● news.bsdnet.hu

A hónap elején a Washington és Teherán által aláírt, 14 pontból álló megállapodás úgy rendelkezik, hogy a Hormuzi-szorosban biztosítani kell a kereskedelmi hajók biztonságos, díjmentes áthaladását. Ez a dokumentum azonban – az egyezmény többi részéhez hasonlóan – csak a 60 napos tárgyalási időszakra érvényes, miközben a megállapodás Iránt és Ománt egy közös terv kidolgozására kötelezi. Az áthaladási díj bevezetése a térség háború utáni új üzleti modelljének részeként szakítana a vízi úton évszázadokon át fennálló szabad átkelés gyakorlatával. A névtelenséget kérő források szerint Omán önkéntes alapú díjat vezetne be , Teherán viszont ragaszkodik a kötelező fizetéshez . Maszkat reményei szerint a befolyt összegek a biztonságos hajózás fenntartásának költségeit fedeznék, a Malakka- és a Szingapúri-szoros mintájára. Irán külügyminiszter-helyettese hétfőn ugyanakkor közölte, hogy amennyiben nem sikerül megállapodniuk Ománnal, Teherán egyoldalúan vezeti be a díjat. Az iráni–izraeli háború során Donald Trump amerikai elnök múlt hónapban azzal fenyegette meg Ománt, hogy megtámadja az országot, amennyiben együttműködik Iránnal a díj kivetésében. Az elnök hangsúlyozta, hogy a szoros mindenki előtt nyitva marad, azt senki sem fogja ellenőrizni, mivel nemzetközi vizekről van szó, majd hozzátette, hogy Ománnak úgy kell viselkednie, mint a többi országnak, különben katonai csapást mérnek rájuk. A diplomáciai kirohanást követően az amerikai képviselők igyekeztek megóvni a kétoldalú kapcsolatokat, és nyomást gyakoroltak Ománra, hogy nyilvánosan cáfolja az iráni állításokat, ám törekvéseik nem jártak sikerrel. Maszkat nem reagált a megjegyzésekre, de egy ománi diplomata és Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter későbbi, zárt ajtók mögött zajló megbeszélésén a szultanátus képviselője biztosította Washingtont, hogy nem terveznek áthaladási díjat kivetni a szorosban. A háború kezdetén, amikor a többi Öböl-menti állam megnyitotta katonai bázisait az Egyesült Államok előtt, és csatlakozott az Irán elleni fellépéshez, Ománt kívülállónak tekintették, mivel bírálta az amerikai akciókat, és vonakodott bekapcsolódni a konfliktusba. Maszkat óvatos politikáját azonban igazolta a tűzszünet, amelyet a térségben széles körben iráni győzelemként értékelnek. Omán egyébként az Egyesült Államok legrégebbi szerződéses partnere a régióban, a két ország diplomáciai kapcsolatai egészen 1833-ig nyúlnak vissza. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio