● news.bsdnet.hu

Ilyen az élete, mióta nem a reflektorfény érdekli. Bódi Sylvi életét korábban a fotózások, a címlapok, a rendezvények és a folyamatos nyilvános szereplések határozták meg, ám ma már ideje jelentős részét Bali és Magyarország között tölti és nem a reflektorfény érdekli. „Sokáig fürdőztem benne, élveztem a rendezvényeket, a fotózásokat, a címlapokat, az utazásokat és azt a figyelmet, ami körülvett . Jó érzés volt, hogy keresnek, hogy kíváncsiak rám, hogy nőként elismernek és szeretnek. Egy ideig ez az egónak is jól esik. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem” – idézte fel a Glamour magazin címlapinterjújában Bódi Sylvi, hozzátéve: Nem kiégés volt, inkább valami ürességhez hasonlót éreztem. Mintha folyamatosan telítődtem volna mindazzal, amit korábban annyira szerettem, rájöttem, hogy már nem ad annyit, mint régen. Az egykori playmate ezzel a lehetőségekre, élményekre, kapcsolatokra, utazásokra és tapasztalatokra utalt a lapnak. „Olyan helyekre jutottam el, olyan embereket ismerhettem meg, és olyan élethelyzeteket élhettem át, amelyekért ma is hálás vagyok. Ugyanakkor egy idő után azt éreztem, hogy elveszítem a kapcsolatot önmagammal. Folyamatos mozgásban voltam, mindig történt valami , mindig volt egy újabb rendezvény, egy újabb szereplés, egy újabb utazás. Közben pedig éreztem, hogy valami nincs rendben, valamit meg kellene hallanom, de mentem tovább, pörögtem, éltem azt az életet, amit addig ismertem. Ma már úgy látom, hogy nem maga a modellkedés vagy a nyilvánosság volt a probléma. Egyszerűen elérkezett egy pont, amikor tovább kellett lépnem, és mélyebbre kellett mennem önmagamban. Közben a testem is küldte a jeleket. Aztán jött egy betegség, amire nem lehetett nem odafigyelni. Az volt az a pont, amikor az élet szó szerint megállított. Addig hajlamos voltam azt gondolni, végtelen idő áll rendelkezésünkre. Ott volt a kezemben egy diagnózis, az orvosok azt mondták, jó esetben hat-kilenc hónapom van hátra. Ha az embert igazán megérinti az elmúlás, teljesen más szemmel tekint az életére. Akkor már nem az a kérdés, hogy hány címlapon szerepeltél, hány rendezvényre hívtak meg vagy hány ember ismeri a nevedet, hanem az, hogy volt-e értelme annak, ahogyan éltél. Bódi Sylvi életét végül a szörfözés és az óceán formálta teljesen át . Utóbbit tartja legnagyobb tanítójának. Megtanult hálásnak lenni azért, ami van, ahelyett, hogy állandóan azt nézné, mi hiányzik még. „Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek terveim vagy álmaim. Vannak, de már nem a hiányból indulnak, hanem a teljességből – és ez óriási különbség” – árulta el Bódi, aki nemrég a párját is megtalálta. „Sokat kellett várnom rá, és sok kerülőutat kellett megjárnom, de ma már azt mondom, hogy minden csalódásnak, minden mellékvágánynak értelme volt, mert végül hozzá vezetett. Ha valaki évekkel ezelőtt azt mondja nekem, hogy negyvenhárom éves koromban találom meg azt az embert, akivel ilyen mély és harmonikus kapcsolatban tudok élni, akkor talán könnyebben viseltem volna az összes korábbi nehézséget” – mesélte. „Most egy olyan női szerepet is megélhetek, amelyet korábban kevésbé ismertem. Sokáig önálló voltam, folyamatosan dolgoztam, szerveztem, utaztam, intéztem a dolgaimat. Ma pedig örömmel élem meg azt is, hogy főzök, otthont teremtek, várom haza a páromat, és támogatni tudom őt a mindennapokban . Ez nem lemondást jelent, hanem egy új minőséget. Közös álmokat építünk. Keressük azt a helyet, ahol egyszer majd gyökeret ereszthetünk. Szeretnénk egy olyan otthont, ahol közelebb élhetünk a természethez, ahol gazdálkodhatunk, kertészkedhetünk, és ahol egy egyszerűbb, de sokkal teljesebb életet élhetünk. Lehet, hogy kívülről ma kevésbé látványos életnek tűnik, mint amit korábban éltem, mégis úgy érzem, mostanra valahogy minden a helyére került. Közösen szervezzük Balira a szörftáborokat, építjük a terveinket, gondozzuk a kertünket, és közben egyszerűen csak élünk.