● news.bsdnet.hu

[sz]Fehér Adél, Fotó: Magnific[sz] A pszichiátriai ellátás az egészségügy vadnyugata, ahol törvényesen lehet korlátozni a szabadságot: jöhet a kényszergyógykezelés, a lekötözés vagy az akaratod ellenére történő bent tartás. Éppen ezért lenne létfontosságú, hogy minden ilyen beavatkozás ne csak indokolt, hanem arányos és jogszerű is legyen. De honnan tudja egy laikus, egy halálra rémült hozzátartozó, hogy ami bent történik, az a gyógyítás része, vagy már simán jogsértés? A helyzet akkor válik gyanússá, ha a beteget indokolatlanul vagy aránytalanul hosszú ideig korlátozzák, megalázóan bánnak vele, vagy olyan sérelem éri, ami messze túlmutat egy kellemetlen kezelésen. Sokan ilyenkor azt hiszik, egy kórházzal szemben esélyük sincs, és inkább megpróbálják elfelejteni az egészet. Erre a tehetetlenségre és tájékozatlanságra építve működtet jogsegélyszolgálatot az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány, amely most egy közleményben – amit az alapítvány oldalán is közzétettek – arra kér mindenkit, aki úgy érzi, vele vagy a családtagjával szemben nem tartották be a szabályokat, hogy kérjen segítséget. Nemcsak jogi tanácsot adnak, hanem ha kell, kivizsgálást kezdeményeznek, és eljárnak a hatóságok előtt. Elérhetők hétköznapokon a +36 1 342 6355 és a +36 70 330 5384 telefonszámokon, valamint a panasz@cchr.hu és az info@cchr.hu e-mail-címeken is. Persze fontos látni, hogy a pszichiátriai kezelés nem wellness-hétvége. A törvények valóban lehetővé teszik a beteg szabadságának korlátozását, de csak szigorú feltételekkel, például ha az illető ön- vagy közveszélyes állapotban van. Ilyenkor sem lehet azonban hasraütésszerűen gyógyszerezni és lekötözni embereket; a kényszerintézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálnia a bíróságnak, és minden intézményben biztosítani kell a hozzáférést a betegjogi képviselőhöz. A probléma az, hogy a gyakorlatban ezek a fékek és ellensúlyok nem mindig működnek, ahogy azt az elmúlt évek ombudsmani vizsgálatai is rendre feltárták. A céljuk nemcsak az, hogy egy-egy érintett kapjon jogorvoslatot, hanem hogy kiderüljön, a rendszer hol és miért hibázott. A bulvársajtó is tele van olyan történetekkel, amelyek a pszichiátria és a nyilvánosság határmezsgyéjén egyensúlyoznak. Noszály Sándor ismételt eltűnése után Molnár Anikó is csak találgatni tudott a sportoló állapotáról: „Gondoltam, hogy ráírok, csak nem tudom, hogy milyen állapotban van, és hol van”. A tengerentúlon pedig az egykori tinisztárt, Amanda Bynes-t nyilvánították ön- és közveszélyesnek, miután zavart állapotban találtak rá. Ezek az esetek, bár kiragadott példák, mégis élesen mutatják, milyen vékony a vonal a segítségnyújtás és a jogfosztás között, és miért elengedhetetlen, hogy legyen kihez fordulni, ha ez a vonal elmosódik. [kapcsolodo]/te-lattad-ot-noszaly-sandor-ismet-eltunt-semmit-nem-tudnak-rola-a-baratai/[kapcsolodo]