A Duran Duran a Pride-ról és a színpadról is üzent a magyaroknak: végre fellélegezhettek Orbán után
Magyar Hang
2026-06-29 20:30
Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben!
Egy kedves ismerősömnek küldtem vasárnap este egy rövid videót a Duran Duran Papp László Sportarénában rendezett koncertjéről, aki erre megjegyezte, hogy „Úristen, ezek még léteznek?” El kellett, hogy „keserítsem”, nemcsak, hogy léteznek, de 45 év közös zenélés után is aktívak, sőt, épp a világot járják újfent, hiszen ennyi együtt töltött év után is van mit mondaniuk a közönségüknek. A csapat már a koncert előtt néhány nappal megérkezett Budapestre, olyannyira, hogy a Duran basszerosa – a nők örök kedvence – John Taylor még a 31. Budapest Pride-ról is bejelentkezett egy fotó erejéig az Instagram-profilján.
De nézzük, hogyan jutott el a banda az 1981-ben megjelent, első lemezük óta az aktuális 2025 decemberében kezdődő világkörüli turnéjáig. A Duran Duran a könnyűzene történetének egyik legmeghatározóbb és leginnovatívabb formációja. Az 1970-es évek végén, Birminghamból induló zenekar nemcsak a New Romantic mozgalom arcává vált, hanem alapjaiban formálta át a popkultúrát, a divatot és a zenei videók világát. Pályafutásuk a kezdeti klubkoncertektől a mai napig tartó arénaturnékig a folyamatos megújulásról tesz tanúbizonyságot. Az időzítés: a zenekar – nyilván akaratlanul, de – a legmegfelelőbb pillanatban robbant be a köztudatba: az MTV indulásával szinte egy időben. Az alapító tagok: Simon Le Bon, Nick Rhodes, Andy Taylor, John Taylor és Roger Taylor viszonylag hamar felismerték, hogy a zene a televíziós korszakban már nemcsak a fülnek, hanem a szemnek is szól. Az olyan egzotikus helyszíneken forgatott, filmszerű és látványos videóklipjeik, mint a Rio vagy a Hungry Like the Wolf, pillanatok alatt globális szupersztárrá tették őket. A tagok high-fashion öltözködése, magabiztos eleganciája és szexszimbólum státusza egy új, modern popbálvány-generációt teremtett.
Mögöttük álló zenei zsenialitásuk azonban messze túlmutatott a külsőségeken. A Duran Duran egyedi hangzása a fülbemászó popdallamok, a sötétebb szintetizátorfutamok és a lüktető funk-rock ritmusok tökéletes ötvözete volt. Ennek a fúziónak köszönhetően olyan történelmi slágereket szállítottak, mint az egyetlen James Bond-főcímdalként amerikai listavezetővé váló A View to a Kill vagy a new wave-es Planet Earth, a Careless Memories, de említhetném akár a legendás Arena című koncertlemezre is kimásolt Save a Prayer-t is.
A Duran Duran Budapesten, a Papp László Sportarénában 2026. június 28-án (Fotó: Zimon András)
A nyolcvanas évek aranykora után a zenekar komoly kihívásokkal nézett szembe. A tagcserék, a csapat kettészakadása és belső feszültségek, valamint a zenei trendek változása, különösen a grunge és az alternatív rock térnyerése, a háttérbe szorította a szintipopot. A Duran Duran azonban nem adta fel: 1993-ban az ikonikus The Wedding Albummal és az arról kimásolt, szívbemarkoló Ordinary World vagy a Come Undone című balladáival bizonyították érettségüket és időtállóságukat és változásra való képességükkel végleg beírták magukat a kortárs popzene klasszikusai közé. A csapat a technológiai fejlődésre is úttörőként tekintett. A digitális korszak hajnalán az elsők között kísérleteztek online zeneterjesztéssel, megelőzve korukat és a zeneipar későbbi átalakulását. A szakma és a kritikusok végül teljes mértékben fejet hajtottak a munkásságuk előtt, amikor 2022-ben hivatalosan is beiktatták őket a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
Több mint negyven év elteltével a Duran Duran ma is releváns és energikus. Legutóbbi, Danse Macabre című stúdióalbumukkal megmutatták, hogy a sötétebb, teátrálisabb hangzásokban is otthonosan mozognak. Jelenleg is aktívan turnéznak, és ma is telt házas arénákat töltenek meg világszerte, bizonyítva, hogy a birminghami srácok öröksége halhatatlan és időtlen.
A Duran Duran Budapesten, a Papp László Sportarénában 2026. június 28-án (Fotó: Zimon András)
De most térjünk vissza Budapestre. Talán a hatodik vagy hetedik Duran-koncertem érkezett el vasárnap este, és bevallom már néhány napja a zenekar felvételeit hallgattam, így készülvén a hangversenyre. Azt biztosan kijelenthetem, hogy még az otthoni zenehallgatást tekintve is tud újat nyújtani a birminghami kvartett. A lazán csak Duran Duran néven megjelent 1981-es lemezük és talán még a Rio-album is korszakos mestermű. Egyszerűen nem tudom úgy feltenni őket, hogy ne találnék bennük valami újat, egy hangot, egy apró kis rezdülést, ami a végtelen profizmusuk hallható bizonyítéka. Ilyen minőségű, ennyire szofisztikált zenekarok Magyarországon egyszerűen nem léteztek, sajnos. Szóval a bulira már jó előre alaposan felhangolva érkeztem. És most sem kellett csalódnom. Ezek a „srácok” nem tudnak hibázni. A pontban 21:00-kor kezdődő show, a már említett első, 1981-es Duran Duran nevet kapott lemez Is There Something I Should Know-jával indult, amit az 1984-es, a Frankie Goes To Hollywood Relax-ének sikere és soundja ihletett The Wild Boys követett, sőt annyira nem volt megállás, hogy a közönség még fel sem ocsúdott, máris a nyakába kapta A View To a Kill-t, aminek a klipjében anno még Roger Moore is szerepelt, egy másik zenész-pályatárs, Grace Jones kíséretében.
A csapat feltűnően jól érezte magát a színpadon. Simon pedig a szusszanásnyi szünet közben megemlítette, hogy egy új korszakba lépett a Magyarország, megszabadulva az elmúlt 16 évétől. Érdekes, hogy a nemrég szintén az Arénában koncertező ex-Talking Heads-frontember David Byrne is tett egy hasonló gesztust a hazai rajongóinak.
A Duran Duran Budapesten, a Papp László Sportarénában 2026. június 28-án (Fotó: Zimon András)
Számomra az is kiviláglott az este folyamán, hogy a fellépésük egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a popzenei-relevancia nem jár le a hordozóplatformok változásával. A zenekar az este folyamán nem kényelmesedett bele az olcsó nosztalgiába; a koncert gerincét adó gigantikus slágerek, mint a Hungry Like the Wolf vagy a The Reflex ma is elképesztő funk-rock lüktetéssel, teljesen élőben, vokális mankók nélkül szólalnak meg. Simon Le Bon hangja negyven év után is üzembiztosan működik – az Ordinary World és a Come Undone érzelmes előadása katartikus pillanata volt a show-nak –, míg John Taylor és Nick Rhodes játéka a futurisztikus, modern látványvilággal és a Danse Macabre album sötétebb tónusaival kiegészülve tökéletes hidat képez a múlt és a jelen között. Külön kiemelendő, hogy Budapestre az eddigi bulikat nézve egy bővített Setlisttel érkeztek. Az átlagosan játszott 17 dal nálunk 21-re bővült. A koncert gerincét az első két lemezük (Duran Duran, Rio) adta, olyan csemegékkel, mint a The Chaffeur, de említhetném még a személyes nagy kedvenc Careless Memories-t is. A ráadásként bedobott Save a Prayer és a Rio alatt tomboló, generációkon átívelő közönséget látva egyértelmű: a birminghami ikonok még mindig a legmagasabb szinten diktálják a tempót. Mindent összevetve, egy a folyamatosan az ereje teljében lévő Duran Duran-t láthattunk vasárnap este Budapesten. És van egy olyan gyanúm, hogy nem utoljára. 10/9
A Duran Duran Budapesten, a Papp László Sportarénában 2026. június 28-án (Fotó: Zimon András)