● news.bsdnet.hu

Ezeket láttad már? Dua Lipa anyaszült meztelenül pózol, az énekesnőt egy kádban fotózták Hegedűs Andrea textilművész: „Elhatároztam, hogy hazajövök és nem fogok siránkozni” De vajon a „delulu” szemlélet csak egy új szó az optimizmusra? Vagy egy hatékony pszichológiai eszköz? Esetleg inkább egy veszélyes menekülési mód a valóság elől? Mint a legtöbb közösségi média trend esetében, úgy ez alkalommal is az igazság valahol a kettő között húzódik meg. A „delulu” az angol delusional (avagy téveszmés) szó rövidítése, amely eredetileg rajongói közösségekben terjedt el, majd a social media platformoknak köszönhetően vált világszerte ismertté. Ma már inkább egy játékos életszemléletet jelöl: azt, hogy úgy viselkedünk és gondolkodjunk, mintha az álmaink vagy a vágyott jövőnk már elérhető közelségben lennének. Ha magadévá tetted a „delulu” gondolkodást, akkor például ahelyett, hogy azt mondanád: „Valószínűleg nem vagyok még elég képzett, hogy megkapjam azt az előléptetést .” Inkább így fogalmazol: „Miért ne engem léptetnének elő?” Ahelyett, hogy eleve elutasítást várnánk, inkább teret adunk a lehetőségeknek és élünk is azokkal. Első ránézésre ez nagyon hasonlít a manifesztációs irányzathoz is. A pszichológia szerint azonban ennél jóval árnyaltabb folyamatról van szó. A pszichológia egyik legjobban alátámasztott megállapítása, hogy az elvárásaink jelentős hatással vannak a viselkedésünkre. Albert Bandura, pszichológus, vezette fel az én-hatékonyság fogalmát, amely azt jelenti, hogy mennyire hisszük el, hogy képesek vagyunk sikeresen megbirkózni a kihívásokkal. Akik magasabb én-hatékonysággal rendelkeznek, kitartóbbak, könnyebben felállnak a kudarcokból és nagyobb valószínűséggel vállalnak új kihívásokat. Úgy érzed, összeomlik az életed? A pszichológia szerint ez a legnagyobb áttörés jele Hasonló következtetésre jutott Carol Dweck, pszichológus kutató, is, a fejlődési szemléletmódról (growth mindset) szóló kutatásaiban: Azok, akik úgy gondolják, hogy a képességeik fejleszthetők, kevésbé félnek a hibázástól és sokkal inkább tanulási lehetőségként tekintenek a kudarcokra. Figyeljük meg, mi a közös ezekben az elméletekben: Egyik sem a mágikus gondolkodásról szól, hanem arról, hogy a hit megváltoztatja a viselkedésünket, a viselkedés pedig megváltoztathatja az eredményeinket. Ha az önmagadba vetett hit miatt beadod a jelentkezésed egy álompozícióra, felszólalsz egy fontos megbeszélésen vagy végre elindítod a régóta halogatott vállalkozásodat, akkor a „delulu” gondolkodás könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat. Nem azért, mert az univerzum teljesítette a kívánságodat, hanem azért, mert te másképp kezdtél el cselekedni. Oprah Winfrey a „delulu” szemlélet előfutára is lehetne. Oprah a mélyszegénységből indult, számos traumát élt át és sokan teljesen irreálisnak tartották, hogy egyszer az amerikai televíziózás egyik megkerülhetetlen arcává válik. Ő azonban már akkor hitt ebben a jövőben, amikor semmi nem utalt rá. Oprah azonban nem csupán hitt önmagában, hanem folyamatosan tanult, fejlődött, kapcsolatokat épített és keményen dolgozott. A sikerét nem kizárólag a pozitív gondolkodás hozta meg. Az önbizalma adott neki bátorságot ahhoz, hogy újra és újra cselekedjen. A közösségi média gyakran elfelejti az érme másik oldalát. Önmagunkban hinni egészséges. A valóságot figyelmen kívül hagyni már nem. Shelley Taylor és Jonathon Brown kutatásai szerint az úgynevezett pozitív illúziók mérsékelt formában valóban javíthatják a mentális jól-létünket és növelhetik a kitartásunkat. Ha azonban az optimizmus teljesen elszakad a tényektől, könnyen alábecsülhetjük a kockázatokat, figyelmen kívül hagyhatjuk a visszajelzéseket vagy makacsul ragaszkodhatunk egy működésképtelen stratégiához. A szervezet-pszichológiában ezt túlzott magabiztossági torzításnak (overconfidence bias) nevezzük. Ez az a jelenség, amikor például egy befektető képtelen belátni, hogy veszteséges döntést hozott, vagy amikor egy vállalkozó nem hallgat az ügyfelei visszajelzéseire, vagy amikor egy munkavállaló biztos benne, hogy előléptetik, miközben sem új készségeket nem fejlesztett, sem többletfeladatokat nem vállalt el. Ez a magánéletünkben is hasonlóan működik. Ha azt hisszük, hogy egy kapcsolat magától megjavul, nehéz beszélgetések nélkül, az már nem optimizmus, hanem elkerülés. 4 kérdés, amit tegyél fel magadnak, ha elakadtál az életedben Elizabeth Holmes, a Theranos egészségügyi technológiai vállalat alapítója. Holmes éveken keresztül győzte meg a befektetőit, és talán önmagát is, hogy a forradalmi vérvizsgálati technológiájuk működik, miközben erre nem volt konkrét bizonyíték. Az ő története természetesen jóval túlmutat a túlzott optimizmuson, hiszen csalás és súlyos etikai problémák is szerepet játszottak benne, mégis fontos pszichológiai tanulságot hordoz: Attól, hogy hiszünk valamiben, az még nem válik valóra. A valóság előbb-utóbb utolér bennünket. A pszichológusok gyakran szerveznek olyan viselkedési kísérleteket, amelyek során a kliens azt gyakorolja, hogy úgy viselkedik, mintha már rendelkezne egy vágyott tulajdonsággal. Például egy szociális szorongással küzdő ember felteszi magának a kérdést: „Ha már most magabiztos lennék a társas helyzetekben, hogyan lépnék be ebbe a terembe?” A cél itt nem az, hogy a kísérletben részt vevő személy becsapja önmagát, hanem az, hogy kipróbáljon új viselkedéseket, amelyek idővel valóban átformálhatják az énképét és növelhetik a magabiztosságát. A viselkedés-pszichológia egyik alapvetése ugyanis, hogy gyakran nem azért cselekszünk, mert magabiztosak vagyunk, hanem azért válunk magabiztossá, mert cselekszünk. A Spanx alapítója, Sara Blakely, gyakran meséli, hogy sem divattervezői, sem üzleti háttere nem volt, amikor elindította vállalkozását. Sokan kinevették az ötletét. Ő azonban a visszautasításokat nem annak bizonyítékaként értelmezte, hogy alkalmatlan, hanem a tanulási folyamat részeként. Ez kiváló példája a már korábban említett fejlődési szemléletmódnak. Sarah ugyanis nem azt hitte, hogy minden döntése és lépése hibátlan lesz, hanem azt, hogy képes lesz tanulni, fejlődni és alkalmazkodni. Egy pszichológus 5 módszere, hogy az elengedés többé ne legyen szenvedés Felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e magunkévá tenni a „delulu” szemléletet, vagy inkább óvakodjunk ettől. A válasz az, hogy igen, de csak addig, amíg nem veszítjük el a talajt a lábunk alól. A legsikeresebb emberek kívülről szemlélve gyakran irreális célokat tűznek ki maguk elé. Gondoljunk csak Serena Williams -re, aki már fiatalon nyíltan beszélt arról, hogy a világ legjobb teniszezője szeretne lenni. Vagy Harrison Fordra , aki még ácsként dolgozott, mielőtt megkapta azt a filmszerepet, amely örökre megváltoztatta az életét. Ezek az emberek nem figyelmen kívül hagyták a valóságot, hanem egyszerűen csak nem engedték, hogy a jelenlegi helyzetük határozza meg a jövőjüket. A pszichológia szerint az ideális egyensúly az önbizalomhiány és az önbecsapás között található. Nevezhetjük ezt megalapozott optimizmusnak is: annak a képességnek, hogy képesek vagyunk egy jobb jövőt elképzelni, miközben nyitottak maradunk arra, hogy a valóság visszajelzései alapján változtassunk. Teszt: Te hogyan kezeled a változást? Most kiderül, mi a domináns megküzdési stílusod A „delulu” mindset nem azért működhet, mert a valóság varázsütésre alkalmazkodik a vágyainkhoz, hanem azért, mert az önmagunkba vetett hit megváltoztatja a viselkedésünket, a viselkedésünk pedig képes megváltoztatni az eredményeinket.