● news.bsdnet.hu

Balla Zoltán, a megszállott magyar meteoritvadász olyan kincsre csapott le, amiről a világ összes gyűjtője csak álmodhat. A kőzetek szerelmesei minden évben egy apró francia kisvárosba, Ensisheimbe zarándokolnak, hogy hódoljanak a meteoritika „Kába-köve” előtt. Zoltán most nem üres kézzel tért haza: egy vagyonért szerezte meg a világűr egyik legritkább relikviáját. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? Balla Zoltán nem ismer tréfát, ha űrből jött kövekről van szó. A gyűjtő, aki korábban már az Egyesült Államokig is elutazott egy-egy friss becsapódás hírére , két hete a franciaországi Ensisheimben járt. Ez a városka a nemzetközi meteoritgyűjtő közösség abszolút központja, az a hely, ahol a szakma krémje minden évben összegyűlik. Az ensisheimi meteorit története 1492-ben kezdődött. Pontosan abban az évben, amikor Kolumbusz Kristóf elindult felfedezni Amerikát, a francia település határában, egy szántóföldön hatalmas robajjal csapódott a földbe az égi jövevény. Ez volt Európa legelső dokumentált és megfigyelt meteoritbecsapódása , amelyet akkoriban isteni jelnek, valóságos világcsodának tartottak. Bár tudományos szempontból egy mindennapos, úgynevezett közönséges kondritról beszélünk, a történelmi értéke felbecsülhetetlen. Az eredeti, 53 kilogrammos fődarabot a mai napig a helyi városházán őrzik, és a gyűjtők úgy tekintenek rá, mint az iszlám hívők a Kába-kőre: legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell. Ensisheimbe ilyenkor Oroszországtól Amerikáig ide sereglenek a szakma csúcsát jelentő egyetemi professzorok, kutatók és az elhivatott kincsvadászok. A helyi börzén elképesztő a felhozatal, sokszor megesik, hogy afrikai, marokkói tevehajcsárok hozzák el a sivatagban talált legújabb, kiégett feketés köveket, hogy a nyugati világ legjobbjainak értékesítsék azokat. Ezen a legendás eseményen sikerült Balla Zoltánnak megvennie a lehetetlent, hiszen az 1492-es ensisheimi meteoritból szinte soha nincs eladó példány a piacon. Az egész világon mindössze három aprócska darabot kí-náltak eladásra, ez az egyik Idén az egész világon mindössze három aprócska darabot kínáltak eladásra, Zoltán pedig egy angol gyűjtőnél csapott le a legnagyobb, 4 grammos példányra. Ennek a kőnek a grammja nagyjából ezer eurót kóstál, ami azt jelenti, hogy napjainkban tízszer annyit ér, mint a színarany. Zoltán azt ugyan nem árulta el, hogy pontosan mennyit fizetett a ritkaságért, de az biztos, hogy mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Ez a tanúsítvány igazolja, hogy Zoltán egy 4,1 grammos eredeti darabbal gazdagodott Ensisheimben A szerzeménye ráadásul azért is különleges, mert a kövön ott virít a jellegzetes fehér, festett múzeumi leltári felirat. Ez a megjelölés a legbiztosabb bizonyíték arra, hogy a töredék valóban az eredetileg 127 kilós történelmi darabból - amelyvből már csak egy 53 kilós tömb van meg - származik. Jogos a kérdés: ha ennyire értékes és keresett, miért nem cserél gazdát több darab? A válasz a gyűjtők elképesztő megszállottságában rejlik. Zoltán elmondása szerint ezek az emberek életükben soha, semmilyen pénzért nem válnak meg a legféltettebb kincseiktől. Az ilyen kaliberű relikviák kizárólag hagyatéki gyűjteményekből, egy-egy legendás gyűjtő halála után kerülhetnek ki a piacra. A magyar kincsvadász bakancslistája persze ezzel még nem teljes. A gyűjtők világában mindig van újabb áhított célpont: Zoltán titkos álma egy olyan meteoritdarab megszerzése, amely a történelem során egy indiai szent templomba csapódott be, és amelyből csak rendkívül ritkán bukkan fel egy-egy apró töredék a piacon. De addig is, a világ egyik legértékesebb és legkeresettebb űrbéli köve immár egy hazai gyűjteményt gazdagít.