● news.bsdnet.hu

„Csak jobban kellene akarni” – a mondat, ami sokakat visszalök A fogyásról beszélni sokszor azért nehéz, mert a téma pillanatok alatt erkölcsi kérdéssé válik. Mintha a testsúly egyenesen megmutatná, ki mennyire fegyelmezett, erős vagy kitartó. Prof. Dr. Gellér László, a Semmelweis Egyetem kardiológus és belgyógyász szakorvosa, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke szerint ez az egyik legkárosabb leegyszerűsítés, hiszen az elhízás jóval összetettebb annál, mint hogy egyetlen döntésre lehessen visszavezetni. Számos tényező szerepet játszhat benne, miközben a környezet, a stressz, a mozgás lehetősége és a családi minták is alakítják. „Az orvostudomány ma az elhízást egyfajta krónikus, visszatérő betegségként definiált állapotnak tekinti, amely részben endokrin, részben neurológiai, részben hormonális, részben pszichés, részben anyagcserezavarokkal társul, és genetikai háttere is van. Ez is arra utal, hogy ez nem egyszerűen döntés kérdése. A döntés, az eljutás odáig, hogy ezen változtatni kell, nagyon fontos lépés, de nagyon sok más ponton is küzdenünk kell azért, hogy eredményt érjünk el” – fogalmaz Gellér professzor. Fotó: profimedia Sok érintett már akkor védekezik, mielőtt bármilyen segítséget kérne. Tudja, milyen mondatok jönnek majd: kevesebbet kellene enni, többet kellene mozogni, jobban kellene akarni. Ezek a tanácsok elsőre ártalmatlannak tűnhetnek, de ha valaki hosszú ideje próbálkozik, több fogyókúrán és visszahízáson van túl, könnyen azt hallja ki belőlük, hogy egyedül vele van baj. A WHO is krónikus, visszatérő betegségként írja le az elhízást, amely genetikai, neurobiológiai, viselkedési és környezeti tényezők kölcsönhatásából alakul ki. Ez nem veszi el az érintett felelősségét, inkább azt jelenti, hogy a felelősség mellé eszközöket, szakmai támogatást és időt kell adni – főleg úgy, hogy 2024-ben már 35 millió 5 év alatti gyermek volt túlsúlyos, ahol a személyes felelősség kérdése egészen másképp merül fel. A szégyen sokszor csak a távolmaradásban mutatkozik meg A testsúly azért is különösen érzékeny téma, mert szemmel látható. Még csak beszélni sem kell róla ahhoz, hogy mások észrevegyék, megjegyezzék vagy azonnal ítélkezzenek az érintett felett. Gellér professzor szerint a megbélyegzés nem egyszerű kellemetlenség: befolyásolhatja, hogy a beteg mennyire bízik az ellátásban, mennyire beszél őszintén a nehézségeiről, és visszamegy-e a kontrollokra. „Az elhízás jellemzően elég erősen stigmatizál. Eredményezhet krónikus szégyenérzetet, hibásságérzést, gyengeségérzést, az akaraterő hiányának érzését, és megjelenhet a megalázottságtól való félelem is. A páciensek egy része sok sikertelen fogyókúrán van túl, ismeri a drasztikus diétákat, a jojóeffektust, és ez oda vezethet, hogy szeretne változtatni, de már nem hisz benne, hogy képes rá” – mondja. A súly miatti stigma ráadásul önmagában is egészségügyi kockázattá válhat. A BMJ 2025-ös szakmai összefoglalója szerint a testsúllyal kapcsolatos előítéletek rontják az ellátáshoz való hozzáférést és az ellátás minőségét, miközben fizikai és mentális egészségi következményekkel is járhatnak. Fotó: profimedia Az ítélkezésmentes ellátás a siker egyik kulcsa Az empátia itt különösen fontos, hogy a kezelés részét képezze, és ne csak egy kedves mellékszál legyen. Ha az első találkozásban benne van a szemrehányás, a beteg könnyen elhallgatja az étkezési mintáit, a visszaeséseit, a félelmeit vagy azt, hogy miben nem tudja követni a javaslatokat. A bizalom ezzel szemben lehetővé teszi, hogy az orvos, a szakdolgozó és a páciens valódi adatokból, valódi élethelyzetből induljon ki. „A magyar nyelv elég gazdag ahhoz, hogy a személyközpontúság legyen hangsúlyos, és véletlenül se stigmatizáljunk. Használjuk például azt, hogy elhízással élő beteg, és ne azokat a kifejezéseket, amelyek minősítenek. Beszéljünk testtömeg-szabályozási nehézségről, anyagcsere-problémáról, és nagyon fontos, hogy a problémát leválasszuk a személyről: betegségről vagy kezelendő állapotról beszéljünk” – magyarázza Gellér professzor. Ez a gyakorlatban apró, de nagyon is számító döntésekből áll. Milyen szót használunk? Mekkora célt tűzünk ki? Megkérdezzük-e, mi fér bele a beteg életébe? Gellér professzor szerint a reális célok azért is fontosak, mert az önértékelés visszaépítésében is szerepük lehet: nem mindenkinek a napi tízezer lépés az első elérhető lépcsőfok, van, akinek már egy kisebb, rendszeresen tartható mozgásforma is fordulatot jelenthet. A láthatatlan munka: a szakdolgozók erőfeszítései elengedhetetlenek A fogyásról szóló cikkekben gyakran az orvos, a gyógyszer, a diéta vagy a mérleg kerül előtérbe, miközben a hosszú távú ellátás egyik legfontosabb része a szakdolgozói jelenlét. Ők azok, akik a beteggel sokszor több ponton találkoznak, lefordítják a javaslatokat a mindennapokra, segítenek értelmezni a kontrollok jelentőségét, és észreveszik, ha valaki elakad. Fotó: profimedia Bernáth-Lukács Zsuzsanna diplomás szakápoló, kardiológiai asszisztens, a SZÍVSN Országos Betegegyesület elnöke szerint ez a munka részben betegoktatás, részben betegkövetés, részben kapcsolattartás. A rendelőben nem mindig derül ki, hogy a páciens mit értett meg abból, amit hallott, mit tud otthon megvalósítani, és hol lesz szüksége újabb magyarázatra. Itt lép be az a szakdolgozói figyelem, amelynek kevés nyilvános tere van, mégis ezen múlhat, hogy a beteg nem marad-e magára két kontroll között. „Amiben a szakdolgozók tudnak segíteni, az a megfelelő tájékoztatás, a betegkövetés, a telefonos kapcsolattartás, a folyamatos odafigyelés, és a változások, visszaesések és sikerek felismerése. Ha valaki segítséget kér, mindig legyen valaki, aki konkrétan tud segíteni, ha az orvos épp nem elérhető. A SzívSN Egyesületnél egy ún. koordinátori hálózat segítségével foglalkozunk az érintettekkel, beteggel és orvossal együtt alakítjuk ki a betegutat” ‒ mondja. A láthatatlan munka másik része a motiváció fenntartása: ritkán mérhető egyetlen vizsgálati eredménnyel, de sokszor ez tartja bent a beteget a folyamatban. A szakdolgozó folyamatosan figyeli, hol akadt el az érintett, kell-e más mozgásforma, érti-e a gyógyszerszedést, bevonható-e a család, és szükség van-e újabb szakemberre. Mit tehetünk, hogy könnyebb legyen segítséget kérni? Beszéljünk úgy a testsúlyról, hogy közben ne minősítsük az embert. A nagy fogadalmak helyett válasszunk apróbb, tartható változtatásokat, amelyet kontrollnál vissza lehet nézni. Kérjünk segítséget háziorvostól, szakorvostól, dietetikustól vagy gyógytornásztól, ha a korábbi próbálkozásaink sorra elakadtak. Vonjuk be a családot, mert a bevásárlás, a főzés, a közös programok és a napi ritmus ritkán változik meg egyedül. Fogadjuk el, hogy bizonyos esetekben gyógyszeres, akár injekciós testsúlycsökkentő kezelés is része lehet a terápiának, természetesen csak szakorvosi döntés alapján. Ez nem kudarc vagy gyengeség. A „szuri” sem varázslat, hanem egy hosszabb út egyik eszköze Az újfajta testsúlycsökkentő gyógyszerek, köztük a GLP-1-alapú injekciós kezelések sok érintett számára hoztak új reményt. „Az úgynevezett GLP-1-analógok csökkentik az éhségérzetet, lassítják a gyomorürülést, és a jóllakottságot hamarabb érezzük. Nagyjából ezeken a pontokon keresztül csökkentik a táplálékbevitelt. Ezek a gyógyszerek segítséget tudnak adni abban, hogy legyen eredmény, és ezzel a pszichés hatásokra, az önhibáztatásra is hatni tudnak, amikor korábban nem sikerült elérni a célt” ‒ magyarázza Gellér professzor. Zsuzsanna emellett hangsúlyozza: az injekció nem helyettesíti a betegutat és a teljes életmódváltást, amelynek hosszú távra kell szólnia. A fogyásról szóló történetekben gyakran a mérleg kapja a főszerepet. Pedig sok embernél az első valódi fordulat az, amikor végre szégyen helyett bizalommal lép be egy rendelő ajtaján. A második pedig az, amikor ott egyetlen utasítás helyett olyan kísérést kap, amelyben az orvos, a szakdolgozó és a beteg ugyanannak a hosszú folyamatnak a résztvevője. Szponzorált tartalom. A cikk megjelenését a Novo Nordisk Hungária Kft. támogatta.The post A fogyás előtt előbb a szégyent kell legyőzni first appeared on nlc.