● news.bsdnet.hu

Ami korábban kezelhetőnek tűnt, most szorongást , ingerlékenységet, alvászavart vagy teljes túlterheltséget válthat ki. Nem biztos, hogy csak a munka, a család vagy a mindennapi rohanás lett több. A háttérben a perimenopauza és a menopauza hormonális változásai is komoly szerepet játszhatnak. A menopauzát ma már egyre kevésbé tekintik pusztán a menstruáció megszűnésének. Inkább olyan testi-lelki átmenetként írják le, amely az egész szervezetet érinti: az idegrendszert, az anyagcserét, az alvást, a hangulatot és a stresszre adott reakciókat is. A kortizol a mellékvesék által termelt hormon, amelyet gyakran stresszhormonnak neveznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy önmagában rossz lenne. A kortizol nélkülözhetetlen a túléléshez. Részt vesz a vércukorszint szabályozásában, befolyásolja a vérnyomást, az immunrendszer működését, az energiaháztartást, és segít a szervezetnek reagálni a fizikai vagy érzelmi kihívásokra. A gond akkor kezdődik, ha a stresszreakció túl gyakran vagy túl sokáig marad bekapcsolva. Ilyenkor a kortizolszint nemcsak rövid időre emelkedik meg, hanem tartósan magasabb szinten maradhat, ami hosszabb távon több testi és lelki folyamatot is megterhelhet. A szervezet sokkal több dolgot érzékel stresszként, mint azt elsőre gondolnánk. Nemcsak egy munkahelyi konfliktus, egy családi vita vagy pénzügyi aggodalom aktiválhatja a stresszrendszert. Kortizolszint-emelkedéshez hozzájárulhat a tartós alváshiány, a túl sok koffein, a rendszertelen étkezés, a szélsőséges diéta, a vércukorszint-ingadozás, a túl intenzív edzés, a krónikus gyulladás, a fertőzések, a folyamatos képernyőhasználat, valamint az elfojtott érzelmek és megoldatlan lelki konfliktusok is. A test nem mindig tesz különbséget valós fizikai veszély és tartós lelki feszültség között. Mindkettőre hasonló vészreakcióval válaszolhat. Ha a szervezet hosszabb ideig stresszüzemmódban működik, annak többféle következménye lehet. Sokan fokozott étvágyat , édesség vagy zsíros ételek utáni sóvárgást, hasi hízást és nehezebb fogyást tapasztalnak. A test ilyenkor mintha tartalékolni próbálna, ami evolúciós szempontból érthető, a hétköznapokban viszont frusztráló. A magas stresszterhelés az alvást is megzavarhatja. A kortizolnak ideális esetben reggel kell magasabbnak lennie, estére pedig csökkennie kell. Ha ez a ritmus felborul, jöhet a nehéz elalvás, az éjszakai ébredés, a hajnali felriadás vagy az az érzés, hogy az ember hiába aludt, mégsem pihent. Az agy is érzékenyen reagálhat. A memória, a koncentráció, a figyelem és az érzelmi szabályozás is romolhat, ezért sokan számolnak be feledékenységről, szétszórtságról, agyi ködről, ingerlékenységről vagy fokozott szorongásról. A perimenopauza során az ösztrogén és a progeszteron szintje ingadozni kezd, majd fokozatosan csökken. Ezek a hormonok nemcsak a menstruációs ciklusban játszanak szerepet. Az ösztrogén hatással van többek között a szerotoninrendszerre, amely a hangulat, az érzelmi egyensúly és a jóllét szempontjából fontos. A progeszteronnak pedig sok nőnél természetes nyugtató, idegrendszert csillapító hatása lehet. Amikor ezek a hormonok kiszámíthatatlanul változnak, sokan azt érzik, hogy elveszítik korábbi lelki ellenálló képességüket. Nem biztos, hogy gyengébbek lettek. Inkább arról lehet szó, hogy a szervezetük éppen egy nagy hormonális és idegrendszeri áthangolódáson megy keresztül. A menopauza körüli időszakban az agy stresszfeldolgozása érzékenyebbé válhat. Ugyanaz a helyzet, amely korábban csak bosszantó volt, most sokkal nagyobb érzelmi reakciót válthat ki. Egy elmaradt üzenet, egy zsúfolt nap, egy munkahelyi kérés vagy egy családi vita hirtelen aránytalanul soknak tűnhet. Ehhez gyakran társul a belső mondat: „Mi baj van velem? Régen ezt simán bírtam.” Pedig nem feltétlenül arról van szó, hogy az ember „szétesett”. Sokkal inkább arról, hogy a hormonális változások, az alvászavar és a felhalmozódott életterhek együtt sokkal érzékenyebbé tehetik az idegrendszert. Sok nő számol be arról, hogy hajnalban, gyakran 3 és 4 óra körül felébred, majd már nem tud visszaaludni. Ilyenkor gyakran beindulnak a gondolatok, jön az aggodalom, a lista a teendőkről vagy a teljesen irracionálisnak tűnő szorongás. Ennek hátterében állhatnak hőhullámok, éjszakai izzadás, vércukor-ingadozás, stressz, alkohol, koffein, de a kortizol természetes napi ritmusának zavara is szerepet játszhat. A rossz alvás pedig tovább emeli a stresszterhelést. Így könnyen kialakulhat egy ördögi kör: a hormonváltozás rontja az alvást, a rossz alvás növeli a stresszt, a stressz pedig tovább rontja az alvást. Menopauza alatt minden stresszesebbnek tűnik? Ezért boríthatja fel a hormonváltozás az egész idegrendszert / Fotó: Northfoto Sok nő azt veszi észre, hogy ugyanúgy eszik, mint korábban, mégis könnyebben hízik, különösen hasra. A menopauza körüli hormonváltozások önmagukban is hajlamosíthatnak arra, hogy a zsír inkább a hasi területre rendeződjön át. Ehhez társulhat a krónikus stressz hatása is. A tartósan emelkedett kortizol fokozhatja az étvágyat, erősítheti az édesség iránti vágyat, ronthatja az inzulinérzékenységet, és megnehezítheti a fogyást. Ez az egyik oka annak, hogy a korábban működő módszerek negyven felett már nem mindig hozzák ugyanazt az eredményt. Amikor a testsúly emelkedni kezd, sok nő első reakciója a drasztikus kalóriacsökkentés és a még több kardióedzés. Ez azonban egy már amúgy is terhelt szervezetnél tovább fokozhatja a stresszreakciót. A túl kevés étel, a koplalás, a rendszertelen étkezés és a túl intenzív edzés azt üzenheti a testnek, hogy veszélyhelyzet van. Ilyenkor a fogyás még nehezebbé válhat. Sok szakértő ezért inkább kiegyensúlyozottabb stratégiát javasol: elegendő fehérjebevitelt, stabil vércukorszintet, erősítő edzést az izomtömeg megőrzéséhez, mérsékelt kardiót, megfelelő alvást és valódi regenerációt. Az ösztrogénszint csökkenése a gyulladásos folyamatokra is hatással lehet. Ha ehhez krónikus stressz, rossz alvás és túlterheltség társul, sok nő fáradékonyabbnak érezheti magát, lassabban regenerálódhat, és erősebben jelentkezhetnek nála izom- vagy ízületi panaszok. Ezért a menopauza idején nemcsak az étrend vagy a mozgás számít, hanem az is, milyen állapotban van az idegrendszer. A test ilyenkor gyakran nagyon egyértelműen jelzi, hogy a régi tempó már nem fenntartható. A cél nem az, hogy minden stresszt eltüntessünk az életből. Ez lehetetlen. Inkább az a fontos, hogy a testnek legyen lehetősége visszatérni nyugalmi állapotba. Ebben segíthet a rendszeres, de nem túlzásba vitt mozgás: séta, pilates, jóga, úszás, mérsékelt erősítő edzés vagy könnyű kardió. A nagyon intenzív terhelést érdemes a test aktuális állapotához igazítani. Az alvás kiemelt szerepet kap. A hűvös hálószoba, a rendszeres lefekvési idő, az esti képernyőhasználat csökkentése, az alkohol és koffein mérséklése sokat segíthet. A légzőgyakorlatok, a meditáció, a természetben töltött idő, a naplóírás, a jóga, a tai chi vagy más tudatos jelenlétet erősítő módszerek az idegrendszer lecsendesítését támogathatják. A menopauza természetes életszakasz, de ez nem jelenti azt, hogy minden tünetet csendben el kell viselni. Ha a hőhullámok, alvászavar, hangulati ingadozás, szorongás, depresszív tünetek, jelentős testsúlyváltozás vagy agyi köd erősen rontja az életminőséget, érdemes nőgyógyásszal, endokrinológussal vagy háziorvossal konzultálni. Bizonyos tünetek hátterében pajzsmirigyprobléma, vérszegénység, inzulinrezisztencia, gyógyszermellékhatás, alvási apnoe vagy más állapot is állhat. A menopauzális hormonterápia, a pszichológiai támogatás vagy más kezelések egyes nők számára sokat javíthatnak az életminőségen, de ezekről mindig egyéni mérlegelés alapján érdemes dönteni. A menopauza sok nő számára valódi fordulópont. Nemcsak a ciklus változik meg, hanem az is, hogyan reagál a test a stresszre, a kialvatlanságra, a túlterhelésre és az önmagunkkal való bánásmódra. A tünetek nem azt jelentik, hogy valaki gyenge, hisztis vagy „már nem a régi”. Sokkal inkább azt, hogy a szervezet új feltételek között próbál egyensúlyt találni. Ez az időszak lehet kellemetlen, fárasztó és ijesztő is. De lehet egy fontos jelzés is: ideje másképp bánni a testtel, komolyabban venni a pihenést, figyelni az idegrendszerre, és elengedni azt a régi működésmódot, amelyben mindig mindent erőből kellett kibírni. Mert néha nem az a megoldás, hogy még jobban összeszorítjuk a fogunkat. Hanem az, hogy végre meghalljuk, mire próbál figyelmeztetni a testünk. Forrás: Woman.bg