Ez a káosz, tessék nézni!

Az egyik vádpont szerint a TEK „sanyargatta” azokat az ukrán személyeket, akik az idén tavasszal megállított Aranykonvojt kísérték. És a gyanú szerint erre a „sanyargatásra” maga Hajdú János adott parancsot. Csak zárójelben: ez nem az első Aranykonvoj volt, amely átvonult Magyarországon, de az Orbán-kabinet hatóságai csak most, 2026 tavaszán gondolták úgy, hogy végre lépni kellene… Sanyargatás ide vagy oda, végül nem derült ki, hogy mi is ez a konvojozás, miért nem szállítják a konvojban talált jelentős mennyiségű valutát és aranyat inkább repülőn, mint négy keréken az ukránok. Az is érdekes, hogy mikor és hol állt meg ez a konvoj magyar földön, és hogy hagyott-e itt pénzt a Tisza számára, megsegítendő a párt választási kampányát, hiszen Orbán Viktor leváltását és az Orbán-korszak lezárását kiemelt célként kezelte Kijev, élén Volodimir Zelenszkijjel. Akit egyébként korrekt és segítendő partnernek tekint Magyar Péter, létezik is egy megállapodás, amely szerint ha Magyarország visszavonja az ukrán EU-tagsággal szemben kimondott vétóját, akkor Zelenszkij elnök lazít az ukrajnai nyelvtörvény szigorán, és nem vegzálja a jövőben a kárpátaljai magyar iskolákat. Úgy tudjuk, az egyezség megköttetett, és mindezt nagy külpolitikai sikerként tálalta Magyar Péter. Kijevben meg röhögtek… Ehhez képest Volodimir Zelenszkij nemrég levelet intézett ezekhez az intézményekhez, amely szerint egy magyar oktatási tannyelvű kárpátaljai iskolában még a szünetekben is ukránul kell beszélni. Jól látható e rövid példából is, hogy a magyarságnak – a konkrét személytől függetlenül – mindig, és mindenképpen okos, rátermett miniszterelnökre van szüksége. Igen, és ha a szellemi képességek ügyét nézzük, akkor azt látjuk, hogy a Hajdú-ügybe is súlyos logikai hiba csúszott. Mint ahogy az gyakran lenni szokott a Tisza kormány esetében… A kabinet, illetve a regnáló hatóságok leállították, pontosabban beszüntették az elfogott Aranykonvojjal kapcsolatos vizsgálatot. Tehát nem tudjuk, hogy végül is ki és mit akart ezzel a szállítmánnyal, különösen úgy, hogy a konvojt az ukrán titkosszolgálathoz köthető személyek kísérték. De ha nem ismerjük az ügy lényegét és annak fontos, akár a nemzetközi nagypolitikához is köthető részleteit, akkor miként ítélkezhetünk arról, akár gyanú formájában is – itt jön a Hajdú elleni hét vádpont –, hogy mi és miért történt a TEK rajtaütési akciójában. Azaz, hogy volt-e oka, netán súlyos indoka a lefogott ukrán személyekkel szembeni magyar szigornak. És tudjuk-e például, hogy ezek az emberek csak egy Bécsből induló és Ukrajna felé tartó pénzszállítmányt kísértek, vagy köze van a konvojnak ahhoz a napjainkban is észlelhető, és egyre erőteljesebb kelet-közép-európai jelenséghez, ami a szervezett ukrán alvilág terjeszkedését jelenti? Tessék elolvasni erről a terjeszkedésről a meglehetősen részletes, és aggodalmas, adatokkal is megtámasztott lengyelországi jelentéseket! Találgatjuk, hogy mi lehet ez az egész… Egy Hajdú János elleni személyes bosszú, különösen úgy, hogy a tábornok most a Fidesz biztonsági igazgatója lett, vagy a TEK tervezett „átalakításának” soron következő lépcsője, illetve üzenet a társadalomnak, mondván még az altábornagyoknak is lehet félnivalójuk, hát még az egyszerű hivatalnokoknak, és lehet ez újabb hízelgő gesztus Brüsszel és Kijev felé… Vagy lehet mindez így együtt, a Tisza-kormány zavarodottságának, kaotikusságának újabb bizonyítéka. Alighanem ez a helyzet.