● news.bsdnet.hu

Igazságot Sepp Blatternek! A dörzsölt svájci sportdiplomata elnöksége alatt döntött a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség a 2018-as és a 2022-es világbajnokság rendező országairól. Sokan nagyhatalmi alkut sejtettek a színfalak mögött, de a nyolc évvel ezelőtti házigazda, Oroszország után nem az Egyesült Államokra szavaztak a Blatterhez lojális küldöttek. A 2022-es vb-t Katar rendezhette meg. Csorbát szenvedett ezzel az amerikai nemzeti büszkeség, természetesen nem maradt el a bosszú. A svájci nyomozó hatóságok bilincsben vitték el a korrupcióval gyanúsított elnököt. Egyetlen vádat sem tudtak rábizonyítani , de a fokozódó nemzetközi nyomás miatt a Sportdöntőbíróság nyolc évre eltiltotta a futballal kapcsolatos valamennyi tevékenységtől. Blatter már a közélettől visszavonultan értesült arról, hogy közvetve, akaratán kívül is jót tett az Egyesült Államokkal. Utódja, Gianni Infantino vezényelte le az idei vb-rendezéséről szóló szavazást, és nem is lehetett kérdés, hogy az amerikai–kanadai–mexikói közös pályázat lesz a befutó. Blatter megadta az esélyt, hogy az USA a futball-világbajnokság ideje alatt ünnepelje a 250. születésnapját. Micsoda dramaturgiai érzéke vall ez…! Valóban jobb így mindenkinek. Az amerikaiaknak feltétlenül. A geopolitikai térben olykor bizonytalanul mozgó, nehezen indokolható háborúkba bonyolódó, az államalapítás, a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának a 250. születésnapját ünneplő Egyesült Államok a világbajnokság idején a szebbik arcát mutatja a világnak. Erre utalt Donald Trump elnök is, amikor az évforduló kapcsán a megújult hazaszeretetre, az ország szépségeinek a felfedezésére, a „kalandvágy és az innováció szikrájának fellobbantására” biztatta Amerika polgárait. Az üzenet akár a világ többi, a világbajnokságon résztvevő nemzetnek és azok szurkolóinak is szólhatott. Július 4-e globális ünnep lett, hála a 23. labdarúgó világbajnokságnak. Idén azért nem lesz akkora szerencséje az amerikai válogatottnak, mint az 1994-es vb-n, amikor az államalapítás ünnepére esett a későbbi győztes, Brazília elleni mérkőzése. De ez legyen a legnagyobb baja az amerikai szurkolótábornak. Mauricio Pochettino szövetségi kapitány egységbe forrasztotta a játékosokat, a nemzeti trikolór színeiben pompázó, csillagos-sávos zászlókba burkolózó nézők pedig büszkén azonosulnak a csapattal. Mintha valóra válna a novemberi, kongresszusi félidős választásra készülő Trump nemzetépítő vágya: Tegyük újra naggyá Amerikát! (Ez a MAGA-mozgalom. De nem mindenkit nyűgöz le a nemzeti vonal: a demokraták prüszkölnek…) A The New York Times tulajdonában álló The Athletic sportlap provokatív, faji alapú narratívát fogalmazott meg. „Az amerikai férfi válogatott fele fekete” – írták az X közösségi platformon, hozzátéve: Számukra ez az elfogadható Amerika. A 2026-os téli olimpián győztes férfi jégkorongcsapatért nem rajongtak. A hokisok bűne az volt, hogy Kash Patel FBI-igazgatóval mertek bulizni, és fogadták Trump hívását. Micsoda merészség! A The Athleticen megjelent egy cikk még a vb előtt Üdvözöljük Amerikában, a világbajnokság problémás házigazdáinál címmel. A szerző, Jerry Brewer úgy vélte: a „jó Amerika” az, amelyik egyetért az ő világnézetükkel. A „rossz Amerika” pedig Donald Trumpra szavazott, támogatja a „faji alapú bűnüldözést”, és nem érzi szükségét annak, hogy bocsánatot kérjen a „USA, USA…!” skandálásáért. Hogy is mondta Puhl Sándor, az 1994-es vb-döntő magyar játékvezetője? „Ehhez nem kell no comment”. A USA Today, az ország vezető tömeglapja pedig a torna előtti időszakban cikksorozatot közölt ezzel a címmel: „Az Egyesült Államok a kapzsiságával és az ellenségeskedésével már a kezdőrúgás előtt elvesztette a világbajnokságot”. A kozmopoliták az amerikai válogatottat nem pusztán csapatnak, hanem a kultúrharc főszereplőjének tekintik. A profitorientált klubfutball már régen elveszítette nemzeti jellegét, a válogatottak tornája a labdarúgás utolsó, még megmaradt romantikus terepe. A vb azt igazolja, hogy a szurkolók igénylik ezt a lelki kapcsolódást. A népek olvasztótégelyének „csúfolt” Egyesült Államokban több százezer afrikai, dél-amerikai, ázsiai és európai szurkoló a származási országa révén érintett a világbajnokságon. Soha annyi iráni amerikait nem lehetett egy helyütt látni, mint június 21-én a Belgium elleni csoportmérkőzésen Los Angelesben . És ha hinni lehet az elbűvölt futballturistáknak, akkor felfedezték az Egyesült Államok természeti szépségeit, az izgalmas nagyvárosokat, élvezték a gyönyörű stadionokat, és sikerült eloszlatniuk a hamis sztereotípiákat az amerikai emberek arroganciájáról, tudatlanságáról. A rendező, a másik két társházigazdával, Mexikóval és Kanadával presztízskérdést csinál abból, hogy a vb alatt hömpölygő embertömeg jól érezze magát a bőrében. A látványos nemzeti kötődés élő cáfolata a liberális véleményvezérek mantráinak. Ez is a sport, a futball közösségépítő erejét bizonyítja. A gyakran túlárazott közlekedési és lakhatási költségeket könnyedén nyomták le a vendégek torkán a rendezők. Viszonylag hamar megdőlt a tétel, hogy lasszóval kell fogni a nézőket: legyenek szívesek kimenni a stadionba! A nézőszám ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja, miközben épeszű ember nem várhatná el a szurkolóktól, hogy egy Curacao–Ecuador meccsen megtöltsék a Kansas City meseszép stadionját. Ezzel együtt a félidejéhez érkezett labdarúgó vb, a világ legnézettebb sporteseménye sikersztori az Egyesült Államokban. Pedig Sepp Blatternek esze ágában sem volt, hogy kedvezzen az amerikaiaknak. De ha már így alakult, az USA hálás lehet neki azért, hogy államalapítása 250. évfordulóján a fél világ nála vendégeskedik. Borítókép: Amerikai szurkolók az Egyesült Államok-Paraguay csoportmeccsen az Inglewood-i Los Angeles Stadionban (Fotó: ANADOLU / JOSÉ HERNANDEZ)