● news.bsdnet.hu

Nagyatádtól alig tizenöt kilométerre a Rinya-patak völgyében fekszik Háromfa, ez az alig több mint 600 fős lakosú somogyi település, mely nevét a helyi legenda szerint arról a három jegenyefáról kapta, melyek a folyócska partján, a révészlak mellett magasodtak, és a sűrű erdőkkel, mocsaras, patakos völgyekkel tagolt vidéken kiváló tájékozódási pontot jelentettek nemcsak a környékbeliek, de az átutazók számára is. A község hivatalos címerében ez a három fa egyébként máig szerepel. A települést – ahol az 1700-as évek elejétől egészen 1945-ig a Festetics családnak is volt nagyobb birtoka – sokan keresik fel külföldről is elsősorban horgásztava miatt, hiszen az 1990-es közepén innen indult hódító útjára Magyarországon a bojlis sporthorgászat. A sokak által csak „Zöld Pokolként” emlegetett 54 hektáros háromfai tó jelentős részét sárga virágú vízitök és különféle hínárféle borítja, így halat kifogni belőle rendkívül nehéz, embert próbáló feladat. Itt nem elég a szerencse, szükség van csónakos rutinra, a szerelékek tökéletes ismeretére és nem kevés fizikai erőre is, vagyis az horgász, aki ezen a „Zöld Poklon” rendezett megmérettetések valamelyikén az élmezőnyben végez, méltán lehet büszke magára! Háromfa neve ugyanakkor kitörölhetetlen az irodalom térképéről is, hiszen 1942. június 29-én itt született Kerék Imre József Attila-díjas költő, műfordító, tanár, aki az 1977-ben megjelent Zöld parázs című első verseskötetében így vallott magáról: „1942-ben születtem Háromfán. Apám a Don környéki harcokban eltűnt, hegedűje tokjában porosodik a gerendán. A pár hold földdel való veszkődés szüneteiben egyetlen öröme volt, ha kézbe vehette szüreti bálon, búcsúban, lakodalomban. Rám maradt notesze tele régi katonanótákkal, népdalokkal: ez volt első találkozásom a költészettel. A csurgói Csokonai Gimnázium tanulója voltam, amikor első versemet közölte a Somogyi Néplap. Érettségi után e lap munkatársa voltam egy ideig. A Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz-rajz szakán szereztem tanári képesítést 1966-ban…Formáló élményeim között Bartók zenéjét, Van Gogh és Egry festészetét, Csokonai, Berzsenyi örökségét tartom számon. A kortársi lírából a legtöbb ösztönzést Csanádi Imre költészetétől kaptam az íráshoz.” Jóllehet a költő – elsősorban tanári munkája miatt – elkerült Somogyból, és élete nagy részét Sopronban töltötte, verseiben a dél-somogyi táj és szülőfalujának, Háromfának az emléke időről-időre visszatért: „Somogy szülőföld/ kék párafátyol/ elföd előlem/ bújtat a távol/ de éjszakánként/ madárzsivajból/ nyír-suhogásból/ álmom kirajzol/ (…) s Csurgó és Nikla/ Vízvár Háromfa/ harangja szólít/ zuhogva bongva/” (Somogyi dal) Költészetében ugyanakkor a természet, a táj, az állat- és növényvilág ábrázolása az emberi sors, illetve az elkerülhetetlen elmúlás szimbóluma is egyben. Ködös utalások és érthetetlen szófordulatok helyett mindig a legtisztább költészet nyelvén, ugyanakkor érthetően fogalmazta meg az örök emberi értékeket. Ehhez pedig – Kormos István tanácsát megfogadva – napi szinten tanulmányozta az elmúlt hét évszázad magyar poézisét csakúgy, mint az ókori klasszikusokat és a világlíra jeleseit. Költészetét mindezek mellett a képzőművészet, különösen is nagy kedvence, Brueghel festészete gazdagította, de nagy hatással voltak rá Egry József alkotásai, illetve Henry Moore vagy Borsos Miklós szobrai. „ A jelen dolgairól pontos, világos, határozott véleményt kell mondani, meg kell látni és láttatni a teremtett világ szépségét, és ki kell mondani az igazságot. Az igazságot keresem, de a mai közviszonyok között nem lehet váteszköltőnek lenni. Már a csurgói Csokonai Gimnáziumban nagyon komolyan gondoltam arra, hogy költő leszek. Amikor első versem nyomtatásban is megjelent, akkor határoztam el, hogy »ennek az országnak a költője leszek«” – vallotta a cyberpress.hu soproni hírportál 2003. januári interjújában. Kerék Imrének több mint húsz verseskötete jelent meg, de műfordítóként is jelentőset alkotott, így mások mellett Rilke, Goethe, Borisz Paszternák és az örmény Iszahakjan verseit ültette át magyarra. 1989-ben Radnóti-díjat, 1995-ben Kormos István-díjat, 2003-ban József Attila-díjat kapott, majd 2020-ban szépirodalmi életművéért, valamint pedagógusi pályafutásáért a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét is átvehette. A 2023. február 3-án elhunyt Kerék Imre emlékét a Háromfáért Egyesület és szülőfaluja odaadóan ápolja. Tájházának falára 2023 júliusában emléktábla került, melyet minden év június 29-én, a költő születésnapján ünnepség keretében koszorúznak meg. A Magyar falu Program támogatásából tavaly felújított tájházban tisztaszobát, konyhát, kamrát és lakószobát rendeztek be, ez utóbbiban helyezték el azokat a vitrineket, amelyekben Kerék Imre versesköteteit, leveleit, a róla szóló újságcikkeket, illetve személyes tárgyait, köztük írógépét, tollát, karóráját és szemüvegét őrzik.