● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! 2018, megszűnik néhány lap, közösségek, szellemi műhelyek szétesőben, több mint száz ember elveszíti a megélhetését. Egy sötét lélekből felbuggyan a kaján megjegyzés, hogy el lehet menni autófényezőnek vagy masszőrnek. 2026, egy lap megszűnőben, egy közösség, egy szellemi műhely szétesőben, emberek elveszíthetik a megélhetésüket – többen immár másodszor 2018 után. Akkori sorstársainktól, egykori kollégáimtól pedig igaztalan minősítéseket olvasok a Magyar Krónikáról. A lap bizonytalan helyzetét közlő, Elnyílott a pitypang. Megírjuk című anyagban egy szó sincs arról, hogy a kiadvány nem a választás óta lett „volt kormánypárti”. A cím és több bekezdés azt sugallja, mintha a Magyar Krónika a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által kijelölt úton haladna, holott 2020 óta új stáb vezeti a lapot, új elvek mentén. A néhány órával későbbi írás még ennél is sértőbb volt, mert a Magyar Krónikát konkrétan az Orbán-kormány propagandahálózatához sorolta. Pedig elég lett volna kinyitni a lapot, hogy kiderüljön: ez egy természeti és épített örökséget, helyi történeteket, emberi teljesítményeket bemutató, irodalmi cikkeket is közlő, történelmi és művészeti ismereteket terjesztő kulturális folyóirat, amelynek a világon semmi köze nemhogy a propagandához, de a politikához sem. A szerkesztőség különböző világlátású, autonóm emberekből áll, akikben a minőségi munka iránti elhivatottság a közös. A stáb határozott, adott esetben akár az interjúalannyal, a szakértővel vagy a helyi kapcsolatokkal segítő emberrel szemben is érvényesített elve, hogy a cikkekbe nem kúszhat be se az országos, se a lokális politika. A 2020 óta megjelent 43 lapszám 6308 oldalán egyetlen ilyen tárgyú cikk sem szerepelt, a korábban nagypolitikai szerepet vállaló interjúalanyok (emlékeim szerint kettő ilyen volt: Cser-Palkovics András és Kukorelly Endre) sem a közéletről beszéltek. A megszólalók kiválasztásánál soha nem volt szempont, hogy az illetőnek mi a politikai meggyőződése, hová szavaz, szavaz-e egyáltalán. Az egyetlen szempont az, hogy értéket mutassunk be általa, akár azért, mert arra érdemes tudással bír, akár azért, mert valami különleges, megbecsülésre méltó dolgot hozott létre – dacolva a korszellemmel, a kishitűséggel vagy adott esetben a helyi erős emberrel. A beteg magyar sajtópiacon szokatlan gyakorlat, de ettől még örömteli tény, hogy az állami eredetű anyagi forráshoz jelen esetben nem társult politikai elvárás. Ez annyira igaz, hogy a szerkesztőség alkalmazottai nemhogy a Magyar Krónikában, hanem semmilyen más lapban nem politizáltak. Egyáltalán: régóta távol tartják magukat a harci sajtótól. Talán nem véletlenül… A Magyar Krónika utcára kerülő újságírói, szöveggondozói, tördelői a médiaháború legújabb fejezetének civil áldozatai. Tisztességes bánásmódot érdemelnének – akárcsak azon politikamentes folyóiratok munkatársai, amelyeket szintén az ellehetetlenülés fenyeget. A kultúrának és a társadalom kultúrharcban tépázott idegeinek egyaránt jót tenne, ha kialakulna a mecenatúra gyakorlata, illetve ha az állam nem néhány elszigetelt esetben adna támogatást politikai elvárásoktól mentesen. A viszonyok átláthatósága elejét vehetné a gyanakvásnak és az ismerethiányból fakadó igaztalan minősítésnek is. A neten megnyilvánuló – itt szándékosan nem idézett – acsargó gyűlöletnek persze nem, mert az emberi minőség kérdése. A szerző olvasószerkesztő, a Magyar Krónika külső munkatársa