● news.bsdnet.hu

A társházigazda mexikói labdarúgó-válogatott bejutott a legjobb 16 közé a világbajnokságon, miután 2-0-ra legyőzte Ecuadort. Az együttes 1986 után tudott újra egyenes kieséses szakaszban vb-meccset nyerni –negyven éve a mostani szövetségi kapitány, Javier Aguirre még a pályán szerepelt az ország címeres mezében. Ahogyan a kudarcnak, a sikernek is a kapitány az első számú „felelőse”, Aguirre nemzeti hős a szurkolók szemében. Halas Zoltán Rovatvezető-helyettes (Sport) Ezeket látta már? A szakembert még 2024-ben ültették le harmadjára is a válogatott kispadjára, hogy építsen jó csapatot a vébére, és a jelek szerint sikerrel járt. Mexikó még csak gólt sem kapott a tornán , játékosai olyan teljesítményt nyújtanak, hogy bárki ellen felvehetik a versenyt, ráadásul a lelátó mögöttük áll. – A kapcsolat, ami köztünk és a szurkolók között van, hatalmas hajtóerő – mondta Aguirre. – Voltak már nagyszerű győzelmeim, de egyik sem olyan, mint a mai, mert itthon, a saját népünk előtt arattuk. A tréner rengeteg nehézségen tragédián esett át élete során. És nem titkolja, kinek köszönhet annyi mindent: a feleségének, akivel több mint negyven éve vannak együtt, Silvia Carriónnal még tinédzserkorukban ismerkedtek meg. Ő jelenti a biztos hátteret Aguirre számára a folyamatos költözésekkel járó edzői karrier során. Ha valósak az adatok, akkor a család, felesége és három gyermeke 14 különböző városban és 7 országban élt miatta. Aguirre nagy karriert futott be, dolgozott több spanyol csapatnál (Espanyol, Mallorca), szövetségi kapitány volt Japánban és Egyiptomban, kupagyőzelmet ünnepelt az Arab Emirátusokban az Al-Wahda csapatával. Mindig mellette állt a felesége, ha bajban volt, sorscsapás érte. Edzői pályafutása legfájdalmasabb törése a 2002-es világbajnokságon az Egyesült Államok elleni kiesés volt, az elveszített nyolcaddöntő után összetört, zokogott, első dolga az volt, hogy felhívta a feleségét. Silvia megnyugtatta, tartotta benne a lelket, és segített feldolgozni a nemzeti tragédiaként megélt búcsút. De akkor is megvigasztalta, amikor a férje Abu-Dzabiban dolgozott, és két héten belül veszítette el Mexikóban élő édesanyját és két testvérét. A hatalmas távolság és az utazási nehézségek miatt nem tudott ott lenni a temetésükön. A család tartotta vissza attól, hogy végleg hátat fordítson a labdarúgásnak. Nem véletlen, hogy a vébén elért sikereit és győzelmeit Aguirre kivétel nélkül mindig a szeretteinek ajánlja. Silvia – aki pszichológus – rendszeresen ad neki tanácsokat, ő beszélte rá arra, hogy üljön le ismét a válogatott kispadjára. Egyébként sokszor figyelmezteti férjét a mérkőzések után , hogy maradjon higgadt, ne veszekedjen a játékvezetőkkel, ne mutasson rossz példát a kispadon. Aguirre viccesen megjegyezte egy interjúban, hogy felesége tanácsára otthon mosogatással vezeti le a felesleges energiáit és feszültségét, amit a futballpályáról visz haza. Egy-egy mérkőzés után képtelen elaludni. Ilyenkor bemegy a konyhába, kézzel elmosogatja az összes edényt. A mosogatást a pultok letörlése és a konyha teljes rendbetétele követi. Elmondása szerint a monoton fizikai tevékenység, a meleg víz és a tiszta edények látványa megnyugtatja, segít neki „kikapcsolni”, így könnyebben megnyugszik a feszült kilencven percek után. Persze a szurkolók azt remélik, hogy valami nagy dobást hoz össze a csapat Aguirréval. – Nem azért vagyok itt, hogy bizonyítsak a külvilágnak. Azért vagyok itt, hogy ez a 26 játékos jól futballozzon, és meccsről meccsre haladjunk előre, hogy meglássuk, meddig juthatunk el – magyarázta. – Kiélvezzük a sikert, és elkezdünk felkészülni a következő meccsre. Büszke vagyok a játékosokra, megérdemelték ezt a pillanatot, de maradjanak szerények és koncentráltak, mert a torna még nem ért véget. Most már a vasárnapi lesz a legfontosabb mérkőzés a mexikói futball történetében és az én karrieremben is. A nyolcaddöntőben a mexikóiak az Anglia–Kongói DK meccs győztesével találkoznak.