● news.bsdnet.hu

„Nem az a kérdés, hogy valaha is bevetnek-e nukleáris fegyvert, hanem az, hogy mikor”. A vészjósló mondat Susi Snydertől, a 2017-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett genfi székhelyű Nemzetközi Kampány a Nukleáris Fegyverek Megsemmisítéséért (ICAN) programigazgatójától származik. Az ICAN 2017-ben jelentős szerepet játszott abban, hogy az ENSZ elfogadta a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződést (TPNW), amelyet eddig 74 ország ratifikált, további 25-ben pedig folyamatban van.A szervezet június közepén tette közzé éves jelentését a nukleáris fegyverkezési kiadásokról. A körülmények és események Snyder pesszimizmusát igazolják. A világ egyik legkiszámíthatatlanabb, s ezáltal egyik legveszélyesebb vezetője, Kim Dzsongun, múlt héten bejelentette, hogy országa a következő öt évben „exponenciálisan” megerősíti a haditengerészetét, növeli annak „stratégiai” (nukleáris) képességeit. Észak-Korea elnöke új korszakról, „történelmi küldetésről” beszélt a Japan Times szerint, ami azt vetíti előre, hogy a világ utolsó sztálinista jellegű diktatúrája, amely így is veszélyesen nagy atomerzenállal rendelkezik, az elkövetkező években növelni fogja nukleáris erejét. Kim az utóbbi időben többször beszélt ilyen irányú terveiről. A diktatúra katonai és nukleáris erejére az ország elszigeteltsége folytán nincs pontos rálátása a nemzetközi szervezeteknek, de a Kisvezér június elején egy nyilvános beszédében azt állította, országa az elmúlt öt évben megduplázta a bombagyártáshoz szükséges hasadóanyagok termelési kapacitását és „ambiciózus jövőbeli tervet” kíván végrehajtani nukleáris erőinek exponenciális ütemű növelése céljából. Tavaly júniusban a „12 napos háború” végét bejelentő sajtótájékoztatón Donald Trump néhány órával az iráni atomlétesítmények elleni amerikai bombázást után, még mielőtt bármiféle szakmai kárfelmérés megtörtént volna, bejelentette az iráni atomfenyegetés felszámolását. „Nemrég az amerikai hadsereg pontos és kiterjedt csapásokat mért az iráni rezsim három fő nukleáris létesítményére: Fordóra, Netanzra és Iszfahánra… Ma éjjel bejelenthetem a világnak, hogy a támadások látványos katonai sikert hoztak… Irán központi nukleáris dúsító létesítményei teljesen és végérvényesen megsemmisültek.” Az amerikai elnök szavait akkor sem hitték el még az őt hallgató újságírók sem, nemhogy a biztonságpolitikai szakemberek. Két nappal később aztán a New York Times közzétette a Pentagon belső hírszerzési jelentését, ami egészen más következtetésre jutott. A Pentagon úgy értékelt, hogy az iráni nukleáris létesítményekben okozott kár jelentős ugyan, de távolról sem végleges és teljes. Azóta Trump újabb háborút indított Irán ellen, többek között épp annak fenyegető atomprogramja és arzenálja miatt. Bár a február 28-án kezdődött Irán elleni háborúban is többször aratott már világraszóló sikert Trump, most épp a svájci zöld asztalnál próbálnak valamiféle megnyugtató megoldást találni Teherán atomprogramjára. Igaz ugyan, hogy a világon kilenc ország rendelkezik atomfegyverrel, mégis az iráni nukleáris program a legaggasztóbb, hiszen a perzsa ország az egyetlen olyan ország, amely deklaráltan egy másik államot készül elsöpörni a föld felszínéről. Ez az ország Izrael. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) becslései szerint Irán még mindig 440 kg magasan dúsított (60%) uránnal rendelkezik, ami lehetővé tenné körülbelül tíz atombomba gyártását. A fegyvergyártáshoz ugyan 90 % fölötti tisztaságú urán kell, de Irán nem véletlenül halmozott 60 %-on- innen már „gyerekjáték” az ugrás a fegyvertisztaságú uránig, ezért kongatta a vészharangot Izrael és állította az ENSZ felügyeleti szerve, hogy Teherán az atombomba kapujában áll. Moszkva mostanában ugyan épp szünetet tart az atomriogatásban, Dmitrij Medvegyevre mintha szájkosár került volna, de az új orosz fegyverfejlesztések mind abba az irányba történtek, hogy az új szuperrakéták nukleáris hordozófejjel is működhessenek. De amint lapunk is beszámolt róla, a fenyegetések felpörögtek, rövidesen Európa is a bombák földje lehet. A leszerelés nincs napirenden, a kényszerű fegyverkezés annál inkább. Június elején a Financial Times számolt be arról, hogy az Egyesült Államok tárgyalásokat folytat atombombázók telepítéséről több európai NATO-tagországba is, a már meglévő hat (Belgium, Hollandia, Olaszország, Németország, Törökország és az Egyesült Királyság) mellett. Különösen az Oroszország közelsége által magukat kiemelten veszélyben érző Lengyelországban és a balti országokban nagy a fogadókészség. Washington így próbálja megnyugtatni NATO-szövetségeseit, és bizonyítani, hogy az amerikai katonai támogatás csökkentése nem gyengíti a biztonsági garanciákat és a hagyományos amerikai nukleáris védőernyőt. Európa kételkedik Trump garanciáiban, Emmanuel Macron bejelentette a francia nukleáris doktrína átalakítását, felajánlotta nukleáris védőernyőjének kiterjesztését európai szövetségeseire, de utalt arra is, hogy országa növelni fogja nukleáris robbanófej-arzenálját. Mindezt megkoronázza az a szomorú tény, hogy február 4-én éjfélkor lejárt a NEW START amerikai-orosz nukleáris fegyverkorlátozási egyezmény. Négy évtized után először maradt korlátozási szerződés nélkül a két legnagyobb atomhatalom, úgy hogy az USA és Oroszország a világ nukleáris fegyverzetének mintegy 90 százalékával rendelkeznek. Mindeközben a nukleáris fejlesztésekre szánt kiadásokra vonatkozó előrejelzések ijesztőek. Az ICAN „Előre megfontolt szándék: Nukleáris Fegyverekre Kiadott Pénz 2025-ben” című éves jelentése szerint tavaly 19%-kal nőtt, történelmi rekordot jelentő 119 milliárd dollárt ért el a nukleáris katonai kiadások mérlege. A világ kilenc atomhatalma összesen ennyit költött atomarzenáljára. Ez 16,8 milliárd dolláros növekedés 2024-hez képest. A két legtöbbet költő ország az USA és Kína. Az USA 69,2 milliárd dollárt különített el atomfegyvereire, 12,4 milliárddal többet, mint 2024-ben, Kína 13,5 milliárdot. Az Egyesült Királyság először előzte meg Oroszországot 12,6 milliárd dolláros kiadásokkal nukleáris arzenáljára, amire a Kreml 9,5 milliárdot költött. Észak-Korea ráfordítása nem ismert, de Kim Dzsongun azt mondta, Phenjan megduplázta nukleáris anyaggyártási kapacitását. A szakemberek jelentős, dollármilliárdokban mérhető növekedést jósolnak a továbbiakban is. Az ICAN becslése szerint a nukleáris fegyverekre fordított globális kiadások az elkövetkező évtizedekben elérhetik az 1 billió dollárt. Az atomsorompó-egyezmény (NPT) által elismert öt atomhatalom - az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország, Oroszország és Kína - közös nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentették, hogy „egy atomháborút nem lehet megnyerni, és soha nem szabad megvívni”. Csakhogy az atomsorompó egyezmény országai arra is ígéretet tettek, hogy nem adják át nukleáris fegyvereiket más államoknak, a nem-atomhatalmak pedig arra, hogy nem fejlesztenek vagy szereznek be ilyen fegyvereket. Oroszország mégis Belaruszba telepített nukleáris kapacitást, az USA tervezi a terjeszkedést, mint ahogy Franciaország is, és már régen nem öt, hanem valójában 9 atommal rendelkező ország van, hiszen India, Pakisztán, Észak-Korea, és Izrael is rendelkezik atomfegyverrel. Utóbbi ugyan hivatalosan sosem erősítette meg ezt, de a nemzetközi szakértők számon tartják nukleáris arzenálját. Az ICAN számítása szerint egyetlen napnyi globális nukleáris fegyverekre fordított kiadás 2 millió embert mentene meg az élelmiszer-bizonytalanságtól, egy hétnyi kiadás több mint 12 millió embert védene meg a kanyarótól, a mumpsztól és a rubeolától. Az USA éves nukleáris arzenálra fordított kiadásai 2025-ben az ENSZ teljes éves költségvetésének 19-szerese volt. A szervezet jelentésének kiértékelésében úgy véli, hogy a nukleáris hatalmak nem az „emberiség megmentésére”, hanem inkább a „kiirtására” törekszenek, hiszen nem tartják be az NPT 6. cikkét, amely felszólítja őket atomarzenáljuk leszerelésére. Már csak emlék a jó szándék Az első, 1991-ben aláírt amerikai-szovjet nukleáris fegyverkorlátozási START egyezmény 1994-ben lépett hatályba, Szovjetunió helyét Oroszország vette át. Az Új START egyezményt 2010-ben Prágában írta alá Barack Obama amerikai és Dmitrij Medvegyev orosz elnök. Utóbbinak meghosszabbítását Donald Trump már első elnöksége alatt sem írta alá, de 2021-ben Joe Biden megtette. Most Trump arra hivatkozva nem írta alá az újabb hosszabbítást, hogy Kína bevonása nélkül nincs értelme. Az első START egyezmény a legjelentősebb leszerelési megállapodás volt, amelynek végrehajtása során 2001-ig stratégiai nukleáris fegyvereinek mintegy négyötödét vonta ki a két atomhatalom. Oroszország az ukrajnai háború kirobbantása után felfüggesztette az amerikai ellenőrzést, de nem lépett ki az egyezményből. Barack Obama a 2009 áprilisában Prágában, az egyezmény aláírása után tartott beszédében azt mondta: „Ma világosan és meggyőződéssel kijelentem Amerika elkötelezettségét a béke és a biztonság megteremtése iránt egy nukleáris fegyverek nélküli világban. Nem vagyok naiv. Ez a cél nem fog gyorsan megvalósulni – talán még az én életemben sem.” A volt amerikai elnök az akkori valósággal igen, de a Trump-faktorral nem számolhatott. A Végítélet-óra Doomsday Clock – Végítélet óra volt a fedőneve az amerikai atombomba fejlesztési Manhattan-tervnek. A kidolgozást végző tudóscsoport 1945-ben alapította meg a Bulletin of the Atomic Scientists nevű nonprofit szervezetet, amely az órát mai napig működteti. Az időt e csoport tudományos és biztonsági tanácsának szakértői - nyolc Nobel-díjas fizikus és kémikus- állítják be, konzultálva a szponzorok tanácsával, amelyet Albert Einstein és J. Robert Oppenheimer, az atombomba atyja hozott létre 1948 decemberében. Magát az órát 1947-ben indították el, szimbolikusan azt jelzi, milyen közel áll az emberiség a saját maga által előidézett globális katasztrófához. A jelenlegi 85 másodperc éjfélig az emberiség történetének legveszélyesebb állapota. A tudósok szerint a nukleáris fenyegetést súlyosbítja a klímaváltozás, a diszruptív technológiák illetve a mesterséges intelligencia ellenőrizetlen fejlődése és a dezinformáció terjedése, de a nacionalista autokráciák térnyerése is. Álláspontjuk szerint ugyanakkor a helyzet még stabilizálható, a nukleáris arzenál korlátozását célzó párbeszéd még újraindítható.