● news.bsdnet.hu

A fosszíliát eredetileg 1978-ban tárták fel a dániai Gram Clay Pit lelőhelyen. A paleontológusok ekkor mintegy húsz, egyazon példánytól származó csigolyára bukkantak. Ezek egyike – a maga 23 centiméteres átmérőjével – minden addig ismert megalodon-csigolyát felülmúlt, így központi szerepet játszott az ősállat maximális testméretének meghatározásában. A lelet 1989-ben, szállítás közben súlyosan megsérült, majd sokáig elveszettnek hitték. Később azonban Bent Erik Kramer Lindow, a Dán Természettudományi Múzeum kurátora egy fosszíliákat rejtő dobozban ráismert a maradványokra. A kutatók végül két részlegesen megőrződött csigolyát, legalább 185 kisebb csigolyatöredéket, valamint több kőzetdarabot azonosítottak. Mivel a cápák váza porcos, a megalodon maradványai meglehetősen hiányosak. A kutatók éppen ezért főként a fogakból, illetve a ritkán előkerülő, elmeszesedett csigolyákból tudnak az állat méretére következtetni. A szakemberek a csigolyákat körülvevő üledéket is megvizsgálták. A mikroszkópos elemzés során fosszilis óriáscápa-pikkelyekre bukkantak, amelyeket a kutatócsoport a megalodon gyomortartalmaként azonosított. A felfedezés jól illeszkedik azokhoz az újabb eredményekhez, melyek szerint a megalodon nem volt válogatós, hanem kifejezetten változatos étrenden élt. A termetesebb példányok így akár nagyobb testű cápákat is elejthettek. A kutatás a Palaeontologia Electronica című folyóiratban jelent meg.