● news.bsdnet.hu

„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy Magyarország egyik legfontosabb műemlékének megújítását politikai hangulatkeltésre, és ne mély szakmai megfontolásokra alapozzuk” – jelentette ki a Közlekedési és Beruházási Minisztérium építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkára Facebook-bejegyzésében. Szemerey Samu részletes állásfoglalásban reagált az Iparművészeti Múzeum körül zajló vitákra. Szemerey Samu úgy véli, örülni kell annak, hogy ilyen kérdésekben újra lehet érdemi szakmai beszélgetéseket folytatni, ugyanakkor szerinte a helyzet komoly: az ország egyik legértékesebb, Lechner Ödön tervezte múzeumépülete, amely egyben az egyik kiemelt nemzeti közgyűjtemény otthona is, egy évtizedre teljesen magára maradt. Miközben az elmúlt években számos presztízsberuházás zajlott, az Iparművészeti rekonstrukcióját meg sem indították. Az új kormány megalakulása óta azonban fordulat állhat be az ügyben. Az intézményt fenntartó Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium és az építészetért, nagyberuházásokért felelős Közlekedési és Beruházási Minisztérium is bejelentette: újrakezdjük a munkát az épület megmentése és műemléki helyreállítása érdekében. Ez a bejelentés persze azonnal megnyitotta a régóta tartó társadalmi vitát arról is, hogy az épület új szárnya milyen építészeti karakterrel épüljön meg „Építészeti államtitkárként szeretnék néhány alapelvet rögzíteni, hogy világos legyen, kellően érzékeny, átgondolt, alapos, építészeti és műemléki szempontból is következetes megfontolások mentén viszonyulunk ehhez a beruházáshoz is” – írta bevezetőjében Szemerey. A szakmai és társadalmi csörte gyökere az épület hátsó, lezáratlan traktusáig nyúlik vissza. Az Iparművészeti Múzeum épületére 1891-ben írtak ki tervpályázatot, amelyen az első díjat Lechner Ödön és Pártos Gyula pályaműve kapta. Az azóta elveszett pályaműben szerepelt egy hátsó szárny, amely a múzeumi tömböt körbezárta. Ez a szárny a tervezés során kikerült a projektből, és a múzeum a ma látható formájában épült meg. „Később, 2012-ben ismét tervpályázat zajlott, ezúttal a múzeum felújítására és kibővítésére a szabadon maradt telekrészen. Ezt a Vikár és Lukács Építész Stúdió nyerte meg, majd a kidolgozott tervek 2013-ban építési engedélyt is kaptak. Ezeket az ezt követő években a korábbi kormány politikai iránymutatásai szerint több körben át kellett dolgozni, míg végül egy sosem létezett, historizáló rekonstrukciós szárny tervei kaptak új engedélyt 2022-ben.” Az államtitkár szerint az Iparművészeti Múzeum legfőbb védendő értéke a megvalósult mű, nem a tervek. Szemerey hozzátette, szinte minden jelentős középület mély átalakuláson esik át, mire megépül, nem volt ez másképp az Iparművészetivel sem. Az 1891-es tervpályázat után lassan induló projekt tervei 1893-ig tartalmazták a hátsó szárnyat is, utoljára az építési engedélyhez tartozó átdolgozott építési terv dokumentációban. Ezeker a tervek azonban még csak egy mai épület vázlattervének felelnek meg, elvi szintű kidolgozottsággal, részletek nélkül. A korabeli beruházásokat a mai design&build módszerhez hasonlóan bonyolították le, azaz a részletmegoldások és az épület végleges kialakításának tervei a kivitelezési folyamat részeként készültek el. A múzeum építkezése ugyan 1894-ben kezdődött, de már az ezt elindító falazási terveken sem szerepel a hátsó szárny. Ennek oka prózai: az építkezésért felelős minisztérium és Lechner közösen úgy döntöttek, hogy a pénzügyi korlátok és egy telekvita miatt lemondanak a megépítéséről. Ez az átcsoportosítás tette lehetővé, hogy az épület homlokzata Zsolnay kerámia legyen, és hogy a belső terek pazar, ma alig ismert minőségben készülhessenek el. A végeredmény egyértelműen Lechnert igazolja. Az államtitkár szerint éppen ezért hamis dilemma az eredeti terveket szembeállítani a kortárs kiegészítéssel, hiszen azok kidolgozottsága még a 2012-es tervpályázat szintjét sem éri el. Ráadásul a 2012-es pályázat nyertes műve szintén eljutott az engedélyes tervekig, 2013-ban még építési engedélyt is kapott. Az ezt követő, politikai úton kikényszerített áttervezés nyomán kialakult, Lechnert imitáló új épületszárny az államtitkár szerint ugyanolyan historizáló stílusrekonstrukció, mintha egy nem létező régi épületet korabeli vázlatok alapján akarnánk megépíteni. Szemerey kiemelte, hogy itt nem egy megsemmisült eredeti visszaépítése a kérdés, amivel teljessé válna a mű, mint például a Notre Dame esetében, és nem is egy végigtervezett és fokozatosan megvalósuló kompozícióról van szó, mint a Sagrada Familia. Ha egy Michelangelo szoborcsoportot korabeli vázlatok alapján kiegészítünk néhány új alakkal, az nem az eredeti értékéhez ad hozzá, hanem épp ellenkezőleg, elbizonytalanítja annak integritását és az alkotó gondolat egységét. Éppen ez a helyzet Lechner főművével is. A meg nem épült szárnynak sosem léteztek részlettervei, sem belsőépítészeti vagy dekorációs tervei, amelyek a főépület kulcs értékeit adják. A jelenlegi tervek a főépület mintái alapján készített, teljesen új »régi« fikciót hoztak létre. Szemerey Samu leszögezte, hogy az Iparművészeti Múzeum felújításának ütemezése nem azon múlik, hogy melyik irányban folytatódik a tervezés. Egy ekkora, ilyen állapotú és ilyen jelentőségű középület inkább műtárgyra hasonlít, amelynek a restaurálása hosszú éveket vesz igénybe. Az épület már hét éve tart zárva, ezalatt az állapota tovább romlott, ami feltétlenül szükségessé teszi a műszaki felülvizsgálatot. Ugyanakkor elmondása szerint két nagyon fontos lehetőség is adott a munka azonnali elindítására: Egyfelől azonnal megkezdhető a felújítás egyik legfontosabb munkarésze, a homlokzati elemek restaurálása. Ez időigényes folyamat, ugyanakkor tökéletesen elő van készítve és az épület szerkezeti munkáitól függetlenül indítható. Nem kell tehát »éveket« várni a felújítás megkezdésével. Másfelől pedig a legapróbb részletekig készen állnak a megvalósult múzeumépület felújítási tervei, amelyek alapján meg lehet kezdeni a főépület felújításit a műszaki felülvizsgálatot követően. A bővítés terveinek befejezése ez idő alatt elvégezhető, és a kiviteli folyamatba integrálható az új épületszárny megvalósítása is. Ez az államtitkár szerint azért is fontos, mert a kortárs múzeumtechnológia óriási gépészeti igénye pont ebből a szárnyból látható el úgy, hogy a főépület érintetlen marad. A projekt anyagi oldala sem elhanyagolható, hiszen másfél évtized telt el a múzeum felújítását megcélzó pályázat elindítása óta. Szemerey szerint nem szükséges ecsetelni, hogy egy ekkora beruházás költségei mennyit változtak ebben az időszakban, elég csak a lakásárakra gondolni 2012-ben és ma. Ez alatt az idő alatt ráadásul világszerte változott a technológia és az intézmények működése is. A múzeum felújítása nem csupán az épületet érinti, hanem a gyűjteményt, az új állandó kiállítást és a további elemeket is. Az államtitkár elismerte, hogy az egyik legfontosabb hazai kulturális intézmény és csúcs műemlék megújítása évszázados eredmény, amelyet csak a legjobb minőségben szabad elvégezni. Ugyanakkor pont ezért kell felelősen kezelni a finanszírozás ütemezését és lehetőségeit is. Ehhez először a megfelelő előkészítési feladatokat kell elvégeznünk, és utána lehet az ütemezett megvalósításról, a költségvetés mozgásterét is figyelembe véve a Kormánynak döntést hoznia. – fogalmazott Szemerey Samu, majd így folytatta. A minisztérium álláspontja szerint az első lépés egy elmélyült szakmai munka, melynek része kell legyen a szükséges építészeti, műemlékvédelmi, múzeumszakmai társadalmi párbeszéd is. Ebből lehet majd megállapítani, milyen ütemekben, milyen lépésekben, mekkora költséggel és milyen építészeti koncepció mentén valósítható meg az Iparművészeti Múzeum átfogó rekonstrukciója. Szemerey Samu a helyzetet értékelve egyenes és határozott üzenettel zárta sorait. „Mi lennénk a legboldogabbak, ha olyan alapos, átgondolt és építészetileg, műemlékvédmileg teljesen átgondolt tervcsomagot örököltünk volna, hogy már »csak« a zöld gombot kellene megnyomni, forrást szerezni, és indítani lehetne a beruházást. Akármennyire is próbálnak néhányan ilyen hangulatot kelteni, vagy ilyen irányú nyomást gyakorolni, a valóság sajnos nem ez” – fogalmazott az államtitkár. Szemerey Samu állásfoglalása azután született, hogy Cselovszki Zoltán főigazgató az Indexnek adott nagyinterjújában jelezte: az Iparművészeti Múzeum utolsó építési engedélye idén, szeptember 11-én végleg lejár. A főigazgató kifejtette, hogy a tervek készen állnak, így a kivitelezés megkezdhető lenne, ami rendezné a műtárgyak helyzetét is; az intézmény ugyanis saját állami ingatlan híján 2017 óta már csaknem ötmilliárd forintot költött a gyűjtemény magánraktározására. (Borítókép: Az Iparművészeti Múzeum 2020. február 14-én. Fotó: Csomor Ádám / Index)