● news.bsdnet.hu

Azt mesélik a régi császárról, Caligularól, hogy egyszer hadat üzent a tengernek. Felsorakoztatta a partra a légióit, kiadta a vezényszót, a katonák pedig nekirontottak a hullámoknak, kardélre hányták a habot, és a győzelem jeleként kagylókat szedtek a sisakjukba. A tenger, mint általában, nem reagált. Maradt sós, hideg és pontosan akkora, mint annak előtte, a császár viszont diadalmenetben tért haza, mert ő győzött. Június 29-én a magyar Országgyűlés is hadban állt, a hőséggel. A kormány külön kormányrendeletben jelölte ki a hőség elleni védekezés parancsnokát, személyesen a miniszterelnököt, akinek a munkáját hat miniszterből és egy nemzetbiztonsági főtanácsadóból álló koordinációs testület segíti. Ettől nem lett persze hűvösebb. A Kossuth téren közel 40 fok volt. De a hadsereg készen állt a rohamra. A front első vonalában az Országgyűlési Őrség állt. A hadvezetés két engedménnyel jutalmazta a kitartást, kaptak egy sátrat, és megengedték nekik, hogy felgyűrjék az ingujjukat. Egy könyökhajlatnyit hátrált a protokoll, de a vonal tartotta magát. Bent azonban a sereg lankadt, ugyanis ott sem volt sokkal hűvösebb. A képviselők a homlokukat törölgették, zsebkendővel, papírlappal, a napirend hátoldalával. A sajtó a Mikszáth teremben egyetlen ventilátor köré gyűlt, amely jobbra-balra forgott, mindenkit megsimított egy pillanatra, hogy aztán mindenkit magára hagyjon. A folyosón két alkalmazott a nehéztüzérséget hiányolta. „Kellene ide légkondi” – mondta az egyik. „Csak a kültéri egység csúnyán nézne ki a homlokzaton” – felelte a másik, aki nem sokkal később már egy jégkrémmel a kezében sétált a Parlament alagsorában, ahol egy fokkal hűvösebb volt mind az országgyűlésnek otthont adó első emeleten. A modern magyar Caligula eközben negyvennyolc percen át beszélt. Nem a hőségről, hanem arról, hogy mit hagyott rá az előző tizenhat év. Egyszer fölnézett a mennyezetre, és megnyugtatta a csapatot, hogy az csak a régi, jó építők miatt nem szakad rájuk. A túloldalon a volt kormánypárti padsorokban, ahol a légmozgás is rosszabb, a fideszes képviselők a saját levükben főttek, és próbálták tartani a tekintélyt. Egyikük azonban nem bírta tovább a hadvezér beszédét és megpróbálta bekiabálással megzavarni a hőséggel küzdők hősét. Erre a kormányfő nem vitába szállt vele, hanem vizet kéretett neki, mondván, lehet, hogy melege van. És mégis akadt a teremben egy hatalom, amely előtt a parancsnok is fejet hajtott. Amikor a miniszterelnök egy ponton épp Hegedűs Barbara kérdésére kezdett felelni, és ezzel letért a tárgytól, a házelnök, Forsthoffer Ágnes két figyelmeztetés után elvette tőle a szót. A házelnök ezzel az őszinte krónikás szintjére emelkedett, aki nem hagyta jelzők nélkül Caligula tengerrel folytatott harcát. A dohányzóban, a hátországban, már senki nem a háborúról beszélt. Néhány tiszás képviselő a nyakkendőjét lazítva, a győztes higgadt mosolyával az osztrákok vébémeccsét elemezte, mintha a VIP-páholyból tette volna. Szép meccs volt: Ausztria és Algéria három-három, két gól a hosszabbításban, őrült végjáték. Csak épp napokkal előbb tudni lehetett, hogy döntetlennel mindkét csapat továbbjut, és a vége pontosan döntetlen lett. A kardváltás megvolt, a hab fröcsögött, a sisakba jutott pár kagyló. Az Országgyűlésben is volt egy-két szóváltás, de a kétharmad miatt már réges rég lehet tudni, hogy mi lesz a holnapi szavazás eredménye. Odakint pedig holnap is negyven fok lesz, függetlenül attól, hányan és milyen rendeletben üzentek neki hadat. (Borítókép: Magyar Péter 2026. június 29-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)