● news.bsdnet.hu

A megyei lapoknál dolgozó újságírók szerint a Mediaworks átalakítása nem egyszerű szerkezeti reform, hanem életpályákat kettétörő, egzisztenciális és szakmai összeomlás, miközben sokan igazságtalannak érzik, hogy őket automatikusan "propagandistának" bélyegzik. A cég bejelentése szerint 2026. augusztus 1-jétől a Magyar Nemzet és tizenkét megyei napilap hetilappá alakul, a napi hírek pedig digitális csatornákra költöznek. A dolgozók elmondása alapján azonban a mostani leépítésnek régóta látszottak a jelei: a print szerepe fokozatosan zsugorodott, a szerkesztőségek körüli infrastruktúra folyamatosan fogyott, a bezárkózás és bizonytalanság pedig hónapok óta egyre erősebb volt. Többen a 24.hu munkatársainak úgy fogalmaznak: a mostani döntés csak a végső pont egy előre megírt folyamatban. Egy vidéki gyártási központ munkatársa arról beszélt, hogy a megyei lapok szerkesztőségei nemcsak munkahelyek, hanem évtizedes szakmai és emberi közösségek voltak. Most viszont senki sem tudja, mikor kerül rá a sor: „Nem tudjuk, mikor jönnek értünk” – mondta. Egy már elbocsátott újságíró szerint a kirúgás gyors és személytelen volt: leadatták velük az eszközöket, majd azonnal el kellett hagyniuk az irodát. Szeretne a pályán maradni, de a megyei sajtó szétesése után nem látja, hol tudna a környéken újságíróként vagy szerkesztőként elhelyezkedni. Sokan sérelmezik, hogy a megyei lapok munkatársait egy kalap alá veszik a központi propagandagépezettel. Nem tagadják, hogy a Mediaworks címlapjain és belső oldalain évek óta központilag gyártott politikai tartalmak jelentek meg, de azt állítják: ezek fölött alig vagy egyáltalán nem volt helyi szerkesztői kontrolljuk. Egy szerkesztő úgy fogalmazott: a nyomtatott lapban jellemzően az első és az utolsó oldal maradt helyi anyagnak, a középső blokkokat központi tartalmakkal töltötték meg. „Nem az volt a baj, amit megírtunk, hanem az, amit nem írtunk meg” – foglalta össze valaki a belső morális dilemmát: a hallgatás, a kimaradó témák és elhallgatott ügyek súlyát. A megyei újságírók szerint mindennapi munkájuk nagy része nem országos politikáról szólt, hanem helyi ügyekről: balesetekről, iskolai rendezvényekről, falunapokról, kulturális programokról, sporteseményekről, nyugdíjasklubokról, kisebb vállalkozásokról és mindennapi közösségi történetekről. Egyikük keserűen úgy fogalmazott: sokan olyan jelentéktelennek tűnő, „Rózsika néninek hány tojást tojt a tyúkja” típusú cikkeket írtak és tördeltek, amelyekhez semmilyen propagandaszándék nem kapcsolódott, mégis most ugyanaz a düh zúdul rájuk, mint a kormánybarát média leglátványosabb arcaira. Az elbocsátottakra zúduló társadalmi kritikát erősítette Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter nyilatkozata is, aki szerint a Mediaworks összeomlása annak beismerése, hogy a cégcsoport soha nem működött valódi piaci alapon. Úgy fogalmazott, a közpénzek elzárása elég volt ahhoz, hogy a „hazug híreket, lejáratásokat, valóságtorzító publikációkat szakmányban gyártó” rendszer összeroppanjon, amely szerinte nem sajtótermékeket, hanem propagandát árusított. A kirúgott újságíróknak pedig azt ajánlotta, „most eljött az igazság pillanata számukra is, tessék munkát keresni a piacon”. A megyei lapok dolgozói úgy érzik, ebben az „igazság pillanatában” nemcsak egy politikai rendszer médiája omlik össze, hanem egy egész vidéki újságíró-generáció egzisztenciája és szakmai önképe is, miközben továbbra is vitatják, mennyiben tekinthetők ők ugyanannak a propagandagépezetnek a részei, mint a központi, országos zászlóshajók.