint 10 NHL-mérkőzésen lép pályára, akkor szerződése hivatalosan nem indul el, hanem egy évvel későbbre "tolódik". A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a csapatok visszaküldhetik fiatal játékosaikat juniorklubjukhoz anélkül, hogy elveszítenének egy évet a szerződésből. Az újoncszerződések esetében a liga felső fizetési korlátot alkalmaz. A jelenlegi szabályok szerint az alapfizetés legfeljebb évi 950 ezer dollár lehet. A játékosok azonban különféle prémiumok révén ennél jóval többet is kereshetnek. Egy tipikus ELC három pénzügyi elemből áll: Utóbbiak között szerepelhetnek statisztikai mérföldkövek, díjjelölések vagy All-Star-szereplések is. A különféle prémiumokkal együtt egy újoncszerződés maximális fizetési sapka szerinti értéke megközelítheti az 1,775 millió dollárt, vagyis átszámítva több, mint félmilliárd forintot. Tehát ha Szongoth Domán jégre léphet az NHL-ben, és egy nagyon előnyos újoncszerződést köt - még csak nem is maximális értéken - akkor is évente százmilliós összeget tehet majd zsebre. Az újoncszerződések többsége úgynevezett kétirányú megállapodás. Ez azt jelenti, hogy a játékos más összeget keres attól függően, hogy az NHL-ben vagy a farmcsapatként működő AHL-ben szerepel. A rendszer egyik célja, hogy a klubok rugalmasan mozgathassák fiatal játékosaikat a különböző ligák között. Az NHL-ben a fizetési sapka miatt rendkívül fontos, hogy egy csapat mennyi értéket tud kihozni fiatal játékosaiból. Egy olyan hokis, aki még újoncszerződésen játszik, de azt már első sorban, esetleg máshogyan  meghatározó szerepet tölt be a csapatnál, óriási versenyelőnyt jelenthet klubja számára.