● news.bsdnet.hu

A német Die Weltnek adott interjút az ukrán történész, Jaroszláv Hricsák, aki igyekezett elmagyarázni, mi lehet az oka annak, hogy az ukrán fegyveres erők előszeretettel fordulnak a náci kollaboráns felkelő hadsereg szimbolikájához a mai napig. A mentségkeresés lényege az, hogy Hricsák szerint a közvélemény gyakran kihagyja a történetből a kontextust. „Az ukránok az azt megelőző tíz évben előbb a Holodomort élték át, a Sztálin által előidézett éhínséget, milliónyi halottal. És néhány évvel később Sztálin Nagy Terrorját, ismét megszámlálhatatlanul sok halottal, letartóztatottal, deportálttal” – amihez képest a németekről élő emlékek igencsak pozitívnak tűntek. Mások egyéni érdekektől hajtva érezhették végre nyeregben magukat, „sok ember számára, különösen Kijevben, a német megszállás volt valószínűleg életük legboldogabb időszaka.” A történész felidézi, hogy Noam Horzsavin kijevi zsidó származású költő visszaemlékezése szerint 1941-ben sok társa nem akart elmenekülni, mert számukra a németek az 1918-as németeket jelentették, és úgy vélték, a nácikról szóló híresztelések csak szovjet propaganda. Ellenben szerinte ehhez képest viszonylag kevés ukrán működött együtt a nácikkal, szerinte a kollaboránsok száma alig negyedmillió, szemben a szovjet Vörös Hadseregben harcoló többmillió ukránnal.