● news.bsdnet.hu

Kicsit visszamennék az időben: mikor érezted azt, hogy a zene már nem csak hobbi, hanem komolyabb dolog lehet, amiből akár meg is élhetsz? Tizenéves koromban kattant át bennem valami. Ez nem úgy történt, hogy az élet csak sodort magával, hanem én döntöttem el fejben, hogy ezt hivatásszerűen akarom csinálni. Olyan 2018–2019 körül történt ez meg. Onnantól kezdve, hogy ezt eldöntöttem, teljesen ráfeküdtem. Tényleg 110 százalékot beletettem. Nyilván voltak hullámvölgyek, az elején jó pár dolog nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de ettől függetlenül mentem tovább. Kik voltak azok az emberek, akik a karriered elején önzetlenül segítettek neked? Danit (T. Danny – a szerk.) mindenképp szeretném kiemelni. Nagyon sokat segített. Nem is feltétlenül úgy, hogy folyamatosan mentorált, hanem egyszerűen ott volt mellettem. Együtt laktunk, jó tanácsokat adott, ő már előrébb járt ebben az egészben, mint én, megélt sok mindent, ami nekem csak azután jött. Mellette G.w.M-et említeném még meg. Most már kevésbé tartjuk a kapcsolatot, de attól függetlenül ugyanúgy jó szívvel gondolok rá. Az elején sokan azt hitték, hogy ő pénzért segített nekem, de ez egyáltalán nem így volt. Ez tényleg egy baráti gesztus volt részéről. Csinált nekem egy albumot, amiben produceri részt vállalt. Segített megvalósítani azokat a dalokat, amik a fejemben már megvoltak. Akkoriban rajta kívül nem igazán nyújtott segítő kezet más – ezt soha nem fogom neki elfelejteni. Illetve a menedzseremnek, Sticza Gergőnek is sokat köszönhetek. KKevin (Fotó: Leéb Ádám) Most már te is olyan helyzetben vagy, hogy tudnál segíteni másokon. Mentorálsz valakit? Vininek segítek, ahol tudok. Nyilván még nagyon friss előadó, de láttam benne a potenciált. Nem mondom, hogy bármit nekem köszönhet, mert magától is csinálta, de azért kellett egy kicsit rugdosni, hogy csinálja a dolgát. Bíztattam, hogy dolgozzon és most már látszik, hogy működik a dolog, jól pörög Spotify-on, vannak releváns dalai. Mennyit változott a dalszerzési folyamat azóta, hogy népszerűek lettek a számaid? Maga a folyamat igazából ugyanaz maradt. Most is sokszor otthon ülök egyedül, felveszem magamnak egy rossz iPhone-fülessel, hogy hogyan hallom az adott részt vagy dallamot abban a pillanatban. Nyilván a körülmények megváltoztak. Most már komolyabb stúdiókban dolgozunk, jobb producerekkel, sokkal jobb minőségben tudjuk felvenni a dalokat. De az alapja ugyanaz maradt. Esténként ülök és írogatom a kis dalaimat, ugyanúgy, mint régen. Én amúgy leginkább egy emberrel dolgozom nagyon szorosan, Závodi Marcival. Ő meg tudja adni nekem azt a minőséget, amire szükségem van szakmailag és stúdiótechnikailag is. Mennyi idő kellett a tényleges sikerhez? Talán fél év, szerencsére hamar berobbant. Elkezdtek pörögni a dalok, aztán pont jött a Covid. Kettős érzések voltak bennem, mert hiába jöttek volna a fellépések, be voltak zárva a szórakozóhelyek. Hiába ismertek volna fel, nem voltak emberek az utcán. Csak számokat láttam. Megtekintéseket, hallgatottságot, de nem volt kézzelfogható az egész. Aztán amikor vége lett a Covidnak, és mindenki kiszabadult, jött az a brutális buliszezon. Addigra már több milliós dalaink voltak, és egyszer csak ott álltak az emberek a koncerteken és üvöltötték a szövegeket. Na ott éreztem először igazán, hogy valami nagyon megváltozott. Eleinte hogyan kezelted a hirtelen jött népszerűséget? Ezt szerintem nem lehet teljesen megszokni. Most már talán hozzászoktam annyira, amennyire hozzá lehet. De közben dolgozom is magamon, pont ezért. Járok pszichológushoz, meg hasonló terápiákra. Én úgy gondolom, nem csak akkor kell segítséget kérni, amikor már nagyon nagy baj van. Megelőző jelleggel is érdemes. Sokáig nehéz volt összeegyeztetni azt a karaktert, aki a színpadon van, azzal, aki a hétköznapokban vagyok. Nem úgy élem a mindennapjaimat, ahogy a dalaimat írom. Ez a kettő sokáig külön volt bennem, mostanra kezd összeforrni, vagy talán mondhatom, hogy időközben véget ért ez a folyamat. Ebben amúgy apukám is sokat segített. Ő is átment hasonló dolgokon az életében, és láttam rajta, hogy neki mennyit segített az, hogy szakemberhez fordult. Azt gondolom, hogy nélküle is eljutottam volna ide, csak lehet, hogy később. Fotó: Leéb Ádám Mikor esett le, hogy annak is súlya van, amit a közösségi médiában mutatsz magadból? Az elején egyáltalán nem fogtam fel, hogy ezt mennyien látják. Megírtam egy dalt, megmutattam anyámnak, és azt hittem, körülbelül ennyi ember fogja hallani. Most már tudom, hogy mit jelentenek azok a számok. Például, ha 50 ezren megnéznek egy sztorit, az olyan, mintha egy Papp László Aréna előtt csinálnád azt. Ha ezt így átkonvertálja magában az ember, akkor teljesen másként kezd viszonyulni hozzá. Próbálok felelősségtudatosabb lenni emiatt. Persze vannak pillanatok, amikor – mondjuk részegen – ez kevésbé működik, de alapvetően tudom kontrollálni magam. Május 21-én jön a második önálló Budapest Park-koncerted. Ez más érzés most, mint az első volt? Nagyon örülök neki, és hálás vagyok mindenkinek, aki eljön vagy részt vesz a produkcióban. Ugyanúgy izgulok egyébként, mint az elsőnél. Nem lett kisebb a teher attól, hogy most már másodjára csináljuk. Sőt, most talán még nagyobb a felelősség, mert sokkal több minden van benne technikailag. Több zenekaros dal lesz, több olyan elem, ami timecode-ra van megcsinálva, jobban észnél kell lenni. Az egésznek lesz egy kaszinós tematikája, a színpadkép is erre lesz felépítve. A többit meg majd meglátjátok… Sok előadónak a zenekaros koncert az álma, ez nekik a top. Te viszont korábban mondtad, hogy nem feltétlenül szeretnél ilyet. Szerintem a rap zene nem minden esetben zenekarosítható jól. Sokszor pont az veszik el belőle, amiért az egész dal működik. Láttam már olyan előadókat, akik annyira át akarták hangszerelni a dalaikat, hogy teljesen más lett az egész hangulata. Én ezt nem szeretném. Ezért nálunk vannak muzikálisabb dalok, amiket meghangszerelünk és zenekarral játszunk, a többi meg marad úgy, ahogy eredetileg megszólalt. Ez a hibrid rendszer szerintem jól működik nálunk. Tudatos döntés nálad, hogy nem beszélsz a magánéletedről? Abszolút. A családomat sem szeretném ebbe belevonni, és ha lenne párkapcsolatom, azt sem. A hírnévnek vannak árnyoldalai. Ahány ember szeret, annyi nem szeret. Én az évek során már megtanultam kezelni, ha bántanak vagy írnak rólam valamit, de nem akarom, hogy ezt a szeretteim is átéljék. Anyukámmal például ebből voltak vitáink, hogy miért nem rakok ki képet az öcsémmel. Nem azért, mert nem vagyok rá büszke, hanem mert nem akarom, hogy csak azért kezeljék máshogy az életben, mert ő az én testvérem. Fotó: Leéb Ádám Ha lenne kapcsolatod, azt meddig tudnád titkolni? Valószínűleg a végletekig megpróbálnám. Főleg, ha valaki nincs hozzászokva ehhez az élethez, nagyon könnyen be tud kavarni egy rossz komment vagy egy rosszindulatú pletyka. Őszintén szólva jelenleg én sem érzem azt, hogy egy kapcsolat beleférne az életembe. Az meg a másik, hogy sokan úgy rappelnek a csajozásról, hogy otthon várja őket a feleségük és a gyerekeik. Szerintem ez nagyon nem hiteles. Természetesen nincs azzal semmi baj, ha egy rappernek van családja, de akkor ne a partizásról és a csajozásról szóljanak a szövegei, hanem az aktuális élethelyzetét írja bele a számaiba. Nálam ez az imidzsnek egy nagyon fontos része. Persze az ember idővel változik, én is biztos fogok majd más témákról írni később, ha úgy alakul az életem. T. Danny dokumentumfilmje után sokan kíváncsiak voltak arra, hogy te hogyan élted meg azt az időszakot, hiszen az egyik legjobb barátodról van szó. Szörnyű volt. Másfél évig húzódott az egész, és rengeteg plusz problémával járt. A legrosszabb a tehetetlenség volt. Hogy hiába mondasz bármit, hiába próbálsz segíteni, nem hat. Szerintem, aki látott már közelről függőséget a családjában vagy a baráti körében, az pontosan tudja, milyen érzés kívülről nézni, ahogy valaki rombolja magát. Szerencsére most már jól van, rendbe jött, és ebből a szempontból ez egy sikersztori lett. De lehetett volna nagyon rossz vége is. Az emberek sokszor az éjszakai élettel kötik össze az önpusztító dolgokat. Ez mennyire valós? Szerintem nagyon, ezt jól látják az emberek. Amikor az ember fellép tízezer ember előtt, megkap egy brutális adrenalint és dopamint, aztán utána ott ül a kocsiban és nézi a sötét autópályát, az egy nagyon furcsa hullámvasút. Szerintem sok előadó próbálja ezt pótolni valamivel. Kaszinó, pia, drogok… sokszor ez rejlik a függőségek mögött. Annyira magasan van az ingerküszöböd, hogy utána a hétköznapi dolgok már nem adnak ugyanakkora élményt. Említetted a kaszinót. Okozott problémákat az életedben a szerencsejáték? Szerencsére inkább időszakos dolog. Józanul soha nem játszom, de van, hogy megtáltosodom, és teljesen feleslegesen eljátszok pénzt. A kaszinózás, a szerencsejáték egy nagyon rossz körforgás. Utána ott van a szégyenérzet, hogy miért csináltad, és eszedbe jut, mire költhetted volna azt a pénzt. Éppen ezért soha nem reklámoznék sportfogadást vagy kaszinót, pedig rengeteg pénzt lehetne vele keresni. Erkölcsileg nagyon távol áll tőlem, hogy olyat reklámozzak, ami számomra is problémát okozott. Fotó: Leéb Ádám Sok koncerted van, hajtod a pénzt. Mi lenne, ha máról holnapra megszűnne ez az egész? Ez már sokszor eszembe jutott, próbáltam mindig előre gondolkodni, ezért vannak terveim. Nyilván nem örülnék neki, de hál’ Istennek nem lenne akkora tragédia. Lehet, hogy külföldre költöznék, és egy teljesen új életet kezdenék. Mennyire vagy előre tervezős? Hol látod magad tíz év múlva? Ezt mindig nehéz megválaszolni. Néha azt érzem, hogy nem akarom már tíz év múlva is csinálni. Aztán látom például a BSW-s srácokat, hogy milyen energiával és milyen minőségben nyomják még mindig, és azt mondom: lehet, hogy mégis. Ez szerintem nagyon azon múlik, hogy az ember mennyire égeti el magát fizikálisan és mentálisan. És te mennyire égetted el magad? Vannak jobb és rosszabb időszakok. Most is volt egy nehezebb periódus, de összességében jól vagyok. Figyelek magamra, amennyire lehet. Van nálam jobb meg rosszabb is ebben a szakmában.