● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Egy 2026 januárjában született jogerős bírósági ítéletre hivatkozva fordult nyílt levélben a miniszterelnökhöz és az oktatásért felelős miniszterhez a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). A szervezet azt kéri, hogy rendezzék a 25, 30 vagy 40 éves pedagógusi munkaviszony után elmaradt jubileumi jutalmak ügyét. A jogerős ítélet az Érdi Tankerületi Központ egyik alkalmazottjának ügyében született. A bíróság arra kötelezte a tankerületet, hogy fizessen meg a felperes pedagógusnak 1 millió 773 ezer 300 forintot köznevelési foglalkoztatotti jutalom címén, valamint a késedelmi kamatot és a perköltséget is. A szakszervezet erre az ítéletre hivatkozva hangsúlyozza, hogy jogos a köznevelési foglalkoztatottak igénye az eddig vitatott jutalmak utólagos megfizetésére. A PDSZ számításai szerint ez összesen kevesebb mint kétmilliárd forintos kiadást jelentene. A vita a közalkalmazotti jogviszony köznevelési foglalkoztatotti jogviszonnyá alakításának, vagyis a 2024. január 1-jétől hatályos szabályozásnak az értelmezése miatt alakult ki. A tankerület álláspontja szerint a jutalom csak annak jár, aki a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban 2024. január 1-je után szerzi meg az adott jubileumi fokozathoz szükséges jogosultságot. Értelmezésük szerint a januári ítélet felperese a 30 éves jubileumi jutalomra való jogosultságát még ezt megelőzően szerezte meg, ezért szerintük nem illette volna meg a juttatás. A Magyar Hang szerkesztőségét nemrég egy pedagógus is megkereste az elmaradt jubileumi jutalmak ügyében. Elmondása szerint 1988 augusztusa óta dolgozik pedagógusként, mégsem kapott eddig egyetlen jubileumi jutalmat sem. Az új törvény hatálybalépésekor levelet írt, amelyben kérte, hogy legalább méltányosságból részesüljön valamilyen összegben az elmaradt jutalmak miatt. Válaszul azt kapta, hogy erre nem jogosult, mert az évfordulója már korábban letelt. A pedagógus 1988 és 2001 között egy szakmunkásképző iskolában tanított, 2001 és 2011 között egy katolikus oktatási intézmény igazgatója és tanára volt. Ezt követően egy városi polgármesteri hivatal oktatási referenseként köztisztviselőként dolgozott, majd járási tankerületi igazgató lett. 2014 és 2015 között ismét egyházi fenntartású intézményben vállalt munkát szolgáltatási igazgatóként, később egy vidéki iskolában magyar nyelvet és történelmet tanított. 2018 óta egy vidéki általános iskola igazgatója. Pályafutását így összegezte: „Végig az oktatás valamelyik területén dolgoztam, a színvonalas magyar gyermeknevelésért és oktatásért. Gyakran kaptam vezetői feladatokat, mert megvoltak hozzá a végzettségeim. De hiába voltam vezető, eléggé szókimondó és makacs természetű voltam, nem tudtam és nem is akartam »benyalni« a sok idiotizmusnak, amivel találkoztam. Naiv is voltam, mert azt hittem, máshol majd jobb lesz, és lehet egy kis önmegvalósítást, kreatív újítást is belevinni. Többször pofára estem, rájöttem, hogy nem ezt akarom, ami ott van, ezért váltottam. De sem az állami, sem az egyházi, sem az önkormányzati iskolai világ nem szereti, ha valaki gondolkodik. Itt a csöndes »kockák« a jó »káderek«. Most várom, hogy – talán 2028 januárjának végén – nyugdíjba mehessek. Bár 38 éve vagyok a pályán – ebből öt évet a három gyermekemmel gyeden és gyesen töltöttem –, még soha, sehol nem voltam jogosult jubileumi jutalomra. Mindig rosszkor voltam rossz helyen. Nekem soha nem járt.