● news.bsdnet.hu

„Európa csendes, újra csendes, Elzúgtak forradalmai... Szégyen reá! lecsendesült és Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard” – vetette papírra Petőfi Sándor 1849. januárjában Debrecenben Európa csendes, újra csendes című versében. A nyitott szemmel járók valami hasonlót érezhetnek ezekben a hetekben, mint ami a nagy magyar költő gondolatait átjárta 1849 hideg telén. Európa csendes, miközben a Magyar Péter vezette kétharmados parlamenti többség egyre több esetben lépi át azon jogállamisági határokat, amiket korábban a brüsszeli elit kijelölt. „Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása. Magyarországon korlátozták az Alkotmánybíróság hatáskörét, csorbították a bírói függetlenséget, valamint romlott a sajtó- és a szólásszabadság helyzete is, és támadást indítottak a civil társadalom ellen” – olvashattuk az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságának (LIBE) még 2018. április 12-én született állásfoglalásában. Nézzük, milyen lépéseket tett eddig az újdonsült kétharmados többség hatalmának stabilizálása érdekében. Pár hete a kormány bejelentette, hogy több, hosszú időre megválasztott közjogi méltóság (például egyes független intézmények vezetői) mandátumát alkotmánymódosítással vagy törvényi úton kívánja felfüggeszteni. Ezek közé tartozik, hogy az alkotmánybírák megbízatása megszűnik a 70. életévük betöltése esetén. Kritikusok szerint ez veszélyeztetheti a független intézmények stabilitását, míg a kormány azzal érvel, hogy demokratikus felhatalmazással kívánja helyreállítani az intézmények működését. A Tisztítótűz-program: A kabinet vagyonvisszaszerzési és intézményi átalakítási programot hirdetett meg, amely korrupciós ügyek kivizsgálását és állami vezetők felelősségre vonását célozza. A támogatók szerint ez az elszámoltatás része, míg ellenzői attól tartanak, hogy politikai alapon történő személycserékhez vezethet. A Tisztítótűzzel kapcsolatban a Magyar Helsinki Bizottság is megszólalt. Szerintük elfogadhatatlan, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatal a kormány szándéka szerint a hivatalt kivonná a bírói felülvizsgálat alól, hozzátéve: már csak azért is fontos lenne biztosítani a bírói felülvizsgálat lehetőségét, mert a hivatal szokatlanul széles jogosítványokkal rendelkezne. A Tisza-kormány tervezete rögzíti, hogy a közvagyonvédelmi vizsgálat nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak. A szervezet ellenben figyelmeztet: ez nincs így. Merthogy a hivatal vizsgálata során olyan, az érintettek jogait és jogos érdekeit jelentősen érintő intézkedések alkalmazására kerülhet sor, amelyek nagyon is indokolttá teszik a független bírói kontroll biztosítását. Mindezek mellett a TISZA-kormány több alkotmánymódosítást is kezdeményezett. Önmagában egy alkotmánymódosítás nem sérti a jogállamiságot, de annak tartalma és elfogadási módja alapján vitatottá válhat. Ennek egyik kiemelkedő példája, hogy a 17. Alaptörvény-módosítás hatályba lépése esetén azonnal megszűnik Sulyok Tamás köztársasági elnök mandátuma. Ez az eljárás finoman szólva nem bevett az úgynevezett liberális demokráciákban. A fent bemutatott módosítások közül már egy is alaposan kiverte volna a magyarországi jogállamiságért aggódó brüsszeli bürokratáknál a biztosítékot. Az európai parlamenti képviselőkről nem is beszélve. Emlékezhetünk arra is, hogy akoronavírus-járvány legsúlyosabb szakaszának idején, még 2020 tavaszának végén az EP külön vitát szentelt annak, hogy az akkori Országgyűlés döntése értelmében megkönnyítette a kormány munkáját. Igazából 2010 nyara óta a brüsszeli politika célkeresztjében volt Magyarország, és ennek a végpontja lett az, hogy szinte mindent megtettek a 2026-os kormányváltás érdekében. Sem a LIBE-bizottság, sem a brüsszeli bizottság, sem pedig az ismert nemzetközi jogvédők nem kiabálják tele a hazai és külföldi sajtót azzal, hogy Magyarországon most már aztán tényleg megszűnik a jogállamiság, és a diktatúra már csak karnyújtásnyira van. Csendességük azonban kiáltó szó azok irányába, akik az elmúlt évek fejleményeit figyelemmel követték. Brüsszel már 2010-ben ellenségesen viselkedett a felálló Orbán-kormánnyal szemben. A filozófiai különbségek már akkor világosan kiütköztek. A jogállamisági eljárások, majd az uniós pénzek részleges befagyasztása pedig már azt mutatta, hogy Brüsszel bizony aktívan képes fellépni az Orbán-kormánnyal szemben. Magyar Péter győzelmét kitörő ovációval fogadta a brüsszeli birodalmi elit. A felszínen gyorsan kötöttek egy megállapodást arról, hogy a befagyasztott uniós forrásokat idővel megkapja Magyarország, sőt, már a hetes cikk szerinti eljárás lezárása is szóba került. Egy ilyen helyzetben pedig Brüsszel a magyar jogállamiságot alapvetően veszélyeztető lépésekről egyetlen szót sem szól. Azon változásokról nem hajlandó megszólalni, amilyen típusú változásokat a korábbi Orbán-kormányok idején még nagyon élesen bírált. Érdemes-e meglepődni ezen a kettős mércén? Nem, mivel ezt hosszú évtizedek óta látják a brüsszeli hozzáállást figyelők. Brüsszeli szemszögből nézve érthető, hogy most hallgatnak. Az erő pozíciójában lévő globalista elit nem teheti meg, hogy feladva korábbi álláspontját nekirongyoljon Magyar Péter kormányának. Hidegen hagyja őket az a kritika, amit az üvöltő kettős mércéjük miatt el kell szenvedniük, ráadásul a nemzetközi sajtó hallgatása is segíti ezt a fajta politikát. Az Európai Unió számára hosszabb távon a legnagyobb veszélye ennek a helyzetnek az, hogy olyan mértékű hitelességvesztést szenvedhet el, amit már nem lehet kijavítani. Józan ésszel is látszik: amit Magyar Péter és a tiszás kétharmad megtehet, annak a töredékét sem tehette meg súlyos következmények nélkül Orbán Viktor kormánya. Ha ez így marad, és ha nem lesznek uniós források, akkor egyre többen teszik majd föl a kérdést: ***