← Vissza

news.bsdnet.hu

40 évig porosodott egy fiókban az első Antarktiszon talált dinoszauruszcsont

Liner 2026-07-01 11:57
Több mint negyven év után azonosították az első Antarktiszon felfedezett dinoszauruszcsontot, amely egy titanoszauruszhoz tartozott. Évtizedeken át feküdt egy fiók mélyén elfeledve az az ősmaradvány, amelyről a kutatók nemrégiben megállapították, hogy az első Antarktiszon felfedezett dinoszauruszcsont. A lelet egy növényevő titanoszaurusz farkából származik. A maradványt még 1985-ben találta meg Mike Thomson geológus egy antarktiszi expedíció során a James Ross-szigeten. A szakember akkor egy nagyméretű hüllő maradványaként vette nyilvántartásba a leletet – tette hozzá a New York Post . A csontot ezt követően a cambridge-i British Antarctic Survey geológiai gyűjteményének egyik fiókjába süllyesztették, ahol évtizedekig feküdt érintetlenül. Mark Evans paleontológus azonban hosszú idő után ismét rábukkant a leletre, majd kutatócsoportjával együtt részletes vizsgálatnak vetette alá azt, összevetve más, teljesebb dinoszaurusz-fosszíliákkal. A szakértők gyanúja végül beigazolódott, az alapos elemzés ugyanis megerősítette, hogy a csont egy hosszú nyakú titanoszauruszhoz tartozott. A kutatás eredményeit a napokban publikálták az Acta Palaeontologica Polonica című szaklapban. A fagyos kontinensen a vastag jégtakaró miatt rendkívül ritkák a dinoszaurusz-fosszíliák, ámbár a területet egykor buja erdőségek borították. Az érintett dinoszaurusz a fajtársaihoz képest kisméretűnek számított, a becslések szerint ugyanis nagyjából hét méter hosszú lehetett. A kutatók feltételezik, hogy az őslény fiatalon pusztulhatott el, a teteme pedig a part közeléből a nyílt vízre sodródhatott, mielőtt a tengerfenékre süllyedt, ahol végül megkövesedett a tengeri kőzetekben. A csontot eredetileg felfedező Mike Thomson 2020-ban hunyt el, így már nem érhette meg, hogy az új és innovatív technológiák segítségével azonosítsák a leletet. „Ha még köztünk lenne, rendkívül örülne, ha megtudná, mi is volt ez valójában” – nyilatkozta Mark Evans, a tanulmány társszerzője.
Eredeti cikk megtekintése →