● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Somogyi Győző ősmagyar! Ha ezt az állítást olvassuk, önkéntelenül is a most elhunyt festő védelmére sietnénk. Mintha valamiféle ideologizáló bélyeg lenne, amely alól jobb mihamarabb felmenteni őt. Vagy csupán annyit hozzátenni: jó, jó, ősmagyar, de… Pedig semmi szükség erre. A jelző Esterházy Pétertől származik, a ma egyértelműen jobbra sorolt Magyar Naplóban írta ezt róla még 1992-ben. Méghozzá a legnagyobb elismerés hangján: „Az ősmagyaron azt érteném, hogy Somogyi ősidők óta nézi ezt az országot, együtt jött be Árpáddal, ennyi idő van a tekintetében. Nincsenek előítéletei, csak látomásai, néz avval a régi szemével, látja a hajdúkat letelepítő Bocskait, Eger ostromát, azt a szerencsétlen flótást, Petőfit, a Békás-szorost (sőt, az Esterházy-huszárezredet is; mintha a zászlajukra az volna írva: Pro Defensione), magától értődőn birtokolja a múltunkat, vagy másképp: meglátja a jelenben is az időt, a közös időt, amit birtoklunk, a közösség idejét, s így lesz Kőmíves Kelemen is kortársunk, és így az Krisztus is.” • Milyenek voltak grafikái? • Hogyan írta le ars poeticáját? • Mit gondolt igazságról és szépségről? Már előfizető vagyok, bejelentkezem!