● news.bsdnet.hu

Képletesen szólva, nemcsak csontvázak sorozata dől ki a szekrényből, hanem lassan az is kiderül, hogy már szekrény sincs, amiből kidőljenek. Új ablakban 2026. június 29. Hardy Mihály jegyzete - Esti gyors (2026. június 29., hétfő) 03:47 00:00 Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a… felelősségről. Nekem ez most Magyar Pétert hallgatva jutott az eszembe, aki bejelentette, hogy nagyon nagy a gáz, a költségvetési hiány az idén elérhetné a 8 százalékot is, ha nem tennének semmit. A hangsúly számomra ezen az utolsó félmondaton van, mert éppen erről szól a felelősség. Az előző politikai garnitúra személyes felelőssége. Az már szinte közhely, hogy a választási év nem tesz jót a költségvetésnek. Mondhatni, a Kelet-Európai folklór része, hogy úgynevezett „jóléti intézkedésekkel” próbálnak a hatalmon levők extra szavazatokat vásárolni, rövidtávú előnyökért cserébe feláldozni a jövőt. Ez megszokott dolog, még a nagy pénzügyi tanácsadócégek is előre beárazzák, figyelembe veszik a választási költekezést. Azt a fajta eszelős pénzszórást, meg a holdudvar kulturális csicskáinak a szinte pánikszerű kifizetését azonban, ami Magyarországon történt, sem a Sandard & Poor’s, sem a Price, Waterhouse, Coopers szakértői sem tudták sem elképzelni, sem beárazni. Orbán Viktor az utolsó hónapokban olyan eszeveszett költekezésbe kezdett, mintha nem lenne holnap. Tizennegyedik havi nyugdíj, a huszonötév alattiak SZJA-mentessége, a háromgyermekes anyák teljes mentesítése mindenfajta adófizetés alól, hathavi fegyverpénz a katonáknak meg a rendőröknek, hogy csak párat említsek az önfeledt közpénzszórásból. Ne értsék félre, nem sajnálom tőlük. Csak éppen a józan közgazdászok annak idején, már itt a Klubrádióban is emlékeztettek, hogy nem lesz ennek jó vége. A magyar gazdaság teljesítménye ezt a fajta költést egyszerűen nem teszi lehetővé. Ugyanez volt a COVID utáni 2022-es választáson is. Isszuk is a levét, hiszen a magyar gazdaság a mai napig nem volt képes kikaparni magát abból a gödörből, amibe akkor kormányozták bele. A választási ajándék, amit az akkori költekezés nyomán minden magyar megkapott, az nem volt más, mint az Európa-bajnok hazai infláció. Egyetlen év alatt elégették azt a többletet, amit a választások előtt kiszórtak. A kormányzati tétlenségnek és nemtörődömségnek meg most isszuk meg a levét. A terheket a Magyar-kormánynak, pontosabban valamennyiünknek kell tovább cipelnünk. A lerohadt kórházakat, az elhanyagolt utakat és hidakat, a XIX. századi állapotban lévő állami vasutat. Bedöntötték a MALÉV-ot és a Dunai Vasművet és hoztak helyettük nagyipari mértékű mérgeket kibocsájtó kínai és koreai akkumulátorgyárakat. Olyanokat, amiket a két befektető ország otthon nem mert volna megépíteni a lakossági tiltakozás és a vegyi kockázatok miatt. Képletesen szólva, nemcsak csontvázak sorozata dől ki a szekrényből, hanem lassan az is kiderül, hogy már szekrény sincs, amiből kidőljenek. És azt is tudjuk, hogy ez kinek a felelőssége. Kíváncsi vagyok, hogy ez az illető vajon visz-e magával elég szotyit, hogy legyen mit köpködnie New Yorkban a focivébé VIP-páholyában? Köztünk szólva, egyéb hűvöst is el tudnék képzelni a számára… Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2026. június 29-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a  klubradio.hu -ra.)